Bölcs ember volt az egykori Ilosvay, s sokat tartott rá, hogy illendő felelet nélkül egy kérdést se hagyjon; e gyengéjét baráti sokszor kísértették. Egykor valaki azt kérdé tőle: Az ótestamentomban olvastam e helyet: „Látván Sámson az oroszlányt mentében” – s nem tudom, Sámson volt-e mentében vagy az oroszlány?
– Mindenesetre az oroszlány – felelt Ilosvay –, mert különben e dolgot nem lett volna érdemes feljegyezni.