4. Obon
(1917)^[1]

A pápai kamarának Cencius bíboros (a későbbi III. Ince pápa) által összeállított „Liber censuum eccl. Romanae a. 1192. conscripto”-ban következő bejegyzés van: „In archiepiscopatu Strigoniensi. Hospitale S. Stephani unam unciam auri, quae dicitur Obon” (l. Muratori: Antiq. Italicae. V. Mediolani, 1741. 874. hasáb). Ebből Schoenvisner (l. Notitia Hung. rei numariae, Budae 1801. 160) azt állapította meg, hogy az uncia aranyat magyarul obonnak nevezték.

Szótárirodalmunkban elsőnek, amennyiben megállapíthattam, Bugát Pál használta a szót. Schedellel 1833-ban kiadott Magyar-deák és deák-magyar szókönyvében olvassuk (II, 183): „Uncia = obon”. 1843-ban megjelent Szóhalmazából azonban kitűnik, hogy az obon szóra, mint saját felfedezésére, Luczenbacher (Érdy János) figyelmeztette. Erre nézve Bugát ezt mondja:

„Obon, fn. uncia (est vox studio antiquitatis per J.N. Luczenbacher oblivioni erepta, opera viri illius renata, qui genio, vel, si placet, organo historico instructus (quale si fors per physiologos detectum nondum est, ipso latere, categoriamque, facultatem animi per hoc auctum iri sufficor) organo inquam historico instructus, fucum quidem historicum facere, nimboque se velare non novit; res tamen vocesque sipario oblivionis eripit tales, quae ut quondam, ita et nunc suum habent valorem” (L. Szóhalmaz 315., továbbá NyÚSz.).

Bugáttól a magyar szótárírók minden kételkedés nélkül átvették a szót (l. Kunoss: Gyalulat 1835; Tzs. 1835, 1838; Schuster I. T.: Új m.-n. szót. 1838; Törv. tud. Műszótár 1847; CzF.; Ball.; Finály: Spicer: Magy.-horv. és horv.-magy. szót. stb.) s gyökeret vert az irodalomban is. Magyarosságra sokat tartó íróink előszeretettel írták az obont az idegen hangzású uncia helyett. Csak a NySz. hallgat róla!

Pauler Gyula kimutatta, hogy az Obon név a Liber censuumban nem az unciára, hanem az egyház helyére vonatkozik.

„Érdekes – írja Pauler: A m. nemz. tört. I 2 519 –, hogy az esztergomi ispotályosok lakóhelyét, Obont (Abonyt), később Szentkirályt, ,Hospitalem domum positam in loco qui Obon dicitur’ írja III. Orbán pápa 1187-ben, íróink – a római liber censuum e szavait ,Hospitale S. Stephani unam unciam auri que dicitur Obon (Endlicher 247)’ balul magyarázván – az arany uncia magyar nevének tartják.”

A félreértést a quae okozta, mely azonban nem az unciára, hanem a hallgatagon odaértendő ecclesiára vonatkozik.

Pauler művének elrejtett jegyzete – bár a mű két kiadást ért – nem volt elegendő az obon szó kiirtására. Újabb szótáraink következetesen felveszik az uncia magyar neveként (v.ö. Bartal A.: MLSz.; KelB. 2, Yolland: M. és ang. szót. stb.), sőt a pénz történetével foglalkozó egyes szakírók (1. pl. Balogh Alb.: A m. pénz tört. Bpest, 1912, 12. l.), még regényfordítók is (l. pl, Gondol D.: Dickens: Twist Olivér. 1904. évi kiadás 184. l.) használják a szót.

Szükségesnek véltem Pauler megállapítását folyóiratunkban föleleveníteni. Így talán sikerül ezt a tudományos Leiter Jakabot irodalmunkból végleg kiirtani.

[1] (Első kiadása: Magyar Nyelv 1917. 119–120.)