A ROSSZ KALENDÁRIUM

– Köszönöm a kalendáriumot, nagy jó uram. E’ nem jó, adjon másikat, ha már megadtam az árát.

A könyvárus enged másikat választani. Másnap megint jön az asszony.

– Ez sem ér semmit, nem nekem való, adjon jobbat.

– Tessék válogatni.

Ismét választ, másnap ismét visszahozza.

– Ebben nincs benne minden, adjon olyat, amiben minden megvan.

– Minden? Tudom már, mi kell. Itt van ni, ebben az is megvan, mikor lesz eső, mikor hó.

Másnap megint ott van az asszony a kalendáriummal.

– Hát már így fog menni ezután?

– Mit tehetek én róla, ha ez is rossz.

– Hát mi a baja?

– Nincsenek benne a szentek mind kitéve.

– Csodálnám. Hát példának okáért melyik nincs benne?

– A szent Simplicitas.

– Drága asszonyság, ilyen nevet egy kalendáriomban sem fog találni, mert ez sohasem létezett.

– No az volna még csak szép. Hiszen valahányszor a tisztelendő úrral beszélek, mindig azt szokta mondani: O sancta simplicitas! Csak nem emlegetné, ha nem ismerné.


VisszaKezdőlapElőre