Váli
Az Ernst Múzeum gyűjteményes kiállítása

Váli Dezső 60 éves. Ebből az alkalomból az Ernst Múzeum 2002. 09. 25 és 10. 09. között gyűjteményes kiállítást rendez műveiből. A kiállításon 83 kép kerül bemutatásra felölelve a művész eddigi korszakait (Absztrakt képek 1969-83; Régi zsidó temetők 1984-87; Műtermes képek 1987-től máig).

"Vallásosan biciklizek, és vallásosan mosok fogat. Nincs kétféle életem. Halálommal valóban foglalkozom, hol félek tőle, hol elfogadom, rendezem magamban. Mint a hagyatékomat is, rendszeresen, ne maradjon utánam rendetlen fiók. Halálközelben élek, de hogy erről mi módon beszélnek képeim, nem tudom." (részlet egy 1996-os interjúból)

Melankólia, rendszeretet, hit - ezek akár Váli hívószavai is lehetnének.

A múlt időre való koncentrálás, a visszafelé figyelés Váli szinte minden képére jellemző. Képei világa úgy elhagyott, ahogy az ember múltja az: már csak a helye van ott mindennek. Ezt az elhagyott helyet keresi fel, s festi meg újra és újra, hogy az ismét jelen lehessen nekünk, s mi jelen lehessük benne. Így jeleníti meg Váli a múltat, s fedi el a jelent. 1997-ben Ernst Múzeum-beli kiállítására készülve Váli körlevélben arra kéri írástudó barátait, hogy a kiállításra megjelenő könyvébe írjanak arról a képéről, melynek reprodukcióját a levélben mellékeli. Mindenki személyre szólóan más-más képet kap. Van, aki azt, ami amúgy is saját tulajdonát képezi. Esterházy Péter saját képét ablakhoz hasonlítja; Földényi egy másikat tátongó szakadékhoz.

Váli közben folyamatosan, már-már mániásan dokumentál, naplót vezet mindenről: a napi eseményekről, műveiről, melyek sorsát pontosan és szisztematikusan követi, és jegyzi. Váli képeinek összességét is felfoghatjuk naplóként (napló a zsidó temetőkről, napló a műteremről), sőt önéletrajzát is naplószerűen fogalmazza meg. Mintha örökösen arra tenne kísérletet, hogy megszemélyesítse a személytelent vagy közössé tegye a személyest.

Mikor Váli egy-egy képét nézzük, vendégei lehetünk egy világnak, ami hangsúlyosan a sajátja, mégis mintha mindig egy kimondatlan közösről szólna: talán arról a helyről, időről, ahol, amikor (egykor és ott) volt valami -- esemény, tárgy, ember: egy, kettő vagy több.

Az Ernst Múzeum kiállítása után vidéki múzeumokban is bemutatkozik ez az anyag, így 2002. november - decemberben Kaposváron a Rippl-Rónai Múzeumban, 2003. január - februárban Győrben, Városi Művészeti Múzeumban, végül 2003. március - áprilisában Kecskeméten a Városi Képtárban (Cifra Palota).
A kiállítássorozathoz katalógus is készült Váli gyűjteményes címmel.

További információ: deske.hu

Kiállítások