Egyszer a megye székhelyén licitációt tartottak.
Olyasvalami volt elárverelendő, mit a szolgabíró nagyon szeretett volna megkaparni, de nagyon szerette volna ám a helybeli zsidó is. Egymásban hatalmas versenytársra akadtak.
Különösen a zsidó állította, hogy semmi áron nem engedi másnak.
A harmadik terminus napján korán reggel megindult a zsidó a megye székhelye felé. A szolgabíró is elindult, de valamivel később, azonban nem messze a falutól, utolérte a zsidót.
– Ugyan, üljön át az én kocsimba – mondja a szolgabíró a zsidónak –, hamarább bejutunk, osztán egy kicsinyt még beszélgetünk is.
Tetszett a zsidónak az ajánlat, rögtön is átült.
– De vajon minek már azokat a lovakat befárasztani, hisz én vissza is hozom, ha tetszik – mond tovább a szolgabíró.
A zsidó természetesen nagyon örült, ha valahol valamiben hasznát látta, megköszönte előbb a nagy kegyességet, azután kocsiját hazaküldötte.
Sokat beszélgettek együtt az úton, a szolgabíró mindig tréfált, egyszerre azonban komoly lett, a kocsi szegletébe vonta magát s egy szót sem szólt.
A zsidó látta, hogy úri társa egészen szótlan, ő is elhallgatott.
Midőn már fele útján lehettek, a szolgabíró hirtelen szájával a zsidó felé kapott, olyformán, mint mikor a kutya legyek után kapkod.
A zsidó ránézett, azt gondolta, hogy szomszédja tréfálni méltóztatik, de amaz sokkal komolyabb képet csinált, semhogy tréfának lehetett volna venni.
Egy kis ideig csend lett.
Újra nekikapott, mintha fülét akarta volna leharapni, s most szemeit kezdte forgatni.
A zsidó látta, hogy ez akármi egyéb, mint tréfa, egészen a szegletbe vonult.
– Soha se ijedjen meg – mondja a szolgabíró egész komolysággal –, ezelőtt egypár héttel egy veszett kutya harapott meg, gondolom, az tör ki rajtam most.
Nem kellett több a zsidónak, kékült, zöldült, nem tudta, mit tegyen: kiugorjék-e, vagy veszett emberrel bennmaradjon? mind a kettő veszedelmes lehet.
Még jobban a kocsi szegletébe bújt, s figyelemmel tartotta szomszédja minden mozdulatát.
Egy kis idő múlva a szolgabíró feléje fordulva, vicsorítni kezdi fogait, s szemeivel egyenesen a zsidó orrának célzott.
– Krrrrrrr! – kezdé egyszer a szolgabíró.
Egy gondolat, és a zsidó már nem volt a kocsiban, valahol ott hátra jajgatott az úton, a szolgabíró meg sebesen továbbhajtatott.
A zsidó nagyon jajgatott, nagyon megüthette lábát, de azért sántán is igyekezett bejutni a licitációra.
Mind hiában! a zsidó elkésett, s a szolgabíró lett a nyertes.