Mátyásról regélik, hogy három leglustább embert összeszedve az országból, azokat tartá egy házban, és azoknak egyéb dolguk nem volt, mint naphosszant semmit sem csinálni. Mai világban ilyen embert többet kapna Mátyás király háromnál, akkor csak három volt.
Egyszer tűz ütött ki abban a házban, ahol a három lusta lakott; mikor már a fejük felett égett a ház, az egyik megszólal:
– Talán mégis el kellene innen menni?
A másik idővártatva azt feleli rá:
– Ha kellünk a királynak, majd csak elvitet bennünket innen.
A harmadik végre így szólt:
– Ugyan, hogy nem restelltek beszélni?
És mind a három odaégett.
Innen maradt az a közmondás, miszerint valami különös rest emberre azt szokás mondani:
„Ez is egy a Mátyás király lustái közül.”