Nagycenk, 2008. június 21. : Magyarné Derszib Eti tárlata

A nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum kiállítótermében Firtl Mátyás, a Győr-moson-Sopron Megyei Önkormányzat alelnöke, országgyűlési képviselő nyitotta meg Magyarné Derszib Eti akvarellfestményeinek tárlatát, a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat keretében.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Művészetbarát Közönség!


Szűkebb hazánk, Sopron környéke, Nagycenk, a Fertő-táj, páratlan természeti szépségeket kínál. Ezt mi, egyszerű halandóként is érzékeljük, de egy művésznek annál inkább ihlető erőt adó környezetet jelent.

Évszaktól, napszaktól függően, sokféle, folyamatosan változó vibráló fényeivel és színeivel az érzékekre elemi erővel ható természeti adottságaival, épített környezetével együtt, sajátos kulturális, történelmi hangulatot is hordoz ez a vidék. Egyszerre látvány és szellemi erő. Lenyűgöző látvány, évszázados platánfáival, történelmi épületeivel, és olyan szellemi erő, amihez a Széchenyiek neve társul.

,,Jó itt élni, és jó utazni e tájon.” – írta Hamvas Béla egy művében. Egy tehetséggel megáldott művésznek, pedig aligha lehet nagyobb öröm annál, mint alkotni e tájban.

Magyarné Derszib Etinek részben éppen a táj a lételeme. Az a táj, amelynek színeit, fényeit rezdülésükben festi meg. Az akvarellel gyorsan kell dolgozni, tehát a képek is a pillanatot örökítik meg. De nem a pillanatnak és nem a pillanatról szólnak. Tájképei, városképei a látványhoz való hűségükben dokumentálnak. De ezen túl magukban hordozzák azt a ragaszkodást, a tájban való létezés örömét, amely a művész sajátja. Magukban hordozzák még a megmutatni akarást.

Az impresszionisták nyomdokain járó Derszib Eti nem értelmezi át a tájat, de mindazt az egyedit, amit ő maga fedezett fel meg akarja mutatni. Mi több: a környezetünk által kínált látványt újra fel akarja fedezteti velünk is.

Újra felfedezteti a nagycenki templom látványát: úgy, ahogyan az útról látjuk, és olyan helyről is, ahonnan idegen ritkábban láthatja, a soproni Fő teret, vagy a Szent Mihály templomot, a Kecske templomot, vagy éppen az esztergomi bazilika ismert formáit.

Az alkotónak ez a személyes jelenléte, a szép felfedezésével együttjáró elemi öröme sugárzik át a képekről, mireánk. Így válik személyessé és egyben közös élménnyé a látvány, legyen az a tavaszi kastélypark, Tiszakeszi, egy-egy virágcsendélet, vagy éppen portré. Derszib Etinek van bátorsága ahhoz, hogy magát rábízza a látványra. Teheti ezt, mert érzi, és érti is egyben szépségét, és ezért nincs szükség erőltetett "eszmei" értelmezésre, belemagyarázására sem.

Mi pedig végigsétálunk a képek előtt, és érezzük annak örömét, hogy jó megállni, és újra és újra felfedezni a képeken a már ismert, vagy akár először látott formákat, helyeket, tárgyakat, embereket.

,, A tájkép a mi véleményünk a természet egy darabjáról. Személyünk teljessége alkotja meg “– írja Czakó Gábor. ,, A hagyomány egységesen tanítja, hogy művelnünk kell a világot, át kell szellemítenünk” –teszi hozzá.

Magyarné Derszib Eti minden alkotását, virágcsendéleteit, portréit, Erdődi Hanna szarkofágrészletét nem szemmel észrevehető módon formálja át, hanem átszellemíti. ,,Jó itt élni, és jó utazni e tájon” – jelenti ki Hamvas.

Kedves Megjelentek!

Utazni a tájban szerinte - nemcsak a szem, hanem a lélek látványa is. Magyarné Derszib Eti sem kizárólag a maga örömére fest. Ő maga írja: ,,mindig boldogsággal tölt el, ha azt láthattam, hogy másoknak is nyújtanak valamiféle élményt munkáim.” Eddigi életútja során ezt sokszor volt alkalma megtapasztalni Sopronban, az országban több helyen, és Európa számos pontján, Svájcban, vagy Franciaországban, Cziffra-ösztöndíjasként is.

Most újból Nagycenken ajándékoz meg a képei adta öröm élményével. Ezért is idéztem, Hamvas Bélát, aki így ír: ,,Olyan a vidék, hullámzó dombhátaival, mint Cziffra György ujjai alatt a megszólaló Liszt-zongoramű.
Utazni a tájban - nemcsak a szem látványa, – olykor sokkal boldogítóbban a lélek vándorlása.” Magyarné Derszib Eti képei pedig egyenként, és így együtt – egy kiállítássá rendezve – igazolják mindezt: hogy a szem látványa sokkal boldogítóbban a lélek vándorlása.

Jó itt élni, jó utazni e tájban, és jó együtt felfedezni minden olyan helyet és látványt, amelyet a művésznő már felfedezett számunkra, és amelyekből ez a reményteli optimizmus sugárzik. Ez a kiállítás is egy újabb alkalom, hogy közös felfedező útra induljunk, és szívből kívánom, hogy még sok hasonló alkalomban legyen részünk.

firtl.sopron.hu


Vissza a kezdőlapra