Intéző úr háza előtt van egy fa, |
Minden reggel sok-sok summás alatta. |
Intéző úr a botjára támaszkodva |
Úgy válogat a sok summásjányokba. |
|
– Na, ti húszan itt maradtok, felveszlek, |
A többiek pedig hazamehetnek. |
Leszerződtök, hat hónapra fizetek, |
A birkaistálló lesz a fekhelyetek. |
|
Így becsüli az intéző úr a summást: |
Istállóba fekteti, mint a birkát! |
Szalmából volt a derékalja, párnája; |
Hat hónapig sem fekszik vetett ágyba… |
|
– Na, gazduram, az isten áldja meg magát, |
Ki ilyen nagyon becsüli a summást! |
Mert az intéző úr az egy nagy kutya, |
Ki a summást ha kell, ha nem, ugatja. |
|
– Intéző úr, adja ki a béremet! |
Miből tartom el a hat gyermekemet? |
Az intéző a summást meg sem hallgatja, |
Mint egy kutyát a zsandárnak átadja. |
|
Kezem, lábam megvasalva kísérnek; |
Intéző úr a lóhátról fenyeget: |
– Na, te kutya! Most kapod a béredet, |
Lesz miből eltartani a gyerekedet. |
|
– Intéző úr, Isten verje meg magát! |
Nem messze van már a magyar szabadság: |
Derül már a szép szabadság hajnala, |
Magának meg készül az akasztófa!1280 |
|
|