Berlini akadémián volt a magyar teológus, s egy szobában lakott egy derék porosz burssal; sőt közös gazdaságot is tartottak, amennyiben egy sajtot vettek ketten, s azt vacsorálták közösen.
Amíg egymás anyanyelvét nem érték, diákul folyt a diskurzus közöttük.
A porosz fiú szerette volna, ha takarékosságra szoktathatá a magyart, s evégett, hogy jó példát mutasson előtte, oly vékony szeletet vágott a sajtból, hogy keresztül lehetett rajta látni, s azt szeme elé tartva, tréfásan monda:
– Video te, hungare. (Látlak, magyar.)
Erre a magyar fiú jó darabot lekanyarít, s lyukat vágva rajta, azt tartja a szeme elé.
– Video te, germane (Látlak, német).
Innen maradt az a mondás, ha valakinek vékony szeletet adnak valamiből:
„Látlak, német.”