2. Budapestinum
(1919)^[1]

Székely István a budapesti egyetem doktori okleveleinek latinságát vizsgálva, az „Universitas Budapestinensis” kifejezéssel kapcsolatban arra az eredményre jut, hogy fővárosunkat helyes latinsággal Budapestumnak, az egyetemet „Universitas Budapestina”-nak kell neveznünk. Érvelését hasonló végződésű külföldi városnevek latin alakjával (Brestum, Bucarestum stb.) támogatja. A Budapestinum, Szegedinum neveket a Debrecinum etimologikus hatása alatt létrejött hibás képzéseknek tartja. (EPhK. XLII. 1918. 457. l.). A kérdés megoldásánál – nézetem szerint – a hazai középkori latinság szóhasználatából kell kiindulnunk és – tekintet nélkül a klasszikus latinság követelményeire – azt az alakot kell helyesnek tartanunk, melynek használatát a százados hazai gyakorlat igazolja.

Pest neve – amennyire jegyzeteimből megállapíthattam – a XIV. századig latinos alakban nem igen fordul elő. Okleveleink egyszerűen Pest, Pesth alakban írják. A XIV. s különösen a XVI. század óta a város neve Pestinum. A Pestum alakra alig tudnék példát felhozni, bár – úgy emlékszem – néha, nagyritkán ez is előfordul.

Ami már most a Pestinum eredetét és helyes vagy helytelen voltát illeti, semmiesetre sem tekinthetjük a Debrecinum etimologikus hatása alatt keletkezett hibás szóalaknak. Debrecen, amelyet egyébként XIII–XV. századi okleveleink sohasem említenek Debrecinum, hanem a legtöbb helynév példájára mindig a magyaros Debrechen, Debrecen alakban. (V.ö. Csánki: Mg. tört. földr. I. 597. l.) egészen jelentéktelen község volt a XII–XIII. században, mikor okleveleink hosszú sorának tanúsága szerint már egész sor -inum végződésű városnév volt használatos. Így Geurinum, Jurinum (Győr), Zolgajaurinum (Szolgagyőr), Varadinum (Nagyvárad, Pécsvárad és Kisvárda), Zegedinum, Orodinum (Arad), Chanadinum, Enyedinum, Varasdinum stb. Az -um végzet elhagyásával kapjuk meg a városok általánosan használt német nevét: Var[ad(e)]in, Szegedin, Enyedin (Agnettin) stb. Ugyanezt tapasztaljuk a hasonló végződésű személyneveknél: pl. Farkad-Farkadinus, Ompud-Ompudinus, Buzád-Buzadinus, Micud-Micudinus, Chanad-Chanadinus, Keled-Keledinus stb. Anélkül, hogy e jelenség nyelvészeti magyarázatába bocsátkoznám, tényként kell megállapítanom, hogy a középkori magyarországi latinságban a magánhangzóval és -d-vel vagy -sd-vel végződő magyar tulajdonnevek latin neve -inus, illetve -inum hozzáadásával képeztetett. Nyilvánvaló, hogy a Pestinum név is e csoportba tartozik. Hozzá tővégződés tekintetében legközelebb áll: Varasdinum.

Pestinum (Budapestinum) a hazai latinság szellemének megfelelő, történetileg kialakult szóalak. Teljesen felesleges és nézetem szerint helytelen is volna azt a magyarországi latinságban járatos fülnek teljesen szokatlanul és idegenszerűen hangzó Pestum (Budapestum) alakkal felcserélnünk. Annál kevésbé tartanám ezt helyesnek, mert a támogatására felhozott analóg képzésű külföldi helynevek kizárólagos használata sem bizonyítható. Brestum, Bucarestum, Erfurtum, Barthum mellett a Brestia, Bucaresta, Erphurta, Bardium nevek is használatosak, tehát Budapestum csak annyi jogosultsággal bírna, mint Budapestium vagy akár Budapesta!

A melléknév helyes alakja a középkori források tanúsága szerint Pestiensis 2 (Budapestiensis 2). A magyarországi latinságban ugyanis a helynév magyar tövéhez illesztették az -ensis²-t (Bespremensis 2, Vacensis 2, Geurensis 2, Varadensis 2 stb.), a XIII. század óta azonban a tő és az -ensis 2 közé -i illeszkedett (Versprimiensis 2, Vaciensis 2, Geuriensis 2, Varadiensis 2, Szegediensis 2 stb.). Később – különösen a XVII–XVIII. században előfordul a Pestinum, Varadinum, Jaurinum stb. hatása alatt képzett Pestinensis 2, Varadinensis 2, Jaurinensis 2 stb. alak is, de ezt hibás, másodlagos képzésnek kell tartanunk. A Pestinus 3, Varadinus 3, Szegedinus 3 stb. melléknévi alak a hazai latinságban teljesen szokatlan.

A budapesti egyetemet tehát a hazai latinság százados gyakorlata alapján Universitas Budapestiensis-nek kell mondanunk.

[1] (Első kiadása: Egyetemes Philologiai Közlöny 1919. 177–178.)