logo


EuroAstra Internet Magazin (http://www.euroastra.org)
Forrás URL: http://www.euroastra.org/node/30161
Megjelentette: johannes
Dátum: 2009. júl. 27. - 19:04



Erdészeti Lapok egy modern világban - Elkészült a 147 éves lap digitális archívuma


1. Magyarország második legrégebb óta, folyamatosan megjelenő lapja, az Országos Erdészeti Egyesület gondozásában kiadott Erdészeti Lapok, 147 évfolyamának valamennyi lapszáma, immár digitálisan és a világhálón is ingyenesen, bárki számára elérhetően és használhatóan elérhető.


2. 1862-ben, Selmecbányán Divald Adolf és Wagner Károly indította útjára az Erdőszeti - későbbi nevén Erdészeti - Lapokat. Ez a szakmai periodika az alapítás óta - 1952 és 1991 között Az erdő címen - szolgálja az erdész szakmát és a téma iránt érdeklődőket. Az idén 147. évfolyamába lépett szaklap Magyarország második legrégebben, folyamatosan megjelenő sajtóterméke, azonban első a tekintetben, hogy eddigi lapszámai digitalizált formában és a világhálón is elérhetők, tartalma pedig immár számítógépek segítségével is kereshető.


Közkincs lett a nemzeti örökség

3. Egy álom válhatott valóra azzal, hogy az Erdészeti Lapokban közel másfél évszázada alatt felhalmozott tudás a világhálón keresztül bárki számára elérhetővé vált - vallják a mintegy másfél éves munka kitalálói és megvalósítói.


4. A projekt ötlete az internetes jelenlét szükségességéből fakadt, célja pedig nem volt más, minthogy bármely szakmai vagy nem szakmai felhasználó, bárhonnan a világból elérhesse, böngészhesse, kereshesse a digitalizált Erdészeti Lapok valamennyi számának összes oldalát. Mivel a 147 évfolyam teljes egészében ma már alig lelhető fel, a digitalizálást kezdeményezőit az is vezérelte, hogy a tudománytörténeti, erdészet szakmai és más irányultságú kutatásokhoz egy alap adatbázissal, publikációs és szakirodalmi forrásokkal járuljanak hozzá, végső soron pedig a hazai folyóirat-kiadás és az erdész szakma nemzeti örökségét közkincsé tegyék.


5. Az Erdészeti Lapok digitalizálói munkájuk során arra törekedtek, hogy egy „élő" archívum kerüljön majd a felhasználók kezébe, ezért az archívum rendszere két egymásra épülő alrendszerből épül fel, amelyek az országosan ismert ilyen orientációjú (pl. MATARKA) elektronikus adatbázisokhoz integrálódnak.


Csak az ódon illat hiányzik

6. A cél megvalósítása nem volt egyszerű feladat, hiszen 147 évfolyam digitalizálása, világhálóra optimalizálása, felhasználóbarát szerkezetbe illesztése mintegy 120.000 (!) oldal terjedelmű folyóiratanyag (mellékletek, képek, ábrák, rajzok, reklámok) gondos feldolgozását igényelte. Az Országos Erdészeti Egyesület, a MEK Egyesület az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársai és még sokan mások dolgoztak azon, hogy mindenki számára hozzáférhetővé váljanak a valaha nyomtatásban megjelent lapszámokat. Már csak az ódon lapok illata hiányzik a teljes élményhez, amikor „kezünkbe vesszük" a digitalizált Erdészeti Lapokat


7. Ráadásul a képfájl mögött kereshető állomány húzódik, így bátran böngészhetünk a lapban egy kiválasztott szóra. Ha valakinek ez a struktúra netalán nem lenne elegendő, a készítők egy másik oldalra navigálva teszik a lehető legteljesebbé a keresés élményét. A hihetetlenül nagy adatbázis gyorsan kínál a kutatónak, vagy az egyszerű felhasználónak is érzékelhető korrajzot, érdekes, átfogó szakmatörténeti áttekintést. Egy különleges, hatalmas kincsesbánya kerül most a nyilvánosság elé az erdészek tarisznyájából.


Összefogás eredménye

8. Az ötlet megvalósítását széleskörű összefogás tette lehetővé, ugyanis nemcsak az Országos Erdészeti Egyesület tagjai, de például a Nyugat-Magyarországi Egyetem Könyvtárának, oktató-kutató gárdájának tagjain keresztül számos magánszemély és cég is segítette a vállalkozást. A megvalósításnak a végső lökést a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium „de minimis" pályázata adta, amely az adózók 1%-os felajánlásából gazdálkodik. Ez a forrás az Országos Erdészeti Egyesület komoly anyagi szerepvállalását egészítette ki.


9. A rendkívül feszített és aprólékos munka eredményeként, valamint a céllal azonosulni tudó, és jelentőségét felismerő számos állami és magán támogatónak köszönhetően, az archívum teljes körűen megvalósult.


10. Lehet szemezgetni a mai is megjelenő igényes lapból!
A digitalizált Erdészeti Lapok az alábbi címeken érhetők el:
http://www.erdeszetilapok.hu és http://www.epa.oszk.hu
Az Országos Erdészeti Egyesület hivatalos honlapja: http://www.oee.hu


Erdészeti Lapok

11. „E lap ... havonként minden hó első napjaiban legalább két nyomott ívnyi terjedtségben fog megjelenni, s annak tiszta jövedelme az erdőszeti irodalom előmozdíttatására fordíttatni." (Előfizetési fölhívás 1862.)


12. Az Erdészeti Lapok az Országos Erdészeti Egyesület tulajdonában lévő havi lap, amelyet 1862-ben Divald Adolf és Wagner Károly alapított Selmecbányán. A folyóirat kiadásának célja a magyar nyelvű erdészeti szakirodalom megteremtése, a szakmai képzettség fejlesztése és az erdészeti szakemberek összefogása volt. Az Erdészeti Lapok meghatározó szerepet játszott a magyar erdészeti szaknyelv kialakulásában és elterjesztésében.


13. A lap 1864-ben a Magyar Erdészegylet közlönye lett. 1866-67-ben Erdészeti és Gazdasági Lapok, majd 1868-tól ismét Erdészeti Lapok címen jelent meg, akkor már az Országos Erdészeti Egyesület közlönyeként.


14. 1873-ban az Egyesület megvásárolta a lap tulajdonjogát az alapítóktól, így a későbbiekben Wagner Károly, mint szerkesztő, Bedő Albert pedig mint főmunkatársa segítette a lap megjelenését. Ekkortól az Erdészeti Lapok Budapesten jelenik meg, tulajdonosa és kiadója pedig az Országos Erdészeti Egyesület.


15. A lap, története során, történelmi okokból három kényszerű kiadási szünetet élt meg: 1919-ben, 1944-48, valamint 1950-52 között nem látott napvilágot. Az 1952-től ismét megjelenő lap Az Erdő címet viselte 1990-ig. 1991-től újra a régi címén, megújult tartalmi és formai keretek között jelenik meg az Erdészeti Lapok.


16. Ez a lap nem csupán az Országos Erdészeti Egyesület közlönye, hanem a mindenkori magyar erdészet és erdőgazdálkodás szellemi értékeinek tárháza, a korabeli erdészeti gyakorlati és tudományos élet tapasztalatainak közreadója és az erdészettörténeti kutatások legfontosabb forrása is egyben. Az újság megalakulásakor 477 példányban jelent meg, ma 3000 előfizetője van.


17. "E folyóirat feladata: az erdőszeti nyelvet meghonosítani, ahoz szoktatni és szakunknak minden irányában serkentve, buzdítva, figyelmeztetve, ismertetőleg hatni; a józan erdőgazdaság elveit hirdetni; azok alkalmazásának hasznát kimutatni; a szellemi közlekedést szaktársaink között eszközölni; az erdőszet napi eseményeit megvitatni; a szunnyadó tehetséget ébreszteni, a képeseknek alkalmat nyújtani tudományuk értékesítésére, tapasztalataik közhasznúvá tételére." (Divald Adolf 1862.) "Ernyedetlen törekvésünk leend ... az "Erdészeti Lapok"-ban t. közönségünknek állandóan olyan szakközlönyt nyújtani, amely az Országos Erdészeti egyesület által hazai erdőgazdaságunk emelésére kitűzött nemes czélokat legbiztosabban elérje azáltal, hogy az erdőbirtokosoknak az erdész ügyekkel foglalkozóknak és szaktársainknak mindazon időszerű felvilágosításokat, ismereteket és tanácsokat megadja, melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a tulajdonukat képező, vagy kezeikre bízott erdőket a legokszerűbben kezelhessék s azok terményeit a legelőnyösebb módon értékesíthessék. " (Bedő Albert, 1873.)


18. "Emberöltőkön át terjesztett szakismeretet, segítette a haladni vágyók továbbképzését, fejlesztette erdészeti irodalmunkat. Közleményei - az Országos erdészeti Egyesület egyéb kiadványaival együtt - számos kiválóságunk értékes szellemi termékeit tették a szakma és a műszaki irodalom közkincsévé." (Lady Géza, 1948.)


19. "Így indult el az erdészeti irodalom száz évvel ezelőtt és érkezett el mai színvonalára, amikor az Erdészeti lapok utódja - AZ ERDŐ - több mint 5000 példányban jelenik meg cserepéldányok, előfizetések révén havonta több mint 30 országba jut el és ... a magyar erdészeti szakkönyvekkel együtt tanúsítja a magyar erdőgazdálkodás, az erdészeti tudomány számottevő eredményeit." (Madas András, 1962.)


20. Az Erdészeti Lapok az Országos Erdészeti Egyesület legfontosabb, nagy múltú, patinás kapcsolatteremtő fóruma, közlönye - egyben a gyakorló erdészek egyetlen magyar nyelven kiadott szakfolyóirata. Tartalma, arculata, üzenete befolyásolni kívánja a szakmán kívüliek ágazatról alkotott képét, társadalmi megítélését


21. A ma közel ötezer tagot számláló Országos Erdészeti Egyesület (OEE) 1851-es megalakítása Bedő Albert, Divald Adolf és Wagner Károly nevéhez fűződik. A hazai erdészeket és az erdőkkel kapcsolatban álló más szakembereket tömörítő egyesület a második legrégebben alapított, de jelenleg is működő műszaki-gazdasági jellegű társadalmi szervezet.


22. Az Ungarischer Fortsverein-t 1851-ben, az Országos Erdészegylet helyébe lépve, mintegy negyvenen alapították. A szervezet 1866. december 9-én tartott rendkívüli közgyűlésén döntött arról, hogy a továbbiakban Országos Erdészeti Egyesület néven folytatja munkáját. A szervezet aktívan közreműködött az 1879. évi erdőtörvény megalkotásában, amely megteremtette az államilag jóváhagyott és ellenőrzött, rendszeres erdőgazdasági üzemterv szerinti erdőgazdálkodás alapjait Magyarországon. Az Országos Erdészeti Egyesület az 1867-es kiegyezést követő három-négy évtizedben a honi erdészetpolitika meghatározó szervezetévé vált, amit az Alkotmány és a Honvéd utca sarkán álló - 1950-ben államosított -, közadakozásból épített székháza is jól mutatott.


23. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején rohamos fejlődésnek induló honi erdészethez kapcsolódó erdészettudomány fejlesztésének is az Országos Erdészeti Egyesület vált motorjává, többek között a magyar nyelvű erdészeti szakirodalom megteremtésével, valamint a népszerű, tudományos ismeretterjesztés érdekében hozott intézkedéseivel. Az 1870-es évektől az OEE támogatásával sorra jelentek meg az erdészettudomány magyar nyelvű alapművei, ami nagyban hozzájárult a korábbi német szaknyelvet felváltó magyar szaknyelv fejlődéséhez. A szakkönyvkiadást az egyesület 1876-ban létrehozott Deák Ferenc alapítványa is segítette.

Az OEE elévülhetetlen érdemeket szerzett az erdészeti szakoktatás fejlesztésében - a selmeci akadémián folyó erdőmérnökképzés korszerűsítése révén -, az alsó fokú erdészképzés beindításában (1883, Ásotthalma), az erdészeti kutatások, a kutatóintézetek létrehozása terén, illetve az első erdészeti közgyűjtemény (amely később a Magyar Mezőgazdasági Múzeum része lett) megteremtésében.

Az egyesület a szakirodalom és a szaktudományok propagálása érdekében 1873-ban megvásárolta a tulajdonjogát az 1862-ben indított Erdészeti Lapoknak, amelyet - kisebb, kényszerű szünetektől eltekintve - azóta is folyamatosan megjelentet.

Az első világháború alatt az egyesületi élet beszűkült, a trianoni békediktátum hatásai pedig az erdészeket az országos átlagot meghaladóan érintették, hiszen a korábbi erdők 84%­át veszítette el az ország. A második világháborút követően pedig az államosítás alakította át gyökeresen a hazai erdészeteket, hiszen egy csapásra, egyetlen nagy állami erdőbirtok jött létre, aminek kezelése szakemberek sokaságát igényelte. A nagyarányú szakemberképzés - mind felső-, mind pedig közép- és alsó szinten - az egyesület létszámának növekedésével is együtt járt.

Ma az Országos Erdészeti Egyesület a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) alapító tagjaként tevékenykedik, 1998. január 1. óta közhasznú szervezetté minősítve. Célkitűzéseit az éves küldöttközgyűlése által jóváhagyott program határozza meg. Ennek alapján az OEE többek között közreműködik a szakmai döntések előkészítésében, fellép az erdőgazdálkodásban dolgozók munkahelyének megőrzéséért, elősegíti az állami és magán erdőgazdálkodás tapasztalatcseréjét, kiadványokkal, pályázatokkal, bel- és külföldi tanulmányutakkal segíti a közös célok megvalósítását. Rendezvényeivel - Vándorgyűlés, Év erdésze verseny, innoLignum Sopron, Erdők Hete, Erdésznők Találkozója, Erdészbál - próbálja erősíteni a szakmai összetartozást, az Erdészeti Lapok kiadásával, a honlapok működtetésével igyekszik kiszolgálni az erdészet, a kapcsolódó szakterületek és a társadalom információigényét.

A 4300 fős tagság - amelyben az erdőmérnökök mellett erdész-technikusok, magán erdőtulajdonosok, természetvédelemben, vadgazdálkodás, fafeldolgozás területén dolgozók és az oktatási intézmények tanulói is helyet kapnak - jelenleg 17 központi szakosztályt és 36 helyi csoportot működtet. Az OEE által 1957-ben, illetve 1984-ben alapított, Bedő Albert és Kaán Károly akadémikusokról elnevezett emlékérmeket a szaktársadalom a legmagasabb szakmai elismerésként értékeli, ami nemrég kibővült a Decrett József-díjjal.