Szűröm ujja rongyos, cipőm orra sáros. |
Nem fogad be engem se falu, se város. |
Kopott talicskámmal a világot járom, |
Árok partján van az éjjeli szállásom. |
|
Amott jön a zsandár, vasat ver kezemre, |
Pedig nem loptam én világéletembe. |
Egyedüli bűnöm: korán lettem árva, |
Csavargóvá lettem ebbe a világba.1213 |
|
|