A magyar földesúr beül Bécsben a vendéglőbe, s sorra nézegeti gyanús szemmel az asztalra felrakott szűk nyakú üvegeket, mikben az asztali bor állt, előre elkészítve vízzel, s spiritusszal, berzsennyel, s más afféle drága eszenciákkal.
Odainti a pincért: micsoda borok ezek?
Az elmondja, hogy itt meg ott termettek, Alsó-, Felső-Ausztriában, Stíriában meg Morvában, s más efféle híres bortermő országokban.
– Hozz belőle tizenkét iccét – mondá a földesúr.
A pincér rábámul:
– Sokan lesznek hozzá?
– Csak magamnak hozd.
Ez az ember úgy iszik, mint egy ökör, gondolá magában a pincér, s elhozta a tizenkét icce bort.
– Most hozz neki dézsát, s töltsd bele – parancsolá a földesúr.
Már úgy fog inni, mint az ökör, erősíté magában a pincér, s dézsába tölté a hozott borokat.
– Így. Már most hozz két palack tokajit, s állítsd bele a dézsába – hűteni.