Megy a debreceni kisdiák a piacon, kezében egy fél cipó, melynek kivájta a bélét.
Hosszú sorban ülnek a fal mellett a mindenféle csemegéket áruló kofák, egy közülök nagy nyitott hordóban eresztett mézet árul.
A kisdiák megáll előtte kegyesen, s azt kérdi:
– Mi ez, nénémasszony?
– Méz, fiam, méz.
– Néz? Már hogy nézne ez, nénémasszony?
A kofa már éppen szidni készül a fiút, midőn azt egy másik cimborája megtaszítja hátul, s a fiú könyökig esik bele a mézesfazékba, mégpedig az egész félkenyérrel egyetemben, mely a kezében volt, s melyet amint kihúzott, tele lett mézzel, s még neki állt feljebb, hogy mármost az ő cipóját elrontották egészen. Alig bírta a jámbor kofa megengesztelni, hogy ne sírjon, hiszen meg lehet azt úgy is enni.