Új magyar szó | Gyulay Zoltán | 2009-12-08 04:01:34
http://umsz.manna.ro/kultura/kellenek_e_e_konyvek_2009_12_08.html

A minap a németek húzták meg a vészharangot: nemsokára az egész világ angolul fog olvasni? - tették föl a kérdést, miután a Google kezdeményezésére minden könyvet ingyenesen is hozzáférhetővé kell tenni az interneten; egyelőre azonban csak az Egyesült Államokból, az Ausztráliából és Nagy-Britanniából származó művekről van szó.

Ráadásul az interneten a jogdíjak miatt csak korlátozottan tehetik közzé ingyenesen az alkotásokat, idővel a jogtulajdonosok részéről megnyilvánuló enyhe ellenszél orkánná dagadt: tiltakoztak, és perrel fenyegetik a Google-t.

Moldován István, a budapesti Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) digitális gyűjteményi osztályának vezetője derűlátó ebben a témában. Elöljáróban leszögezi: ha internetes szócikkekről van szó, az angolszász területen sok a duplikátum, tehát az arányokat ennek tükrében kell górcső alá vennünk.

Szerinte az angolszász többség az internet kezdeteire volt jellemző, s bár nyilvánvalóan még ma is fennáll - "a kínai dokumentumok többségét nem tudom megítélni", mondja -, egyre inkább kibontakozóban van az az irányzat, hogy mind nagyobb mennyiségben kerül föl a világhálóra nem angol nyelvű dokumentumállomány. Többek között magyar is.

A dokumentumok közé tartoznak a nem szöveges alkotások is. A Széchényi Könyvtár nemrég indította el képkönyvtárát, sőt több képadatbázist is, - a hangzóanyagokkal kapcsolatban azonban lemaradásról beszél a szakember. Moldován István szerint a mostanában gyakran emlegetett - nem tudni pontosan, hogy hány, négy- vagy ötmillió dokumentumot tartalmazó - Európai Digitális Könyvtár vagy Europeana állományában jóval kisebb a nyomtatott könyvek, az írott szövegek részaránya.

A "nagy" nyelvekkel szemben - már csak a szétszóratás okán is - a magyar egyértelműen hátránnyal indul a versenyben. Jogos a kérdés: hogyan tudjuk az összmagyarság irodalmát beemelni a világháló hatalmas adatbázisába? Már régi kezdeményezés a Magyar Elektronikus Könyvtár, amit azonban - teszi hozzá a magyar nemzeti könyvtár osztályvezetője - sokan összetévesztenek egy digitalizációs programmal.

"Egy ilyen átfogó, a magyar irodalmat a hálóra helyező digitalizációs program a mai napig működik, ez a Digitális Irodalmi Akadémia, egy ideje a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz tartozik - mondja Moldován István. - A programban alapvetően kortárs (vagy főképpen kortárs) magyar szépírók művei kerülnek fel a hálóra, módszeresen, egy bizonyos terv szerint."

Együttműködés a külhoniakkal

A legkülönbözőbb típusú magyar irodalommal foglalkoznak, a szakirodalommal is, nemcsak a szépirodalommal, mindazzal, ami valahol valamilyen formában digitálisan előfordult.

Az Országos Széchényi Könyvtár a közelmúltban alakított ki együttműködést a székelyudvarhelyi és csíkszeredai megyei könyvtárral: az erdélyi műhelyek a saját állományukat digitalizálják és juttatják el az OSZK elektronikus könyvtárába. Olyan kincsek, 18. és 19. századi könyvek is szerepelnek köztük, amelyek nincsenek meg Magyarországon, vagy a magyar nemzeti könyvtár állományában.

Néha az is megesik, hogy magyarországi vagy külhoni magyar szépírók juttatják el elektronikus formában a műveiket, kiadványaikat, amelyek vagy megjelentek nyomtatásban, vagy nem, illetve megjelentek, de nem a szerző kívánta formában, változatban.

Egyre többen ismerik fel, hogy a világhálón keresztül sokkal több emberhez érnek el az írásaik, mint a két-háromszáz vagy -ezer példányban kinyomtatott, papíralapú kiadványok. Innen azonban már egyetlen lépés csupán a jogdíj kérdése, hiszen a múlt század első felében vagy a még korábban keletkezett művek jobbára teljesen jogdíjmentesek.

Könyvek egyenesen a szerzőtől

"A mi gyakorlatunk az, hogy a szerzőktől, a kiadóktól igyekszünk összegyűjteni anyagot, bár mint mondtam, az a jellemző, hogy a szerzőknek egy bizonyos köre már eleve eljuttatja hozzánk digitalizált formában a művét; ebben az esetben engedélyt kapunk természetesen ezzel együtt az internetes szolgáltatásra - tájékoztat Moldován István.

- Az is igaz viszont, hogy sokan előszeretettel digitalizálják a különböző könyveket, például a magyar irodalmat, és azt juttatják el hozzánk, amire nincsenek engedélyek; márpedig nekünk nincsenek információink a jogörökösökről, és sem anyagi, sem egyéb lehetőségeink nincsenek a kiadási jog megvásárlására. Egy ideig, az EU-csatlakozásig, volt közös jogkezelésünk az Artisjus - Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülettel, de az európai jogharmonizáció miatt ez sajnos leállt."

Nemzetiségi ellentétek árnyékában

A budapesti OSZK gondosan ügyel arra, hogy ne csak a szűk értelemben vett magyarországi irodalmat terjessze. "Hogy úgy mondjam, az internet segítségével - teszi hozzá a szakember - gyűjtünk könyvet a határon kívülről is, sőt nemcsak a Kárpát-medencéből. Az amerikai magyarokkal éppoly jó a kapcsolatunk, mint a hollandiai Mikes Kelemen körrel: az ő elektronikus kiadványaikat, a nyugati magyar irodalmat is összegyűjtjük és szolgáltatjuk. Igyekszünk felhívni az idősebb írógenerációknak is a figyelmét; a fiatalabbak lehet, hogy már hamarabb felismerték, hogy sokkal nagyobb erő van abban, ha az interneten eljutnak a magyar írások, szövegek, regények, versek Ausztráliáig vagy Dél-Amerikáig.

Van olvasás a digitalizáció után

Általános vélekedés, hogy egyre több a funkcionális analfabéta, és az emberek ma már nem vesznek a kezükbe könyvet, nem olvasnak, mert nem is tudnak olvasni. Nem tudják befogadni a szöveget. Vajon mennyire segít ennek a fennálló veszélynek a leküzdésében a digitalizáció?

"A mi elektronikus könyvtárunkat, amely jelen pillanatban úgy hét és fél ezer dokumentumot tartalmaz, tehát egy jobb értelmiségi házikönyvtárnál többet, naponta körülbelül 50-60 ezer ember nézi, keresi, látogatja, tölti le - hangzik kérdésünkre a felelet. - Hogy aztán tényleg el is olvassák, meg is értik-e, nincsenek, nem lehetnek adataink."

Moldován István azonban ebben is derűlátó: "A könyvolvasási félelemmel szemben nekem van egy inkább magánjellegű benyomásom - mondja. - Bár a számítástechnika és az internet kínálta rengeteg információ nem feltétlenül egy hosszú regény elolvasását jelenti, kisebb-nagyobb szövegekkel, hírekkel a tanulást, az ismeretterjesztést segítő rengeteg szöveggel találkozunk.

És a számítógépen kívül sok olyan technikai eszközzel kerülünk kapcsolatba, amelyeket olvasás, valamilyen minimális olvasás nélkül nem tudnánk működtetni, például egy automata mosógéphez is vaskos használati utasítást mellékelnek, és azt is meg kell érteni. Egy hiteligényléshez, egy adóbevalláshoz értelmezni tudni kell a szöveget. Akik nem képesek ezeket olvasni, értelmezni, azok - úgy gondolom - nagy hátrányban vannak.

A minap olvastam egy internetes fórumon: fiatalok azt írták a nagyon erőteljesen jelentkező, kopogtató e-book olvasókról, hogy a terjedésükkel ők bizony többet olvasnak, akár hetente egy-két könyvet is, ami nagy átlagban nem jellemző például Magyarországon."