A GERUNDIUMOK

Debrecenben, kivált régibb időkben, számtalanszor fordultak elő tűzveszélyi esetek. Ez alkalmakkor rendesen a református tanulóifjúság szokta magát az oltásnál leginkább kitüntetni, úgyhogy a kollégiumban a legbátrabb tanulók közül e célra saját osztály volt válogatva, kiket neveztek masinisztáknak, s kik azon szolgálatokért, miket a közügynek tettek, az egyházi jótétemények osztásánál nevezetes előnyökkel bírtak.

Ezeknek volt két vezetőjök, kiket nagybotos és kisbotos címekkel ruháztak fel; minthogy az egyiknek a nagy botot, másiknak a kis botot kellett kezelni szükség esetében.

Volt tudniillik két kisebb és nagyobb terjedelmű fustélya e társulatnak, miknek végei roppant bunkókkal valának ellátva, melyek neveztettek gerundiumoknak, és ezek avégre szolgáltak, hogy ha valahol tűz ütött ki, a masiniszták nem nézték, merre van az utca hossza, hanem megragadván fecskendőjüket, egyenesen toronyirányában törtettek valamennyi kerteken keresztül a tűz felé, s ez alkalommal az elöljáró nagy és kis botosok azon szolgálatot tették, hogy tetszésük szerint az útban álló kerítéseket gerundiumaikkal bedöntvén, egyenes utat törtek a fecskendő számára; s ilyenformán mindig leghamarább ott voltak a tűznél.

Egyszer azonban megharaguvának az érdemes polgárok, kiknek káposztáikat és hagymáikat ily alkalmakkal széttaposták, s kerítéseiket bedönték, s nagy lármát csapva a consistoriumon, elhatározták, hogy ezentúl a diákoknak nem szabad a gerundiumokkal menni a tűzbe.

Nemsokára ismét gyulladás lett, a tűz végigharapózott az egész Péterfia utcán, és senki sem tudott rajta segíteni.

– Hol a diákság? hol a gerundiumok? – kiálták mindenfelől.

Ők pedig szép tisztességesen álltak ott, kezeikben tollal és kalamárissal a tűz előtt, mert a consistoriumban azt mondák a bölcs kurátorok, hogy toll és kalamáris, nem bot ékesíti a tanulót.

Másnap azután csak visszavették a határozatot, s újra megkérték a bátor fiatalságot, hogy fogja fel a közjóért a bunkós botot, s inkább essenek áldozatul a presbiter urak fejeskáposztái, mintsem a város égjen porrá.


VisszaKezdőlapElőre