A SZENT LÁSZLÓ-KORI GESTA UNGARORUM
ÉS XII–XIII. SZÁZADI LESZÁRMAZÓI

ELŐSZÓ

Középkori hazai elbeszélő kútfőink, az ú. n. krónikák egymáshoz és feltételezett ősforrásokhoz való viszonyának és forrásértékének problémája közel száz esztendő óta foglalkoztatja történetíróinkat. ANONYMUS, KÉZAI és a XIV–XV. századi krónikaváltozatok forráskritikai értékelését középkori történetünknek majdnem valamennyi kutatója megkisérelte, de elfogadható eredményekhez csak a legutóbbi évtizedek módszeres forráskritikai vizsgálatai vezettek.

ANONYMUS korát, művének keletkezési körülményeit és külföldi forrásait MÁTYÁS FLÓRIÁN, PAULER, KÉZAI Gestájához való viszonyát – MARCZALI, PAULER, ZEISBERG, HEINEMANN, KAINDL és mások fontos részletkérdéseket megoldó előtanulmányai után – DOMANOVSZKYnak sikerült tisztáznia. ANONYMUS és a többi krónikák között ősforrásának meghatározására is több kísérlet történt s az eddigi kutatások alapján kétségtelenül megállapítható, hogy III. Béla jegyzője és a krónikák XIII. századi ősének írója egy közös hazai forrásból merítettek s hogy REGINO krónikáját és az Altaichi Évkönyveket nem a kései krónikaírók, hanem ennek az ősforrásnak írója használta. Az ősforrás tartalma és terjedelme tekintetében azonban a kutatók eltérnek egymástól s a keletkezés korát illetőleg is eltérő véleményekkel találkozunk. A kutatók többsége mégis a XI. századra: SEBESTYÉN Salamon király, KÁLLAY Szent László, TOLDY FERENC I. András, illetőleg Salamon vagy I. Géza korára teszi az ősforrás, DOMANOVSZKY I. András és Szent László, KAINDL Szent László és Kálmán korára teszik az általuk feltételezetett két ősforrás keletkezését. PAULER és MARCZALI is elismerik, hogy a szerintük III. Béla, illetőleg II. Géza korában írt ősforrás írója korábbi, XI. századi hazai feljegyzéseket ismert és használt.

Tanulmányomban e XI. századi ősforrás közelebbi meghatározására és az összes ismert változatokhoz való viszonyának tisztázására teszek kísérletet. Fejtegetéseimben az eddigi kutatás által elhanyagolt legkorábbi, töredékes krónikaszövegből, az ALBERICUS világkrónikájából rekonstruálható Somogyvári töredék-ből indultam ki, bevonva a vizsgálatba több, a kutatók által mellőzött vagy épen csak érintett XII–XIII. századi forrást. Forráskritikai vizsgálataim minden szála Szent László korába vezetett. Az eredmény egy tartalmában majdnem teljesen rekonstruálható Szent László korában írt Gesta Ungarorum c. mű létezésének bebizonyulása. Az utolsó fejezetben megkíséreltem e munka tartalmi rekonstrukcióját és historiográfiai értékelését.

A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának, CSÁNKI DEZSŐ elnök és ÁLDÁSY ANTAL előadó uraknak, valamint BALOGH JENŐ úrnak az Akadémia főtitkárának meleg hálámat és köszönetemet fejezem ki, hogy nehéz gazdasági viszonyaink közepette is lehetővé tették tanulmányom megjelenését. Külön köszönet illeti meg DOMANOVSZKY SÁNDOR l. tag urat, aki művem bírálatát volt szíves vállalni és aki JAKUBOVICH EMIL barátommal együtt jóakaratú tanácsokkal is segített.

Budapest 1924. október havában.

HÓMAN BÁLINT.