Népszabadság Online, 2005. 05. 03.
http://www.nol.hu

Farkas Tímea

Szerzői jogvita miatt József Attila művei már nem érhetők el a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain.

Az internet nem való semmilyen művészet, így a költészet közvetítésére sem - indokolta a Népszabadságnak Radnóti Miklós özvegye, hogy évekkel ezelőtt miért tiltotta meg férje műveinek a világhálón való közlését. A tiltás ellenére akad olyan honlap, ahol Radnóti-alkotások olvashatók, üzemeltetőik szankcióra, legalábbis jogdíjfizetésre számíthatnak.

Szerzői jogvita miatt fordulhat elő az is, hogy olyan irodalmi alkotásokat kell a kulturális és tudományos örökség megőrzését vállaló Magyar Elektronikus Könyvtárból (MEK) eltávolítani, amelyek annak idején a hatályos szerzői jogi törvény értelmében kerültek az internetre. Moldován István, a MEK-et működtető Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője a Népszabadságnak azt mondta, eddig ketten jelezték, hogy a könyvtártól külön jogdíjat kérnek. Az egyik Makai Ádám, József Attila hagyatékának örököse, a másik pedig Gárdonyi Géza regényeinek szerkesztője. Moldován István arról tájékoztatott, hogy levélváltás után úgy döntöttek, József Attila műveit leveszik a digitális könyvtárból, mert Makai Ádám minapi levelében arra kérte a honlap üzemeltetőit, hogy addig, amíg a jogellenes helyzet nem rendeződik, kéri a törvénysértő internetes olvastatás leállítását. Gyökeresen más álláspontot fogalmazott meg egy televíziós interjúban Horváth Ádám, a drámaíró Molnár Ferenc műveinek magyarországi örököse. Azt mondta, hogy ő nem kér jogdíjat a MEK-től, mert azt közkönyvtárnak tartja.

A ma már napi 18-20 ezer látogatót számláló MEK még 1995-ben tette oldalain hozzáférhetővé sok más magyar író és költő művei közt József Attila összes versét és Gárdonyi műveit. A közlés után járó jogdíjakat ekkor még a szerzői jogokat közösen kezelő Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület fizette az örökösöknek, valamint a szerkesztőnek. (Az internetes jogkezeléssel valójában az 1999-ben életbe lépett új szerzői jogi törvény foglalkozott először, addig ilyen jellegű felhasználást nem is ismert a jog.)

Tavaly május 1-jével az uniós jogharmonizáció miatt azonban megváltozott az irodalmi művek jogdíjkezelése. Az Artisjus jogásza, Tóth Péter Benjamin azt mondja, korábban a szerzők vagy örököseik nem közvetlenül kaptak jogdíjat irodalmi műveik internetes tartalomszolgáltatóitól, hanem az Artisjuson keresztül érvényesíthették jogdíjigényüket. A nemzetközi gyakorlat és a belföldi szerzői igények azonban más irányba mozdultak el - a szerzők akarata ellenére, ha műveiket a világhálón teszik közzé, az Artisjus nem kezelheti irodalmi jogaikat. A jogász arra hivatkozva, hogy a szervezet internetes irodalmi jogosítása rövid élete alatt valójában nem tudott igazán kiforrni, így sem a bevételi adatok, sem a szerzői jogdíjtarifák nem adnak felvilágosítást arról, hogy mennyi pénzt szedtek be a honlapok üzemeltetőitől.

A törvény módosításáig a MEK is a jogvédő szervezeten keresztül fizetett, évi négy-ötmillió forintos büdzséjéből megközelítőleg 250 ezer forint átalánydíj fizetésére volt kötelezve. Azóta azonban, hogy megszűnt az irodalmi művek interneten való közzétételének közös kezelése, a weblapokat üzemeltetőknek külön-külön kell a szerzőkkel és az örökösökkel megállapodniuk a közlés jogdíjáról. Moldován István azt mondja, a MEK-nek nincs kapacitása arra, hogy több száz szerzőjükkel vagy azok örököseivel egyszerre vegyék fel a kapcsolatot. De aki megkeresi őket, azzal tárgyalnak, és igyekeznek mindkét fél részére kedvezően rendezni a helyzetet. Ráadásul a könyvtárban elérhetővé tett dokumentumok többsége olyan forrásból származik, amelyeknek szerzői jogi engedélye rendezett. A MEK honlapján található szabályzat szerint a szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Ha a szerző vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései az érvényesek. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése ne sértse mások szerzői jogait. A MEK üzemeltetői fenntartják maguknak a jogot, hogy ha kétség támad a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor töröljék azt a MEK állományából.

Tóth Péter Benjámin viszont arra figyelmeztet, hogy a MEK-en található bármilyen, még védett mű közlése is csak akkor engedélyezett, ha a jogtulajdonos erre külön engedélyt adott. Vagyis a MEK csak olyan műveket tehetne közzé, amelyekre vonatkozóan engedéllyel rendelkezik. Már csak azért is, mert a törvény módosítása a korábbi szabályozást felülírja. Ez esetben tehát visszamenőleg is hatályos, mégpedig azért, mert a felhasználás nem egyszeri, hanem folyamatos. Az internet és a rádió-televízió esetén is az Artisjus által adott engedély mindig csak egy időszakra terjedt ki, a MEK esetében ez az idő tavaly május 1-jén lejárt.

A Magyar Digitális Akadémia (DIA) szépírók életműveinek az internetes közzétételét vállalta. Magos György, a DIA vezetője azt mondja, a honlap 1998-as indulásától kezdve három éven át kizárólag posztumusz tagjai voltak az akadémiának. Akkor a szerzők örököseitől egy összegben váltották meg a közlés jogát, életművenként kétmillió forintot fizettek. Az élő DIA-tagok felhasználási díjat kapnak havonta, a mindenkori minimálbér négyszeresét. Egymillió 250 ezer forintot pedig olyan szerzők után fizet az irodalmi akadémia, akik azóta, hogy a DIA tagjai lettek, meghaltak. Az akadémia idén 158 millió forintos költségvetésének csaknem nyolcvan százalékát szerzői jogdíjak fizetésére fordítja. (F. T.)