Köszönöm a kalendáriumot, nagy jó uram. E nem jó, adjon másikat, ha már megadtam az árát.
A könyvárus enged másikat választani. Másnap megint jön az asszony.
Ez sem ér semmit, nem nekem való, adjon jobbat.
Tessék válogatni.
Ismét választ, másnap ismét visszahozza.
Ebben nincs benne minden, adjon olyat, amiben minden megvan.
Minden? Tudom már, mi kell. Itt van ni, ebben az is megvan, mikor lesz eső, mikor hó.
Másnap megint ott van az asszony a kalendáriummal.
Hát már így fog menni ezután?
Mit tehetek én róla, ha ez is rossz.
Hát mi a baja?
Nincsenek benne a szentek mind kitéve.
Csodálnám. Hát példának okáért melyik nincs benne?
A szent Simplicitas.
Drága asszonyság, ilyen nevet egy kalendáriomban sem fog találni, mert ez sohasem létezett.
No az volna még csak szép. Hiszen valahányszor a tisztelendő úrral beszélek, mindig azt szokta mondani: O sancta simplicitas! Csak nem emlegetné, ha nem ismerné.