Népszabadság 1995. október 7. p. 25.
http://www.nepszabadsag.hu/

Első Szövegvillanyosítási Társaság

Lassan, de biztosan szilárdítjuk meg saját csigaházaink vázait. Az Internetet használva előbb-utóbb leszokunk az utazásokról, hiszen a Föld csodái kérésre házhoz jönnek; az elektronikus világban nem kell majd közértben, bankban sorban állni; s most itt az új lehetőség: nem kell a málló falú könyvtárba sem elmenni. Elég ha bekapcsoljuk a számítógépet, mekkenünk egyet, azaz a hálozaton kiadjuk a MEK parancsot és máris a Magyar Elektronikus Könyvtárban vagyunk. Itt nincs záróra, se nyitvatartás, nem kérnek -- egyelőre -- pénzt sem. Nem morog ránk a könyvtáros, ha nem hoztuk vissza idejében a könyvet, mert nincs kölcsönzési idő. De nincsenek elábrándozó lányok sem, akiknek haján átragyog az őszi nap, nincs büfé, ahol meg lehet velük ismerkedni. Ráadásul nincsenek poros könyvek, régi fóliánsok, itt minden modern, pormentes és steril. A MEK egyik alapítóját és könyvtárosát Drótos Lászlót (kondrot@gold.uni-miskolc.hu) a Miskolci Egyetem Központi Könyvtárában kerestem meg kérdéseimmel az Interneten keresztül.

- Az Interneten az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy miként lehet eligazodni abban az információs káoszban, ami a világ legnagyobb számítógépes hálózatán kialakult. Az Internetet sokan nevezik hangzatosan "világkönyvtárnak", és ha a dokumentumok mennyiségét nézzük, tényleg több információ van már benne, mint a világ legnagyobb könyvtáraiban. Csakhogy ez most olyan, mintha egy óriási épületbe mindenki behordana mindenféle könyvet, újságot, összefirkált papírlapot, fényképet és hanglemezt, s ledobálná valamelyik sarokba. Sokféle megoldással kísérleteznek az információs káosz ellen. Vannak navigációs eszközök, Internet indexelők, léteznek szoftverrobotok, melyek önállóan kóborolnak a hálón és gyűjtik az információkat. Mi azt találtuk ki másfél éve, hogy "emberi erővel" elkezdjük gyűjteni a hálózaton a magyar vagy közép-európai vonatkozású, tudományos vagy oktatási célra hasznosítható szöveges dokumentumokat és a hagyományoshoz minél jobban hasonlító könyvtárat építünk belőlük.

* Kik lesznek a potenciális olvasók?

- Diákok, tanárok, kutatók, Magyarország vagy a magyar nyelv iránt érdeklődők a világ bármely pontján. Fontos szempont, hogy nemcsak a felsőoktatási és akadémiai kör hasznosíthatja majd az elektronikus könyvtárat, hanem a középiskolák és pár év múlva -- remélem -- az általános iskolák is. Az egyetlen feltétel jelenleg, hogy valamilyen módon hozzáférjenek az Internethez.

* Mivel e kinálatot általában telefonvonalon keresztül érhetjük el, a könyvtárak helyett most a Matávnak fizetünk a kultúra eléréséért?

- Aki saját telefonján kapcsolódik az Internethez, annak egy helyi hívás árába kerül a könyvtárlátogatás. Majd talán nálunk is alacsony lesz az ilyen célú telefontarifa; az Internetbe közvetlenül bekötött intézményekben, iskolákban pedig nem jár külön költséggel a MEK használata. Vannak azután olyan próbálkozások -- például a Köz-Hely Egyesület "NépGép" és CyberCafé tervei, a vidéki könyvtárakra épülő "Telekunyhó" hálózat, vagy a MTESZ "információpultjai" --, ahol bárki nagyon olcsón vagy ingyen hozzáférhet a MEK-hez hasonló információforrásokhoz. Ha elég nagy lesz a gyűjtemény, akkor mágneslemezen vagy CD-ROM-on is kiadjuk.

* Ingyenes marad a könyvtár?

- Persze. Másként nincs értelme az egésznek.

* Vannak-e technikáik arra, hogyan lehet nagy tömegű hagyományos, papír alapú dokumentumot digitálisan és gyorsan feldolgozni?

- Sokféle módszer van, a papírról való bepötyögéstől kezdve a drága hardver és szoftver eszközökkel való optikai karakterfelismerésig. De a ez nem a MEK problémája. Mi már gépen levő szövegeket gyűjtünk és rendszerezünk, a bevitel és az elektronikus publikálás nem a könyvtár dolga. Például most szerveződik a Veszprémi Egyetemen egy alapítvány (még nincs hivatalos neve, egymást közt "Első Veszprémi Szövegvillanyosítási Társaság"-nak hívjuk), mely a klasszikus magyar irodalom számítógépre vitelét támogatja majd.

* Ki fizeti a könyvtárost? Hogyan történik a "könyvbeszerzés"?

- Fizetés nem nagyon van, a legtöbben még társadalmi munkában dolgozunk. A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program felkarolta a kezdeményezést, így most van valamennyi pénz arra, hogy a résztvevőket -- főleg a programozói munkát végzőket -- jutalmazzuk. A "beszerzések" is nagyrészt adományokból történnek. Most például a Nyelvtudományi Intézet ígért egy válogatást a régi magyar irodalmat tartalmazó adatbázisukból. Reméljük, hogy a tudósok, tanárok, könyv- és folyóirat-kiadók is fantáziát látnak abban, hogy gyarapítsák valamivel a MEK állományát.

* Milyen új Internet-technikákat lehet a jövőben alkalmazni, hogy a képes megjelenítés is lehetséges legyen és az adatok visszakeresésének gyors megoldása se vesszen el?

- A World Wide Web felületben már lesznek multimédia elemek, de a MEK nem akar egy hálózaton nézegethető "képeskönyv" lenni. Az igazi multimédiához szükséges gyors vonalak a hazai széles felhasználói kör számára még évekig nem lesznek elérhetők, sokkal jobb erre a célra a CD-ROM. Az egyszerű, különösebb formázás nélküli szövegek több célra alkalmasak, például a könyvtár teljes anyagában való keresés is megoldható majd, és a híres idézetek forrásai azonnal kideríthetők lesznek. Mondjuk "Az ember tragédiája" nem azért van benne a MEK-ben, mert helyettesíthetne egy bőrkötéses, metszetekkel illusztrált Madách-kötetet, hanem mert ennél a változatnál könnyebb keresni, idézeteket átemelni egy saját szövegbe, statisztikai számításokat végezni az előforduló szavakról, vagy harminc példányt nyomtatni szereplők szerint egy iskolai amatőr színjátszó csoport tagjainak.

* Milyen fejlődesi, fejlesztési lehetőségei vannak a MEK-nek?

- Ez ugyanúgy beláthatatlan, mint az Internet jövője. Kezdetben az volt a tervünk, hogy egy kis rendet csináljunk a magyar Interneten levő anyagok között. Most úgy látjuk, hogy érdemes felvállalni a klasszikus magyar irodalom gyűjtését és szolgáltatását. Szeretnénk segíteni az egyetemi jegyzetkiadás gondjain és az iskolai tankönyvek, segédletek terjesztésében is, ha partnereket találunk.

A MEK még nagyon kezdetleges fázisban van, a mostani 2-3 ember helyett akár 200-300 "virtuális könyvtáros" is dolgozhatna benne a világ bármely részéről. A kísérleti üzemhez összeszedett 200-300 dokumentum helyett 200-300 ezer könyvnek is lenne hely a szolgáltató gépen, és a jelenlegi központi gyűjtemény mellett bárhol kialakíthatók a MEK szabályai szerint helyi részgyűjtemények.

Valójában még mi sem tudjuk, hogy mibe vágtunk bele. Az Interneten naponta születnek "világmegváltó" ötletek, de a nagy többségük hamar elhal, mert hiányzik a szakértelem, a kitartás, vagy a pénz. Mi még kitartunk és megpróbáljuk addig elvinni az eredeti ötletet, hogy az elektronikus könyvtár megálljon a saját lábán és a gyűjtemény mérete elérje a "kritikus tömeget". A legizgalmasabb a dologban az, hogy olyan emberekkel dolgozunk együtt olyan emberek számára, akiket sohasem láttunk és nem is fogunk; az egész intézménynek semmilyen adminisztrációs háttere és a bürokráciája nincs, és természetesen a munkánk eredményének sincs semmi megfogható nyoma: az egész elektronikus könyvtár ott lebeg valahol a "kibertérben" egy olyan számítógépen, amit még szintén nem láttam.

Dombi Gábor