7. Ugron
(1918)^[1]

Pais Dezső hasonló című dolgozatában (Szily Emlék, 42–45. l.) az Ugrin-Ugron személynév eredetével és alakváltozataival foglalkozik. A mohi pusztán elesett Ugrin kalocsai érsek kancellársága alatt kiadott oklevelek Hugrinus alakját a német Hugo, Hugibald stb. nevek Hug-tövével hozza kapcsolatba s az Ugolinus névalakkal együtt az érsek-kancellár névmásító kedvtelésének tulajdonítja. Ez a magyarázat – nézetem szerint – nem állhat meg. A szóban forgó oklevelekben – mint tudjuk – a „datum per manus Hugrini (Ugolini)…” kifejezés már nem azt jelenti, mintha azokat maga az érsek írta volna. III. Béla óta az okleveleket nem a kancellárok írják, hanem a kancelláriai személyzet alsóbbrendű tagjai, a nótáriusok. A két névalak különböző korban – Hugrinus 1216 és 1219 közt, Ugolinus 1231 és 1235 közt – szerepel az Ugrin kancellár által kiállított oklevelekben. Nyilvánvaló, hogy e két névalakban két különböző nótárius egyéni írásmódja nyilvánult meg. Hugrinus a nálunk Kálmán királytól a tatárjárásig folytonosan kimutatható franciás ortográfia egyik jelensége éppúgy, mint pl. a Hungarus népnév Ungarus helyett. (V.ö. MNy. XIV: 65. l.) Írója Ugrin egyik, francia kultúrhatások alatt álló jegyzője. A XIII. század első három évtizedében tán legerősebb volt a francia kultúrhatás III. Béla francia házasságai, a ciszterciek betelepítése, a magyar papok (köztük Ugrin unokaöccse, a hasonnevű későbbi spalatói érsek) és főurak párizsi iskolázása és a magyarországi francia főpapok (Róbert veszprémi, Bertalan pécsi, Raynald erdélyi püspök) révén. Az Ugolinus viszont olasz kultúrhatásra mutat. Az olasz kultúrhatás éppen a XIII. század második és harmadik tizedében kezd a pápai széknek az ország ügyeibe való folytonos beavatkozása, a magyarok itáliai iskolázása, az olasz ferencesek (1228 k.) és a bolognai híres jogtanár – Paulus Hungarus – vezetése alatt (1221) álló dömések betelepítése révén erősbödni. Maga Ugrin 1230 táján élénk összeköttetésben állt e kolduló szerzetekkel, kik legbuzgóbb harcosai voltak a balkáni bogomil [bogumil] eretnekek ellen vívott küzdelemnek, melynek élén Magyarország részéről éppen Ugrin állt. II. András 1231 és 1235 közt kiadott oklevelein s köztük éppen az Ugolinus névalakot író okleveleken (pl. Fejér III/2. 352., Wenzel I. 302., VI. 521., XI. 258. l.) világosan kimutatható a pápai kancellária hatása (V.ö. Fejérpataky: A kir. kancellária. 68–69. l.) Írójuk kétségtelenül Ugrin egyik olasz vagy Itáliában nevelkedett jegyzője volt. A Hugrinus tehát az Ugrinus névnek franciás helyesírással leírt alakja, az Ugolinus viszont egy közismert olasz névnek az Ugrinussal való téves azonosítása.

Meg kell még jegyeznem, hogy az Ugrin név első biztos említése magyarországi forrásban 1146-ból való és Csák nembeli Ugronra vonatkozik. Az 1086. évi bakonybéli oklevelet ugyanis, illetőleg kérdéses részét, 1160 körül koholták. Az első Ugrinusok azonban, kiknek nevét ismerjük, horvát emberek voltak. Az 1102 évi hírhedt szövetséglevél említi a Kukar nemzetségbeli Ugrinus comest. (Šišic: Prirucnik I/1. 527.) 1129-, 1178- és 1199-ben is találkozunk Ugrin nevű horvátokkal (Smiciklas: Cod. dipl. II. 39., 157., 368. l.). – Mindez Melich magyarázatát igazolja, mely szerint Ugrin = magyar s a név eredete délszláv. A horvátoknál e név később is előfordul. A XIV. században a Subity nemzetségből származott Ugrin comes ivadékai az Ugrinich családnevet viselték. (Karácsonyi: M. Nemz. III. 222. l.) Valószínű, hogy a Csák nemzetség első Ugrin nevű tagja Szlavóniában vagy Horvátországban viselt tisztessége idején kapta e nevet a délszlávoktól s e ragadványnevet kedvelték meg azután annyira, hogy valóságos családi névvé lett a nemzetségben. Az első Csák nembeli Ugrin tán Kálmán király hű kísérője, Ugra comes (Képes Krónika 1095-höz), az első névszerint ismert horvát bán (v.ö. Századok, 1909. 377–378. l., Pauler: M. Nemz. Tt. I. 2 221. és 467. l.) volt,^{1} kit a horvátok Uguranus (Ugaranus) comes néven ismertek. (Šišic: Prirucnik. I/1. 628., 634. l.)

[1] (Első kiadása: Magyar Nyelv 1918. 202–203.)