| « IV. Egyházi élet. | KEZDŐLAP | Biráskodás. » |
Biró. Esküdtek. A választás módja és ideje. Kinevezett birák. Hatáskör
A privilégiumoknak jogilag s a város belső kormányzatára nézve legfontosabb része az, mely a polgárságnak a városi hatóság választási jogát biztosítja, e hatóságnak hatásköréről intézkedik és ezek által a város vezetését – ha közvetve is – magának a polgári közösségnek kezébe teszi le. A szerv, mely által a polgárság kormányzati jogát gyakorolja, a városi hatóság, a tanács, – mint Toroczkón nevezték, – «magistratus», melynek tagjai a bíró és az esküdtek vagy tanácsosok.
A bíró a tanácsülések elnöke s a város tulajdonképeni feje. Forrásaink legtöbbje villicusnak nevezi, sok maior villae-nek és iudex-nek, de ez elnevezésekben némi ingadozás van, e két utóbbit a villicussal felváltva használják egy és ugyanazon oklevélben is.[1] A «villicus» az egész XIII. században használatos, a. «maior villae» inkább a korai oklevelekben, a «iudex» pedig a későbbi korban. Ezeken kívül még előfordul a Franciaországban divatozó praepositus,[2] a németes rihtardus[3] és a scultetus.[4] Zágráb egy kinevezett birája podesta címet visel,[5] s a perinai defensort is a király nevezte ki.[6] A budai és a kassai rector-t mint a királyi vár rectorát nevezték így.[7] A bíró hivataloskodása egy évre terjedt, de időközben is elmozdítható volt, ha hivatalának nem felelt meg, vagy vétséget követett el; ilyen esetekben azonban a polgárság maga nem intézkedhetett, a királyhoz kellett fordulniok.[8] A püspöki Sárdon a földesúrnak jelentették ezt, de annak intézkedéséig ők maguk is felfüggeszthették hivatalától.[9] Az évből hátralevő időre ilyenkor a király tudtával tettek mást biróvá.[10] Ha hivataloskodása alatt megfelelt kötelességének s közmegelégedésre működött, újra megválaszthatták,[11] s vannak példáink Esztergomból, hogy egy ember több évig bírája, A bírót rendesen a város polgárai közül választották s csak Zágrábban említik, hogy bárhonnét hozhatnak bírót maguk fölé,[12] másutt erre példa nincs, sőt határozottan tiltakoznak a kívülről hozott bíró ellen[13]. Selmecbányán ez lehetetlenné volt azáltal téve, hogy bíró csak tanácsosságot viselt férfi lehetett.[14]
A tanács tagjai az esküdtek, – cives iurati vagy csak iurati – kiket néhol maiores-nek,[15] másutt consiliarii-nek,[16] iudices-nek,[17] scabini-nek,[18] vagy seniores-nek neveztek.[19] Számuk tizenkettő volt,[20] némelyik káptalani helyen, hol nem a bíró, hanem az apát vagy prépost ítélt, – hat.[21] Az esküdteket is a polgárok sorából választották, s bírákká valószínüleg csak e hivatalt viselt férfiakat választottak, mint Selmecbányáról tudjuk. Úgy a bírót, mint az esküdteket a tiszteletreméltó és feddhetetlen előéletű polgárok közül választották s különösen nem tehettek hamis tanuzás vagy rágalmazás miatt már büntetett embert bíróvá és esküdtté.[22] Tudunk helyettes bírói hivatalról is,[23] de hogy ez állandó lett volna, arra nincs adat, valószinüleg időnként választották az esküdtek közül. A bírón és esküdteken kívül volt még városi jegyző is, kit azonban e korbeli emlékeink közül csak a Selmecbányai jogkönyv említ Stadtscheiber néven.[24]
A választást a polgárság vagy közvetlenül gyakorolta- egy akaratból, közösen választják bírájukat, mondják a privilégiumok, – vagy közvetve, mint Selmecbányán látjuk, hol a régi esküdtek és az öregek választották a bírót.[25] Az öregekben itt a külföldi városok nagy tanácsához hasonló testületet láthatunk, de hogy milyen volt s volt-e egyáltalában szervezetük, arról mit sem tudunk. Hasonló testületet többi városainkban nem találunk, hacsak Zágráb maiores-eit nem vesszük ilyeneknek, kiket azonban inkább esküdteknek tarthatunk.[26] A tanácsválasztást még szűkebb testület végezte. A megválasztott bíró tetszése szerint való négy régi esküdtet véve maga mellé, ezekkel jelölte ki az új tanácstagokat[27]. A tanács így teljesen a bíró pártjából került ki s ha a kormányzat nem tetszett, az öregek az új választáson kibuktathatták a pártot, más bírót választva. Ez intézkedés egyrészt üdvös volt, mert elkerülhető lett általa a tanácstagok belső viszálya, viszont a polgárság a neki nem tetsző embereket a következő évben mégis mással cserélhette fel, másrészt azonban alkalmas arra, hogy egyes pártok s családok teljesen hatalmukba kerítsék a város felett való uralmat.
A választást a polgárság évente gyakorolta meghatározott napon, leginkább Szent Györgykor,[28] előfordul azonban mint választási nap Gyertyaszentelő Boldogasszony napja is Selmecen,[29] és lehet, ez volt a szokás a bányavárosokban. A választás napja ünnepi hangulatot teremtett a városokban, ünnepies isteni tisztelet után egyházi és világi szertartások közt folyt le az új tanács eskütétele és beiktatása.[30] Az eskü szövege főként arról szólt, hogy egyaránt fognak igazságot osztani gazdagnak és szegénynek.[31] A tanács e napon lépett hivatalába, de a választást még fel kellett terjeszteni a királyhoz jóváhagyás végett,[32] akinek csak ily módon volt beleszólása a bírótevésbe.
Nehány kiváltságlevél külön kiemeli, hogy a király nem fog bírót kinevezni,[33] s ahol ezt mégis megtette, mint például Zágrábban egy esetben, ott a polgárok kérésére azonnal vissza is vonta kinevezését.[34] Kinevezett bíróval találkozunk, a «defensor»-ral, Perinán, aki azonban alighanem a telepítő volt s a későbbi oklevélben már nem látjuk, sőt már ekkor is említtetik mellette a «maior villæ».[35] A budai és kassai «rector», kik a királyi vár kinevezett rectorai a polgárságtól nyerhették bírói hivatalukat, de a választás e helyeken nemsokára formasággá sülyedt. Ó-Budán, mely egyházi város volt, a bírónevezés jogát magához ragadta a XIII. század végen IV. Béla egy állítólagos oklevelére hivatkozva földesuruk, a prépost, ki ennek alapján a tanács választásába is befolyást gyakorolt.[36]
A városi hatóság hatásköre kiterjedt minden a várost érdeklő ügyre. Első sorban mint törvényhatóságnak joga volt a város számára törvényeket, szabályokat alkotni, s amit ők határoztak «a város javára», azt mindenkinek meg kellett tartani.[37] E törvényalkotási jognak eredményei a városjogok, jogkönyvek, melyeket a királyi privilégiumok alapján a városi tanács állított össze, s melyek főkép a belső igazgatásra, ítélkezési szabályokra terjeszkednek ki, míg a város külső viszonyait a királyi kiváltságlevelek szabályozzák, habár ezeknek rendelkezései is bennfoglaltaknak, vagy legalább érintetnek a jogkönyvekben. Az Árpádkorból ily városi jogkönyv csak egy maradt ránk, a selmecbányai, amely főképen itélkezési szabályokat és bányajogot tartalmaz, egyéb részei csekélyek ezekhez képest.[38]
Mint közigazgatási hatóságnak, a tanácsnak kötelessége volt a város középítkezési, rendőri, pénzügyi s általában mindenféle belső ügyeiben felügyeletet gyakorolni, illetve rendelkezni s mindenféle a külvilággal való érintkezésben a várost képviselni.[39]
Mint pénzügyi hatóság meg volt bízva a bíró a város adójának behajtásával és beszolgáltatásával,[40] s a pénzváltással vagy legalább annak ellenőrzésével az újpénz idején. A pénzváltókkal ilyenkor mindig ő vagy megbízott embere ment, kizárva a városból az ispán hatalmát.[41] Maga a kamaraispán is csak a bíró segédkezésével kereshette a hamis pénzverőket a városban.[42]
A tanács előtt kötötték a polgárok adás-vételi, zálogolás s mindenféle fajta szerződéseiket, melyekből több maradt korunkra.[43]
[1] Endl. 443., 447., 489. és F. IV/3. 9. l.
[2] Endl. 399. l. Sárospatak.
[3] Varasdon. Codex diplomaticus regni Croatiae… Zágráb, 1905–6. III. 89., 186. IV. 166. l.
[4] F. VI/2. 300. l. Trencsén.
[5] F. IV/3. 337. l.
[6] W. XI. 182. l.
[7] F. IV/3. 479. és W. v. 14. l.
[8] F. IV/1. 329. és Endl. 444. l.
[9] Teutsch. 188. l.
[10] Jura iudaeorum. 31. §. Endl. 471. l.
[11] Endl. 479. l.
[12] Endl. 451. l.
[13] H. O. VI. 42. l.
[14] Selmeci jk. 7. §.
[15] Endl. 443., 451. l.
[16] Tk. Civ. I. 65., 66. l. Zágráb.
[17] Zimm, 65., 84. l. Dézsvár.
[18] F. IV/2. 300. l. Trencsén.
[19] Endl. 627. l. Toroczkó.
[20] Endl. 444., 498., 623. l. (Pozsony privilégiuma először tíz esküdtről szól, de a későbbi szövegből kitűnik, hogy ez csak íráshiba.) és F. IV/3. 479. l.
[21] Endl. 458 és W. III. 38. l.
[22] Selmeci jk 7. És Endl. 507. l.
[23] Selmeci jk 8. §. És Endl. 507. l.
[24] Selmeci jk 7. §.
[25] Selmeci jk 7. §.
[26] Endl. 451. l.
[27] Selmeci jk. 7. §.
[28] Endl. 545., 623. l.
[29] Selmeci jk. 7. §.
[30] V. ö. Relkovič N. Buda város jogkönyve. Bpest 1905. 154. l.
[31] Selmeci jk. 7. §.
[32] Endl. 503., 507. F. IV/1. 332. És V/1. 27. l.
[33] H. O. VI. 42. l.
[34] F. IV/3. 337. l.
[35] W. XI. 182. és 313. l.
[36] Endl. 458. l.
[37] Selmeci jk. Bevezetés.
[38] W. III. 206. és köv. l.
[39] Kn. M. II. 156.
[40] W. VIII. 31. l.
[41] Endl. 444., 551., 623. l.
[42] Selmeci jk. 6. §.
[43] Kn. C. D. II. 77. Kn. M. I. 431., 525. II. 311., 458. F. IV/3. 480, VI/2. 300. l.
| « IV. Egyházi élet. | KEZDŐLAP | Biráskodás. » |