Előző: 1991. aug. 7., szerda

1991. aug. 8., csütörtök

Reggel 8 órakor volt az ébresztő. A pakolással 1/2 11-re lettünk készen. Gondosan elcsomagoltuk az otthonra vásárolt dolgokat is. 3-szoros biztosítás volt eső v. víz ellen.

Elindultunk. A zsilip 6 km múlva jött, addig nem ettünk. Nem is tudtunk volna, mert a szél természetesen szembe fújt, a víz pedig csaknem állt. Viszont jól hullámzott. Egyszóval (!) nagyon keservesen estünk túl ezen a 6 km-en (ez eddig 8 szó), főleg azért, mert ennek ellenére sietni kellett, ugyanis megláttuk a hátunk mögött a Rákóczit közeledni. Már majdnem a zsilipnél voltunk, amikor mellénk értek. Kornél szólt nekik, hogy ne engedjék becsukni előttünk a zsilipkaput (na milyen vagyok?), miközben tovább szenvedtünk. De sikerült!

Együtt zsilipeltünk a Rákóczival.

Néhány szóváltás után (nem egymás anyját szidtuk, csak Anikó nem tud magyarul) reggelizni kezdtünk. Ez egészen sokáig tartott. Egészen a Rákóczi "végállomásáig". (Ez Engelhartszellben volt.)

Ezután mostam. Közben annyira hullámzott a víz (nem kicsi, hanem nagy, lassú hullámok), hogy egészen felkavarta a gyomromat. (Ancsika úgy van az evezéssel, mint egy korosodó feleség a házasélettel. Rendkívül változatos kifogásokat tud kitalálni, hogy miért nincsen most kedve hozzá.) Ezért hát teregetés után "elnyúltam". Ez annyira jól sikerült, hogy el is aludtam. Közben pedig szegény fiúk eveztek. De rendes volt tőlük, hogy hagytak pihenni. Csináltak nekem árnyékot is, mint utóbb kiderült.

Miután felkeltem, még 20 km-re voltunk a következő zsiliptől. Odáig mindenképpen el akartunk jutni. Még ma. S most gyönyörű szép tájakat láttunk. A Duna kanyargott. Rengeteget. Hegy hegy hátán, tetejükön várak, kedves kis hajók viszik a látogatókat a másik partra. Sok képet is csináltunk. Filmet is cseréltem. Közben találkoztunk a lefelé haladó "Dorog"-gal (2182 fkm.), és a felfelé menő "Tatabányá"-val (2179 fkm.). Az utóbbi hajó felajánlotta, hogy felfelé elhúz. Nagyon örültünk neki, de valahogy nem akaródzott visszamenni.

A fiúk egész úton böglyöket gyűjtöttek. Lecsapott böglyöket. A szúnyogokat ugyanis eme szenzációs állatok váltották fel. Szörnyűek. (És egy hét után már meglepően büdösek is.) A pohár alján egészen szép számmal "sorakoznak".

Már napok óta nagyon jó idő van. Így kissé leégtem. A fiúknak már van színük, rájuk nem nagyon hat. Az órámat direkt magamon hagytam, hogy látszódjon a különbség. Látszik. Reggelente viszont nagyon párás minden. Ma reggel még párásabb és harmatosabb volt minden, mint eddig. Bizonyára a hegyek teszik.

A második zsilipünkhöz is elértünk ma. Majdnem egy órát kellett várni. Közben megmelegítettük estebédünket. (Már 3/4 7 volt.) Csaszi: babfőzelék, Kornél: töltöttkáposzta, én: bableves. Utána finom keksz (Németo.-ban vettük, 2 keksz között csokikrém), almalé.

aug. 8.
2162,8 fkm.
Az aschachi zsilip Nahát! De mély!

Kaja után kicsit csorogtunk a zsilip mögötti részen (itt általában folyik), és kikötöttünk egy városban, neve Aschach. Itt Csaszi és Kornél telefonált Csaszi szüleinek, hogy Csizinek adjanak fel egy táviratot, amelyben ez áll: vasaarnap 17 oorakor legyeel a melki zsilipneel. 2039 fkm, bal part. Peentek este hiivd fel csaszit. korneel.

Én pedig elmentem kenyeret szerezni. Végül csak zsemlét kaptam. Ez talán még jobb (vagy legalábbis finomabb).

Egy lány, miközben a parton ültem, odajött mellém. Beszélgettünk egy kicsit angolul. Tetszett neki, hogy ott evezünk.

Ezután továbbmentünk. Találkoztunk a "Gyöngyös"-sel. Felfelé ment. Kornél megkérte őket, ha lefelé jönnek, dobjanak nekünk ki kötelet. Ez jó ötlet volt. (Azóta sem láttuk a Gyöngyöst.)

A bal parton kötöttünk ki, 3/4 9-kor, ahol tavaly is aludtak (2157 fkm.). Előtte megkérdeztük a horgászt, aki ott horgászgatott. Őt nem zavarjuk, azt mondta. (Hálából neki akartuk ajándékozni a bögölygyűjteményünket. Megkérdezte, "Vasz iszt dasz?". "Zzzzzzzzzzzz" - mondtam én, hibátlan sváb akcentussal. "Áh! Flígen! Nájn, dánke". Nagyon kedves bácsi volt. Csak az fájt egy kicsit, hogy emiatt a bögöly-ügy miatt bizonyára minket is horgásznak nézett. Hiszen normális ember nyilván nem tart magánál ilyesmit.) Mostanra viszont már ő is elment.

Vihar készülődik. Remélhetőleg csak nyári zápor lesz. Villámlik távol, és össze-vissza fúj a hideg-meleg szél. Dörög az ég. Félni fogok.

Fáj a lábam. Leégett.

Ma este nem tudtunk fürödni. Remélem, holnap lehet.

Jó éjszakát.

Zolinak ma van koncertje a Biliárd 1/2 10-ben.
Következő: 1991. aug. 9., péntek


Pusztai Anikó: Ulm-Budapest túranapló - Tippek vízitúrázóknak - Umann Kornél