Vannak kisvárosokban ilyen fajtái a múzsáknak, kiket lehet használni köszöntő versek írására, nevezetes események versben foglalására, úri lakomákban mórióskodásra s prédikációs halottak magasztalására.
Egy ilyen species lakott K** városában is, miután azonban e hivatal mellett még bort is szokott mérni, a klasszikusok szerint miscuit utile dulci: tudniillik hasznos vizet édes borral kevert; tehát jónak látta valami helybeli piktorral címert festetni magának, megmagyarázván jól, hogy ez legyen rá írva:
„(NN.) versköltő és boráruló.”
Gondolá, hogy így egyik cím a másik hitelét emeli.
A balgatag piktor azonban összezavarta a fogalmakat, és festette neki ezt:
NN. Versáruló és borköltő.