A FINN–MAGYAR ŐSHAZA I.

Az ún. uráli népek őshazáját régebben Ázsiában keresték, majd mikor bebizonyult, hogy a finn-magyar népek sohasem laktak, s az obi-ugorok és a szamojédek is később húzódtak át az Urál hágóin Szibériába, a mai permiföldre esett a tudósok választása. Az őshazát a Volga–Káma–Vicsegda–Csuszovája–Bjelája folyók vidékére, más tudósok ettől a tájtól kicsit délnyugatra – a Káma–Volga–Szura–Oka vidékére, a mai mordvin-cseremisz föld környékére – teszik, fő bizonyítékul bizonyos életföldrajzi jelenségeket, az uráli, illetőleg a finnugor ősnyelvre visszavezethető állat- és növényneveket használva fel. Az Urál-vidéki őshazára annyira jellemzőnek vélt ősi szavak azonban semmit sem mondanak. A nagy erdőségek, a folyó- és állóvizek bősége, a sokféle északi állat- és növényfajta az egész észak-orosz erdővidékre jellemző. Az Urál-vidéki cirbolyafenyő neve pedig csak a szamojéd, az ugor és a permi nyelvekből mutatható ki. Erre igazán nem építhetünk.

A finnugor népek ősi indogermán kapcsolatait s a finn-magyar és paleoeurópai fajta ugor-szamojéd népek ősidők óta nyugat-keleti és dél-északi irányú vándorlásainak évezredes folyamatát ismerve az uráli őshaza elméletét teljesen elhibázottnak kell tartanunk. Semmi, de éppenséggel semmi nyoma sincs annak, hogy a finn-volgai népek ősei valaha is az Urál vidékén laktak, s innét költöztek volna nyugat felé. De a magyar-ugor-szamojéd és a permi népek is történetileg belátható időben, amazok a Kr. e. 1. ezredév első felében, emezek a Kr. u. 1. ezredévben költöztek oda délnyugat felől. Fokozatos kelet-északkeleti irányú vándorlásaiknak számos bizonyítékát találjuk a máig fennmaradt régi helynevekben, régészeti emlékekben, sőt a történeti forrásokban is, így Hérodotosznál, akiknek elbeszéléséből e vándorlások egyik legfontosabb mozzanatára derül fény.

Az ázsiai őshaza régen elfelejtett elmélete után az uráli őshaza tetszetős elméletét is a téves tudományos feltevések közé kell utasítanunk. Az embertani, nyelvi, régészeti és történeti adatok külön-külön és együttesen mind azt bizonyítják, hogy a finn-magyar ősnép nyugatról, az indogermán népek szomszédságából jött a pontusi síkság felett a Bug–Dnyeper vidékétől északkelet felé húzódó erdővidékre, s egyes ágazatai innét – a Berezina–Dnyeper–Oka–Felső-Volga közéről – költöztek később északnyugat és északkelet felé.