Egy költő, ki már sok verset írt, egyszer kiválogatta verseinek javát, s a többit elégetve, ezeket elvivé egy híres kritikushoz, hogy mondjon rájok bírálatot, előre figyelmeztetvén rá, hogy a többit már a tűzbe hányta, ezeket pedig újra még több szellemmel ellátta.
A bíráló elolvasta a verseket, s ezen mondatot írta fel a költő számára:
„Barátom, vagy még több tüzet a verseidbe, vagy még több verset a tűzbe.”
Ez a mondás még ma sem vén.