X. ezredes híres volt mordiális természetéről. Odahaza irtóztató zajjal járt mindig; cselédjeit a legkisebb hibáért főbelövéssel fenyegette, s ha megharagudott, úgy ömlött a perpatvar a szájából, mint a kartács.
Volt pedig neki három nagy eladó leánya, kikről azt hitte, hogy nagy kordában tartja őket.
Egyszer mind a hárman, mintha összebeszéltek volna, elszöktek a kedveseikkel a háztól, s titokban meg is esküdtek velök. Az ezredes magánkívül volt dühében. Isten a megmondhatója, mit fog cselekedni azzal a három leánnyal, ha szemei elé kerülnek. Azok nem is merték sokáig mutatni magukat előtte, hanem utóbb holmi anyagi körülmények kényszeríték őket visszatérni az atyai házhoz, s megpróbálni életre-halálra az elkeseredett atya kiengesztelését.
Élet vagy halál? ez volt a kérdés.
A három leány reszketve lépett be az apa szobájába, ki három kardot és három pisztolyt rakva maga elé az asztalra, embergyilkoló ábrázattal fogadta őket.
Azok legelőször is a lábaihoz borultak, s kezeit összecsókolva, telesírták mind a két markát.
Az apa hajthatatlan maradt, arcán egy vonás el nem változott, végre lerázá kezeiről a leányokat, s öklével az asztalra csapva, mennydörgő hangon kiálta:
– Leányok! ördög terringettét! Azt mondom, hogy ez többet meg ne történjék!