Varga Gyurka a sertéslopáshoz hozzá lévén szokva, ellop egy jó kövér sertést, s meg is öli, s csakhamar ezután elmégyen a papjához, és meggyónja abbéli bűnét, általadván annak egynehány forintot a károsnak átadandót, mire a pap megjegyzi, mondván: hallod-e, te tavaly s azelőtt is, emlékezem, hogy mindig sertést loptál, s mindenkor az árát kifizetted általam a károsnak, hiszen annyi erővel készpénzzel is megvehetnéd, anélkül, hogy lopás vétkébe elegyednél. – Csak jobb lesz így, instálom a t. urat – monda Gyurka –, mert ha én valakitől sertést veszek, akkor ő szabja nékem az árát, így pedig én szabom neki, s csak annyit adok, amennyit én akarok.