NÉPKÉPZŐDÉS

Az újabb kőkorban kialakulásnak indult, a bronzkorban már nagy méreteket öltő nagyállattartó pásztorgazdaságok és az erdőirtással mindig újabb földterületeket művelés alá vevő földműves gazdaságok kialakulásával természetszerűen alakult át a társadalmi szervezet is. A pásztor- és földműves népek gazdálkodásuk békéjét és gyümölcseinek élvezetét csak az erők összefogásával és a harcos védelmi szervezet létesítésével biztosíthatták. A társadalmi fejlődés eddig az osztódás, a differenciálódás irányában haladt, most az összefogás, az integráció irányába fordul.

Az egymástól elkülönülő kisebb vérségi közösségek társadalmi szervezetét az azokat nagyobb közösségekbe foglaló új s már politikai színezetű szervezet váltja fel. A külső veszedelem idején végzetes belső viszályok elsimítására, a nemzetségközi kérdések intézésre s a költözés és háborúskodás műveleteinek irányítására nemzetség fölötti szervek létesültek. A termelés és fogyasztás, a mezei gazdálkodás és az ipari munka, a jogszolgáltatás és a vallásos kultusz szervei továbbra is a nemzetségek maradnak, de kialakul a vérbosszú érvényesülését korlátozó engesztelési és bíráskodási rendszer, s a nemzetségfők tanácsának vagy egy közülük kiemelkedő személynek, avagy az egy helyütt élőket egybefogó faluközösség főnökének bírói és katonai hatalma.

A jogszolgáltatás és hadvezetés új rendszerének bevezetésével az egymás mellett élő és közös vezetés alá helyezkedett nemzetségcsoportok törzsekké alakulnak át. Míg a nemzetségcsoport a család szaporodása útján létrejött természetes társadalmi alakulat, a törzs már egymás mellett élő – néha nem is egy eredetű – nemzetségek és nemzetségcsoportok katonai célzatú szövetkezése. Kialakulása lényegében már a néppé alakulást jelenti. Az ekként kialakult törzsek kezdetben, mint egykor a nemzetségek, önálló életet élnek, s legfeljebb időlegesen szövetkeznek egy-egy hadi vállalkozásra. A fejlődés későbbi fokán a rokon fajta, sőt idegen fajta, de szomszédos törzsek önvédelmi és támadó célzattal állandó szövetségbe tömörülnek. A törzsszövetség néppé alakulásának első mozzanata a szomszédos nemzetségcsoportok elhalványult rokonságtudatának felelevenedése, az időleges kapcsolatok állandósulása, a közös katonai vezetés és bíráskodás megteremtése.

A család, a nemzetség, a nemzetségcsoport és kezdetben a törzs is egyfajta emberek vérségi közössége. A fejlődés során idegen fajta elemek is kerülnek a közösség testébe. A családba és nemzetségbe beházasodott és egyenként befogadott idegenek önként válnak a vérségi közösség tagjává. A törzsbe, majd a törzsszövetségbe befogadott egész nemzetségek és törzsek viszont képletes vérrokonságot kötnek a közösség többi tagjával. Az uralkodó fajta vérrokonsági tudata az őskultusszal átszáll az új élettársakra, mert a fejlődésnek ezen a fokán csupán a vérségi köteléket ismerik el társadalomalkotó tényezőként.

A törzsi és törzsszövetségi kapcsolatok állandósulásával egy időben alakul ki a törzs és törzsszövetség egész népében a közös őstől való leszármazás hite. Ez a hit a népek többségénél ősi tudaton alapul, a befogadottaknál a tényleges vagy képletes rokonság megkötésével kel életre, és csak hosszabb idő után válik történeti tudattá.

A néppé alakulás hosszú történeti folyamata a fajták oszlásával és egymástól elszakadó ágazatainak helyváltoztatásával indul meg, az egymás mellett élő nemzetségek és törzsek szövetkezésével folytatódik, a közös eredet és faji összetartozás tudatának s a nép önálló nyelvének a kialakulásával jut befejezéshez.

A népképződésnek a művelődés minden irányú gyarapodásával párhuzamos folyamata nem egy időben zajlott le a különböző tájakon. A délszaki tájak meleg napsütése alatt India, Mezopotámia, Elő-Ázsia, Egyiptom, Hellász, Kréta és a többi mediterrán sziget földközi-tengeri és elő-ázsiai fajta népei már régen eljutottak a bronz- és vaskorszakba, s a társadalmi és politikai szervezkedés és bomlás, a gazdasági-kulturális emelkedés és elhanyatlás küzdelmes útját is bejárták, amikor a kő-kultúrában élő északi, dinári, kelet-európai és turáni népközösségeknek még csak a körvonalai kezdtek kibontakozni az északi tájakon.