Koldus: Jó estét uram! egy kis fekhelyet kérek.
Gazda: Szállást kap, de ételnek szűkében vagyunk.
Koldus: Hisz amott fő a nagy fazék káposzta.
Gazda: Hah! azért engem sok áldás kísér. Hanem legyen; aki szebbet álmodik, reggel az egye meg.
Lefeküdt gazda és vendég.
A gazda azt álmodta, hogy a Jákob létráján a mennyországba mászott. S ami legfeltűnőbb, a koldus is éppen azt álmodta; de gondolván, hogy a gazda a mennyországból többé vissza nem térned, a káposztát – mint a földön már fölöslegest – utolsó falatig felkalánozta.
Megnézték a fazekat, s az éhes koldus nem hazudott.