Reggel sokáig aludtunk. Kornél 1/4 10-kor ébresztett bennünket. Állítólag már megint nagy zuhi volt éjszaka. Én csak az esti fürdésnél láttam, hogy villámlik, később még közelebb jött, és nagyokat dörgött hozzá. Ez nagyon szörnyű volt. Az esőt viszont már nem hallottam.
Összepakolás után elindultunk. Ez 1/2 12-kor volt. Előtte láttuk az "Ózd"-ot felfelé szenvedni. Nagyon nehezen ment neki.
aug. 14. 1882,7 fkm. Az Ózd "Vissza üresbe, padlógáz" (Csaszi) |  |
A hajón reggeliztünk. Csizi még be sem fejezte, amikor megláttunk néhány szlovák határőrt integetni a parton. Azt akarták, hogy menjünk ki. Oda is mentünk, de mielőtt nagyon közel értünk volna hozzájuk, mondták (magyarul), hogy a vámvizsgálat 500 m-rel lejjebb van. Majd búcsút intettek.
Mi mentünk tovább. Már Pozsonyban jártunk. A vámosok sehol. Kornél megkérdezett vkit, hogy hol találjuk őket. Az illető azt mondta, hogy lejjebb. Nekünk pedig megengedte, hogy az ottani evezős klub stégjéhez kössük ki a hajónkat, míg városnézünk. Ő pedig majd néha ránéz. Kedves volt tőle.
Bementünk villamossal a városba. Szörnyű. Nem lehet eléggé kapaszkodni. (Ez főleg visszafelé derült ki.)
A városközpontban először a várba indultunk. Nagyon lerobbant állapotban van. Egy részénél még most is dolgoznak.
A kiállítások viszont érdekesek. Szenzációs numizmatikai kiállítást láttunk. Utána fegyvereket, bútorokat, használati tárgyakat is néztünk. Találtunk egy olyan petróleumfőzőt, mint amilyen Kornélé. Az rozogább volt. Volt ékszerkiállítás is, de azon csak végigrohantunk, mert sörözőbe húzott a hasunk.
Az első két "söröző", ahová betértünk, zárva volt (egyébként éttermek voltak). Ja, előtte bevásároltunk. Sör, túró, tejföl, tej, vaj, kifli, zsömle, liszt, ananászbefőtt. Kicsit feltartottuk a sort, mert a pénztárosnő a 11,4x8-at következetesen 101,2-nek számolta. (Négyszer. A számológépünk is csak nehezen győzte meg.) Később szalonnát is vett Kornél egy hentesüzletben. Deli csokit láttunk egy helyen, de ott nagyon hosszú sor állt. Később viszont hiába kerestük, nem volt. Vettünk paradicsomot, uborkát és narancsot is.
A harmadik vendéglőbe betértünk. Pince, nagyon hangulatos. Viszont nincsenek jellegzetes szlovák ételek. Kornélék ettek rántott husit, Csizi és én pedig mustáros húst tükörtojással. Senki sem lakott jól.
Visszazötyögtünk a villamossal a hajóhoz. Már 7 óra múlt. Elindultunk. Ma még nem fogunk Magyarországon aludni.
Iszonyatosan ronda rakodópartok mellett jövünk el. Jobb oldalon láttunk egy kavicsos partot, mögötte holtág. Ez jó lenne. De nem volt az, sehol. Egy horgász úr kölcsönadta biciklijét Kornélnak, hogy hozhasson valahonnan vizet, mert azt elfelejtettünk magunkhoz venni. A bácsinak adtunk 1 üveg sört. Ő mondta, hogy van 500 m-rel lejjebb egy betonbunker, néha ő is ott szokott aludni, menjünk oda. Kornélban felcsillant a sátor-nem-verés reménye, de amint odaértünk, szertefoszlott, ott ugyanis már volt néhány szlovák ifjú.
Nem messze ettől viszont egy elvileg holtágra leltünk. (Még élt.) Ennek a végében is áll egy hajó. Nem tudjuk miért. Reménykedünk, hogy nem jön be újabb, v. ez nem megy ki, ugyanis itt kötöttünk ki. (1862,5 fkm., jobb part.) Néhány horgász elment innen (biztos önszántából), és egészen jó kis táborhelyet hagytak itt. Kipakolás. Sátorverés. Vacsorakészítés.
Menü: túróstészta. Kornélnak szalonnával, többieknek cukorral. Iszonyatosan jó volt. Mondhatni remek. Utána ananászbefőttet is ettünk, és teát is főztünk. Jól kinevettük magunkat.
Amikor Anikó nyitni kezdte az ananászkonzervet, mondtuk neki, hogy először két lyukat üssön rá, hogy ki lehessen inni a levét. De mi nem úgy gondoltuk, hogy egymás mellé...
Miután bezabáltunk, és már mozdulni sem tudtunk, maradt még egy ananászdarabka, amelyet mindenki émelyegve nézett. Ekkor Csaszi feláldozta magát: "Na jó, megeszem, de csak azért, mert imádom az ananászt".
Fogmosás, fekvés. 0.07-kor írom ezt.
A szalonnás túróscsusza megfeküdte a gyomromat; az éjszaka közepén felriadtam álmomból. Körülöttem teljes sötétség, hátborzongató vízcsobogás. Jézusmáriaszentjózsef! Elaludtunk a hajóban, és most a Duna közepén csorgunk lefelé! Rémülten felébresztettem Csaszit, aki szerencsére felvilágosított, hogy a sátorban vagyunk, a parton. Szerencsére, ugyanis a túra alatt többször álmodott ő is ilyesmiről, és ha éppen egy ilyen rémálom közepén adtam volna neki interruptot, akkor Anikó és Cheese arra lettek volna figyelmesek, hogy eszeveszett tempóban elhúz a sátrunk az övék mellett a feltételezett part irányába.
Álomfejtés: Minden bizonnyal a bécsi vakrepülés volt a meghatározó élmény. Egyébként később, szelídebb vizeken csurogtunk úgy, hogy mindenki aludt a fedélzeten...
