Megy az utcán a polgárőrség puskával, zászlóval. Nagy a parádé. A városházától jönnek, s mennek a templomba.
Kövér főkapitány járul elöl gyalog, kivont szablyával, s világért hátra nem nézne a századjára, csak úgy kommandíroz.
Egy kis mellékutcán egybe oda lehetne érni a templomhoz, de a kapitány végig akarja vinni az őrséget a piacon, hogy lássa a népség. Amint tehát a kis utcához érnek, az egész század igen természetesnek találja, hogy oda be kell kanyarodni, a kapitányt pedig hagyják egyedül menni, gondolván, hogy valami dolga van neki a piacon. A templom előtt majd összetalálkoznak.
A csapatvezér tehát szépen megy végig kivont karddal a piacon, s amint egyet fordulni kell, elkiáltja magát:
– Jobbra kanyarodj!
Csak akkor veszi észre, hogy senki sem megy utána. A derék polgárok azóta régen a templom előtt állnak sorban, s már ki is pihenték magukat.