Előző: 1991. aug. 4., vasárnap

1991. aug. 5., hétfő

Boldog névnapot, Krisztinke!

Boldog születésnapot, Mercédesz!

Ma reggel szintén nem kapkodtunk. Őrületes köd volt, minden nedves lett.

Később viszont kisütött a Nap.

Indulás 10-kor.

A hajón reggeliztünk. A fiúk halat is, egyébként csak müzlit és corn flakes-t ettünk. Az uszályszerű hajók óriási hullámokat csinálnak. De azért nem mindig vagyok csupa víz.

A Nap iszonyatosan süt. Nehezen viseljük. Ilyen időjárást! Egyszer tél, aztán nyári hőség. Őrület.

Ma is zsilipeltünk. 130 cm-t. Ráadásul így kikerültük Straubingent, míg az eredeti folyómederben zsilipelés nélkül evezhettünk volna. És természetesen itt a víz sem folyt. De túllettünk ezen is. A zsilip előtt mostam. 2 nadrágot. Nagyon gyorsan megszáradtak. Nem hiába...

A hőség egyre elviselhetetlenebb. Én eddig alig eveztem. Egyre többször csorgunk. És sokat iszunk. Le fogunk égni. (Az ivástól. Orvos...)

Megálltunk egy kis faluban, és a fiúk vettek tejet és ... banánt. Ez nagyon jó ötlet volt. Új életre keltünk. Dobozos sör viszont nem volt. (De legalább légkondicionált volt a vegyesbolt.)

Tovább eveztünk. 5 óra körül viszont elegünk lett, ráadásul találtunk egy szép, kavicsos partot. A rengeteg csalánt leszámítva egész jó hely.

aug. 5.
2293,2 fkm.
Csalánerdő

Ma egy kissé ingerlékeny voltam. Semmi sem volt jó. Viszont ez sem jó így. (De legalább következetes!) Majd próbálok figyelni egy kicsit.

Délután egy román uszály haladt el mellettünk. A Florian nevű német tolóhajó tolta. Egyszercsak megszólalt a hangosbeszélő: "Hajrá, Fradi!" Hát igen... Az egyik motorcsónakból pedig magyar zászlót lengettek felénk. Kedves volt tőlük. Jó hely ez a Duna.

Este újra főztünk. Leves és lecsószerű étel. Állítólag jó volt. Szerintem sem volt rossz. (Anikó szerint a lecsó elképzelhetetlen paradicsom nélkül, ebben viszont csak paprika volt. Bezzeg a Viki nem volt ennyire finnyás.)

Utána teát is főztünk. Az első adag víz ledőlt a főzőről, úgyhogy végül alig maradt vizünk. Nem baj. Holnapig kihúzzuk vhogy.

Történt még vmi érdekes. Miközben pakolásztunk a sátorba, sátor mellett, hajóból, stb., ellátogatott hozzánk egy hattyúcsalád.

Papa, mama és 3 kishattyú (rút kiskacsa). Olyan aranyosak voltak!

Kornél és Csaszi adott nekik enni. Nagyon közel voltak.

Félelmetes, mi?

Majdnem beleettek a készülő vacsora kellékeibe is. Íme egy toll tőlük, emlékbe:

#include <hattyútoll>

Este fürdés, megtárgyaltuk a teletext hátrányait és hiányosságait. Kevés gitározás és éneklés után alvás lesz. Csaszi már el is aludt. Gitárral a hasán. Jó éjszakát!
Következő: 1991. aug. 6., kedd


Pusztai Anikó: Ulm-Budapest túranapló - Tippek vízitúrázóknak - Umann Kornél