1854-ben Ványán felmegy egy asszony a városházához, s panaszolja, hogy az ő katonája ilyen meg olyan rossz; mindig haragszik, mindig káromkodik, a legdrágalátosabb töltött káposztában is úgy turkál, mint a disznó.
Aztán ha csak egyet-egyet szól is, úgy hányja a sok szekermencet, mintha mindjárt meg akarná ölni.
– Beszéljen kend hozzá szépen – mondja a bíró.
– Beszélnék ám, ha tudnék; de az istenadta gyávája még annyit sem tud magyarul, hogy: ja.