Ennyi szúnyogot! kibírhatatlan! Elég belőlük!
Reggel 9-kor ébresztett bennünket Kornél. Összepakoltunk. A mosatlant ellepték a hangyák.
A vízen reggeliztünk. Menü a szokásos, + paradicsom. Kornél nem evett. (Túróscsusza...)
Az elején rengeteg hajóval találkoztunk. Hamarosan átértünk Magyarországra. Ennek örömére egy szép kis kavicsos parton megmostam a hajam. Előzőleg Csaszi és Kornél megborotválkozott.
Csorogtunk. Hamarosan találkoztunk a Szigetközben 2 kenuval, benne 1-1 pár, + az egyikben egy szép kutya. Fiatalok voltak és tök jó fejek. (Főleg a kutya.) Beszélgettünk egy keveset (a kutyával nem), majd az 1832 fkm.-nél bementünk egy ágba, hogy Cikolaszigetre jussunk. Ez egy kedves kis falu itt, a Szigetközben. Szép ez a hely. Rengeteg szigettel.
A falunál kikötöttünk, majd elindultunk a bolt felé. Errefelé is magas volt a Duna.
Az első háznál rögtön találkoztunk egy gyönyörű pici cicával. Dorombolt.
Továbbmentünk. Errefelé a kukorica már szépen beérett.
Megtaláltuk a boltot. 3 óra volt, éppen akkor csukták az ajtót, de azért még beengedtek bennünket. (Aztán szerencsére ki is.) Jó volt újra magyar szavakat hallani. Békés, kedves kis falu ez.
Utána jött a telefonfülke, majd Kornélnak a kocsma. 1/2 dl csak 25 Ft a Hubertusból!
Hazatelefonáltunk. Kornél a papájával tudott beszélni, én pedig Zolival. Ez utóbbi igen jó volt! (Az előbbi is, te kis egoista.) Már hiányzott. Egomban találtuk meg, és biztosan aludt, mikor hívtuk.
Telefonálás után megtöltöttük a kannákat, és távoztunk.
A hajóhoz érve eleredt az eső. Gondoltuk, ha úgysem evezünk, ebédeljünk meg. A boltban vettünk főzőkolbászt, így azt ettük főve, mustárral.
A fiúk egyébként megjegyezték, hogy nagy a hasam, és fogynom kellene. Lehet benne valami. A túra alatt tényleg híztam. Nem is keveset.
aug. 15. 1831 fkm. Szigetköz, Cikolasziget |  |
Elállt az eső, és újra sütött a Nap, amikor továbbeveztünk. Kiértünk a nagy Dunára, és csorogtunk. Kornél a petróleumfőzőt csinálgatta, én krumplit pucoltam az esti lángoshoz, Csaszi és Csizi pedig henyéltek.
Közben szállás után néztünk. A harmadik v. negyedik helynél állapodtunk meg, magyar oldalon. Egy kis sziget mögött. (1820,5 fkm.)
Itt viszont töméntelen mennyiségű szúnyog fogadott bennünket, és ez a fogadás még mindig tart részükről. Mi nem igazán élvezzük.
Kornél rögtön csinált egy kis füstöt az itteni száraz növényekből. Ez ideiglenesen jót tett. Tűz lett belőle (szerencsére csak tábortűz), és rajta főtt a krumpli. A szúnyogok kedve azonban nem lankadt.
Levest is főztünk, gulyáslevest. A lángos sütésekor már olyan füstöt okádott ez a tűznek álcázott katlan, hogy nem bírtuk ki mellette. Bár a szúnyogok ellen igen hatékonynak bizonyult.
Eloltottuk a tüzet. Nem sokkal később a szúnyogok újra támadtak.
Lángost már senki sem bír enni. Mindenki televan. (És mindenkinek.) Ez lesz a reggeli is, annyi lett. Lángosundor.
Pakolás után szerencsésen bemenekültünk a sátorba. A szúnyogok kiirtása után most egészen elviselhető minden, csak viszket. Szomjas is vagyok, de nem megyek ki, mert akkor újra kezdődne minden.
Majd reggel.
