NYOLCADIK FEJEZET: SZIN-AHÉ-RÍB

Sarru-kín halála hírére a leigázott országokban a függetlenségnek új reménye támadt. Babilónia, illetve a Bábel birtoklását igénylő káld fejedelmek Elámmal szövetkeztek az asszír trónváltozás lehetőségeinek a kihasználására s Szíria-Palesztina fejedelmei is megint egymásra találtak és felvették az összeköttetést az arab törzsekkel és Egyiptommal, amely az etiopiai dinasztia hatalomra jutása (kb. 728) óta újra szerepet akar játszani Ázsiában.

Szin-ahé-ríb (705–681) legelőször Babilóniával akart leszámolni, ahol a helyzet leginkább volt élére állítva. Itt Bét-Jakin fejedelme, a már ismert Marduk-apal-iddin kísérletezett újból elámi segítséggel.

Marduk-apal-iddin 80.000 elámival erősített seregét az asszír hadak Kis és Kuta mellett szétverték. Marduk-apal-iddin azonban, mint mindig, most is megtalálta a módját, hogy az elfogatást elkerülje. E győzelme után Szin-ahé-ríb az asszír udvarban nevelkedett Bel-ibnit ültette Bábel trónjára, maga pedig a keleti hegyekbe vonult, hogy a kassu törzseket meghódoltassa.

Míg ő délen és keleten volt elfoglalva, Szíria-Palesztina, Egyiptom biztatására, elszakadt Asszíriától és megszervezkedett az ellenállásra. Az ellenállásnak lelkei a tiruszi Luli, akinek hatalma Tirusz és Szidon körül nemcsak Szíria egy részére, hanem Ciprus keleti felére is kiterjedt s a judai Hizkija, aki Izaiás próféta intelmei ellenére beállt a szövetségbe, sőt beleegyezett, hogy Ekron asszír-barát uralkodóját Jeruzsálemben internálják. Mikor Szin-ahé-ríb hadai Szíriában megjelentek, ott ismétlődött a régi játék. A lázadó fejedelmek javarésze adókkal és ajándékokkal kereste fel az asszír tábort. Maga Luli a tengerre menekült s Szin-ahé-ríb Tu-baalt (Ito-baalt) ültette helyette trónra.

Néhány ellenálló város elpusztítása után az asszír hadak Jeruzsálem felé vonultak, hogy Hizkija bűnéért elégtételt vegyenek. Időközben azonban híre jött, hogy az egyiptomi és arab felmentő csapatok megérkeztek s ezért Szin-ahé-ríb előbb ezekkel akart leszámolni. Eltekenél (Altaku) találkoztak az ellenséges csapatok s az ütközet Szin-ahé-ríb győzelmével végződött. A győzelem hírére Hizkija kiadta Ekron Jeruzsálemben internált királyát s 30 talentum aranyat és 800 talentum ezüstöt küldött Lakisba Szin-ahé-ríbnek, hogy lázadásáért bocsánatot nyerjen. Szin-ahé-ríb az ekroni zendülőket kivégeztetvén, a Jeruzsálemből szabadult Padit újból trónra ültette s Jeruzsálemet fogta ostrom alá. A védekezésre kényszerült Hizkija azonban kitartott s Szin-ahé-ríbnek meg kellett elégednie azzal, hogy Juda elfoglalt városait szétosztotta a hozzá hű fejedelmek közt. Végül az ostromot is abba kellett hagynia, miután az ostromló seregek közt pestis tört ki; főképpen pedig, mivel a bábeli események sürgős közbelépését tették ajánlatossá.

Bél-ibni, kit Szin-ahé-ríb ültetett Bábel trónjára, nem sokáig bírta az ellenállást az asszír-ellenes befolyással szemben. Valószínűleg kedve ellenére szövetségre kellett lépnie a ravasz Marduk-apal-iddinnel s egy másik káld fejedelemmel, Musézib-Mardukkal s el kellett ismernie Elám főségét. Szin-ahé-ríb Babilóniában termett, mielőtt a szövetségesek az egységes hadműveletekre nézve megállapodhattak volna s az egyes seregeket külön-külön megverte. Bél-ibni maga is fogságba esett és újra Asszíriába került s Szin-ahé-ríb, hogy Bábel felől biztonságban tudja magát, tulajdon fiát, Assur-nádin-sumit tette meg Babilónia királyává. Elámmal s az arámi törzsfőnökökkel való leszámolását ez alkalommal is el kellett halasztania, mert a keleti és északi hegyekben s Kilikiában gyúltak ki a lázadás tüzei s ott kellett az asszír csapatoknak rendet teremteniök.

Csak öt év mulva került a sor újból a déllel való leszámolásra. Marduk-apal-iddin a várható asszír bosszuló hadjárat elől népével együtt felkerekedett s elhagyva hazáját, Bét-Jakint, Elámba költözött. Szin-ahé-ríb ezért hihetetlen nehézségek közt tiruszi, szidoni és görög matrózokkal megrakott hajóit a Perzsa-öbölbe juttatta s a tenger felől tört be Elámba. Az asszír csapatok – Szin-ahé-ríb maga vihartól félvén, nem mert átkelni a tengeren – feldúlván a bit-jakíniak új lakóhelyeit, dicsőséggel tértek vissza a razziáról.

E betörést megbosszulandó, az elámi Hallus büntető hadjáratot vezetett Bábel ellen, a várost elfoglalta s Szin-ahé-ríb fiát fogságba vetvén, Nérgal-usézibet (693) ültette hűbéreseként Bábel trónjára. Szin-ahé-ríbnek tehát újra közbe kellett lépnie. Nérgal-usézib és az elámiak Nippurnál várták be az asszír csapatokat s itt folyt le a véres ütközet, amelyben a babiloni és elámi csapatok teljesen tönkremennek. Nérgal-usézib asszír fogságba került s a vereség nyomán Elamban is lázadás tört ki, amely Hallusnak életébe került. Szin-ahé-ríb, hogy a zavargásokat kihasználja, Elámba nyomult. Kutur-nahundi, Hallus utóda, nem érezvén magát az ellenállásra képesnek, az elámi hegyekbe vonult vissza nyomában az asszír csapatokkal. A beköszöntött esős évszak azonban megakasztotta a diadalittas üldözőket. Szin-ahé-ríb a fagy és eső elől kénytelen volt visszafordulni.

Kutur-nahundi Hallushoz hasonlóan lázadásban vesztette életét s Elám trónját Umman-menanu foglalta el, akinek legelső dolga volt a bábeliekkel felvenni az érintkezést. A bábeliek Musézib-Mardukot, (692–689) a már előzőleg is szerepet játszott káld vezért elfogadták királyuknak s az É-szag-ila templom kincseivel lehetővé tették Uman-menanunak, hogy jelentékeny haderőt bocsáthasson az asszírok ellen rendelkezésükre. Míg Umman-menanu élt, nem is boldogult Szin-ahé-ríb a felkelőkkel, sőt Halule városánál – dacára ellenkező irányú bizonykodásainak – 691-ben alapos vereséget szenvedett. Mikor azután Umman-menanu (689-ben) gutaütés következtében meghalt, egyszerre megfordult újból a kocka. Az asszír csapatok rajtaütöttek a szövetségesétől megfosztott Bábelen s elfoglalták. Szin-ahéríb azután az ellenállás felett érzett dühében a szent várost a földig leromboltatta és Babilonia megszűnésének dokumentálására a bábeli isteneket Ninivébe hurcolta.

Bábel elpusztításával elhallgatnak Szin-ahé-ríbra vonatkozó feljegyzéseink. Mindössze töredékes felirat-utalásokból sejthetjük, hogy élete utolsó éveiben Palesztina s Arábia látták az asszír csapatokat. Halála előtt a trónutódlás kérdését kananita eredetű felesége tanácsára oly módon rendezte, hogy idősebb fiai kizárásával egy koronatanácson Assur-ahé-iddint kiálttatta ki utódjává. A mellőzött királyfiak, miközben a trónra kiszemelt Assur-ahé-iddin az asszír hadak élén Urartu ellen hadakozott, palotaforradalmat támasztottak s bosszúból meggyilkolták atyjukat 681-ben.