KÚTFŐK ÉS IRODALOM.

Történetünk III. Béla haláláig terjedő szakaszát forrástani szempontból az elbeszélő források és törvényhozási emlékek predominálása jellemzi. A XIII. századdal e források kiapadnak. A Szent László-kori Gesta Ungarorumnak és XII. századi folytatásainak bőszavú elbeszélése IV. László koráig nem talált folytatóra. A II. Gézától Kún Lászlóig terjedő korszak történetét Kézai Simon és XIV. századi követői – a királyi kancelláriában és egyes egyházakban rendszertelenül vezetett évkönyvszerű feljegyzések és a hagyomány nyomán – egész röviden és színtelenül adják elő. IV. László történetét KÉZAI bővebben írta meg, de számottevő historikusai csak az Anjou-kornak akadtak, egy névtelen író, Kálti Márkus szerémi prépost, Tótsolymosi Apród János küküllei főesperes és János minorita személyében. A Nagy Lajos-kori névtelen a III. Endre korában folytatott és részben átdolgozott Kézai-féle Gestát egészítette ki a trónharcok és Károly Róbert történetével. Műve a Budai Krónikában és a családjába tartozó többi krónikákban maradt fenn. Ezt vette alapul Kálti Márkus is Bécsi Képes Krónika néven ismert művéhez, de kiegészítette a Gesta Ungarorum II. Géza-kori folytatásának XI. és XII. századi elbeszélésével. János minorita műve a Dubnici Krónikába olvasztva, a küküllei Jánosé u. ott, a Budai Krónikában és Thuróczinál maradt fenn. Kiadásaik M. Florianus: Fontes domestici. III–IV., Schwandtner: Scriptores. I. és Chronicon Budense. Ed. Podharaczky. Buda, 1838. Minde források kritikájára v. ö. Domanovszky: A Budai Krónika. 1902, A Dubniczi krónika. 1899., Kézai Simon mester krónikája. 1906; Hóman: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII–XIII. századi leszármazói. 1925; Pór Antal: Tótsólymosi Apród János (Századok, 1893); Dékáni Kálmán: János minorita (Középkori Krónikások. XI.); Küküllei János (U.ott. VI.); Jakubovich Emil: Adalékok. Magyar Nyelv, 1925) A krónikás irodalom hiányait pótolják az elveszett „Pilisi-feljegyzések”-nek Albericus trois-fontainesi ciszterci szerzetes Világkrónikájában fenntartott adatai, Rogerius váradi olasz esperes leírása a tatárjárásról és az egykorú magyar állapotokról (Carmen miserable super destructione Hungariae. Florianus. III.), Tamás spalatói főesperes ugyane korból származó Historia Salonitana c. dalmát-horvát története és néhány Anjou-kori dalmata író műve (Schwandtner-nél a III. kötetben).

Történetünknek egy másik bőven buzgó forrása, a Mánuel korában szép lendületet vett bizánci történetirodalom, a birodalom bukásával szintén elhanyatlott. A görögöket többé nem érdekelték a tőlük távoleső magyar királyság ügyei. Ugyanekkor megfogyatkoztak a nyugati krónikák magyar hívei is. A Karoling-kor óta virágzó latinnnyelvű évkönyv- és krónikairodalom Freisingi Ottóval elért fejlődése csúcspontjára s a császári hatalom süllyedésével és a Benedek-rend elkorcsosulásával minőség és mennyiség tekintetében egyaránt elhanyatlott. Egyidejűleg elveszett minden érdeklődés a birodalom virágkorában mindig előtérben álló magyar kérdés iránt. A keresztes hadjáratok magyar földön átutazó, magyarokkal érintkező historikusain kívül csak néhány orosz, osztrák s az Anjou-korban még néhány olasz krónikás foglalkozik a magyar dolgokkal. Különösebb érdeklődést csak II. Endre keresztes hadjárata, a tatárjárás, majd a magyar Anjouk olasz kapcsolatai váltottak ki. Endre szentföldi útjára vonatkozó kútfőinket Rőhricht: Scriptores minores quinti belli sacri. Genf, 1879., a XIII. századi halicsi hadjáratokra vonatkozó orosz forrásadatokat Hodinka: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. 1916. adták ki. A magyar híreket tartalmazó többi XIII. és XIV. századi külföldi forrás jegyzékét l. Bartoniek Emma: Magyar történeti forráskiadványok. (A. M. Történettudomány kézikönyve. III. 2.) 60–66, l.

Az elbeszélő forrásokkal együtt fogytak el a XI. században alapvető jelentőségű törvényhozási emlékek is. Kálmán törvényei és az esztergomi zsinatok határozatai óta III. Endre és Nagy Lajos törvényei, az 1279. évi kún-cikkelyek és az ugyanekkor tartott budai zsinat határozatai – a később törvényerőre emelt Aranybullával és a vele rokon 1231. és 1267. évi kiváltságlevelekkel – egyedüli ilynemű emlékeink.

Annál inkább megszaporodtak az okleveles források és a diplomáciai emlékek. Ez utóbbiak közül korszakunkban a pápák levelezése bír elsőrendű fontossággal. III. Ince levelezését l. Migne. Patrologia Latina. CCXIV–CCXVII, utódaiét Theiner: Vetera monumenta historica Hungariam Sacram illustrantia. I. II. Róma, 1859–1860; Monumenta Vaticana Historiam Hung. illustrantia. Series I. Tom. II–V. 1885–1888.; továbbá a Bibliothèque de l'école française d'Athénes et de Rome c. kiadvány regesorozatában. Egyéb diplomáciai emlékek oklevéltárainkban és Wenzel: Magyar diplomáciai emlékek az Anjou-korból. I–III. 1874–1876. A XIII. század történetének főforrásul szolgáló okleveles anyagot tartalmazó publikációk jegyzékét ld. Szentpéterynél: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. 1923–1930. VIII–XIII. l. Az Anjou-korra az ott felsorolt oklevéltárak további kötetei, Nagy Imre és Nagy Gyula: Anjou-kori Okmánytár. I–IX. 1879–1920. (a két utolsó kötetet kéziratban használtam.)

A segédkönyvek, bibliográfiák, folyóiratok, történeti összefoglalások tekintetében v. ö. e mű I. kötetének 424. lapját. A magyar-francia kapcsolatokra Bahnson: Stamm- und Regententafel. I–III. Berlin, 1912. nyujtott jó tájékozást. Az Anjou-kor történetének összefoglaló feldolgozásai Pór Antal: Az Anjou-ház és örökösei. (A Magyar Nemzet története. Szerk. Szilágy Sándor. III.) 1895. és Miskolczy István: Magyarország az Anjouk korában. 1923. Hasznos tanulságokat nyujtott még kettejüknek a kor történeti részletkérdéseit tisztázó számos tanulmánya.

Az egykorú európai történetre az I. köt. 425–426. l.-on idézett műveken s azok további kötetein kívül hasznomra voltak Diehl: Byzance. Grandeur et décadence. Paris, 1919; Miller: The Latins in the Levant. A history of Frankish Greece 1204–1566. London, 1908; Luchaire: Innocent III. Paris, 1904; Clausen: Papst Honorius III. Bonn, 1895; Hauck: Der Gedanke der päpstlichen Weltherrschaft. 1904; Hampe: Deutsche Kaisergeschichte im. Z. A. der Salier und Staufer. Leipzig, 1923; Winkelmann: Philipp von Schwaben und Otto IV. és Kaiser Friedrich II. (Jahrbücher der Deutschen Geschichte); Redlich: Rudolf von Habsburg. Innsbruck, 1903; Juritsch: Geschichte der Babenberger und ihrer Länder. U. ott, 1894; Pirchegger: Geschichte des Steiermark. I. Gotha, 1920; Lanzani: Storia dei communi Italiani. 1883; Jordan: Les origines de la domination Angevin en Italie. Paris, 1909; Mineri-Riccio: De'grandi uffiziali del regno di Sicilia dal 1265 al 1285. Napoli 1872; Cadier: Essai sur l'administration du royaume de Sicile sous Charles I. et Charles II. Paris, 1891; Hanisch: Die Geschichte Polens. Leipzig, 1923; Hunfalvy: Az oláhok története. I. 1894; Jorga: Geschichte des rumänischen Volkes. I. Gotha, 1905; KLAIĆ: Geschichte Bosniens, Leipzig, 1885.

A kor szellemének, ideáljainak, társadalmi és gazdasági áramlatainak, mozgalmainak megértését és a magyar viszonyok analog értelmezését mozdították elő Below: Der deutsche Staat des Mittelalters. I. Leipzig, 1914., die Ursachen der Reformation. U. o. 1917., Spangenberg: Vom Lehenstaat zum Ständestaat. München, 1912; Driault: Vue géneral de l'histoire de la Civilisation. I–II. Paris, 1909; Poole: Illustration of the history of medievalt hought. London, 1884; Taylor: The classical heritage of the Middle Ages. New-York, 1901; Carlyle: A history of medieval poitical theory in the West. Edinburgh, 1903–1909; Fischer: The medieval empire, I–II. London, 1898; Gautier: Le chevalerie, 1895; Schultz: Das höfische Leben zur Zeit der Minnesänger. 1889; Hoffmann: Der mittelalterliche Mensch. Gotha, 1922; Eicken: Geschichte und System der mittelalterlichen Weltanschauung. Stuttgart, 1923; Schmalenbach: Das Mittelalter. Leipzig, 1926; Rost: Die Wahrheit über das Mittelalter. Leipzig, 1926; Rost: Die Wahrheit über das Mittelalter. Leipzig, 1924; Schnürer: Kirche und Kultur im Mittelalter. I–III. 2. Aufl. Paderborn, 1927–1929; Langlois: La vie en France au Moyen Âge du XIIe au milieu du XIVe Siècle. 4. kötet. Paris, 1925–1928; Beer: Allgemeine Geschichte des Welthandels. I–III. 1860–1864; Noel: Histoire du commerce du mond. I–III. Paris, 1891–1906; Heyd: Geschichte des Levantehandels. I–II. Stuttgart, 1879; Schaube: Handelsgeschichte der romanischen Völker, bis zum Ende der Kreuzzüge. München, 1906; Kowalewsky: Die ökonomische Entwicklung Europas bis zum Beginn der kapitalistischen Wirtschaftsreform, I–VII. Berlin, 1901–1914.