Ez a része a könyvnek eléggé nehezen emészthető, legalábbis most, amikor befejezve az egészet újraolvastam, macerásnak tűnik. Az időszak, amikor írtam, elég nehéz volt számomra, és éppen azzal szórakoztam, hogy gondolataimat párbeszéd formájában leírtam. Próbáltam ugyan valami logikus sorrendet követni bennük, de nem sikerült, erre legjellemzőbb példa, hogy amikor egy részt elkezdtem, felírtam egy címet, aztán mialatt írtam, többször megváltoztattam, mert a furcsa beszélgetés más irányt vett. Ennek ellenére nem töröltem belőle semmit, és most, újraolvasva sem mertem megváltoztatni. Akkor, ott igaz volt, így zajlott le bennem, és bizonyára nem véletlenül kerültek elő bennem pont ilyen módon a dolgok.
Mindenesetre sok sikert az olvasáshoz, mert bevallom, értelmét nem sikerült fellelnem most sem, viszont nagyon élesen ébresztette fel bennem azt a bizonytalanságot, zavart, amit akkor éreztem. Ha nálad is hasonló hatást keltene, ugorj át egy kicsit a Gondolatok közé, engem legalábbis hamar rendbe tettek...
| Kedves Loránd / Az örökkévalóság pillanatai / Ébredés |
|