BACSÁNYI JÁNOS
(1763-1845)

A magyar felvilágosodás írói, költői általában a köznemességből kerültek ki, kivételesen egy-egy arisztokrata is közeledett hozzájuk. A magyar polgárság igen gyér volt, a jobbágyságnak nem vagy alig volt módja tanulni. A felvilágosodás eszmevilága pedig elérhetetlen volt műveltség híján. Láthattuk eddig is, hogy a haladás szószólói a XVIII. században kivétel nélkül nagy műveltségű, sokat és sokfélét olvasó emberek voltak. Ebben a művelt nemesi világban már származásánál fogva is felettébb különálló jelenség a plebejus Bacsányi János, akit indulatai is gyakorta elválasztanak a többiektől, akikkel együtt teremti meg az új magyar irodalmat, és akiknek körében versenytárs nélkül ő a legjobb költő. Aligha túlzás, ha azt állítjuk, hogy Balassi és közvetlen utódainak, például Rimay Jánosnak letűnte után és Csokonai felemelkedése előtt ez az alulról jött aufklérista, a tapolcai suszter fia volt a legjelentékenyebb és legmaradandóbb magyar lírikus.

Életrajza szinte kalandregény, kalandjai jellemzően vallanak előbb a felvilágosodás, majd a rákövetkező elsötétedés évtizedeire. Életrajzából közismert regényt is írt a mi korunkban Koroda Miklós Megvilágosodott már címen, amelyben Bacsányi, a főhős megfelelő ok és alkalom az egész magyar felvilágosodás színes, szemléletes körképére.

Kalandos kivétel, ahogy a jobbágyfiú kiemelkedik értelmével a falusi gyerekek közül, ahogy felfigyelnek rá, és lehetővé teszik az egyre további iskoláztatásokat. Ő pedig folyvást versenyre kel az úrifiúkkal. Lemarad, ha nem kerül elébük. Mindig neki kell az elsőnek lennie. Mintha kezdettől fogva versenyfutás volna az élete a nagyobb tudásért, a magasabb hivatalért, a szebb asszonyért, a fontosabb történelmi szerepért, a nagyobb irodalmi feladatért, a tökéletesebb verselésért. Jellemző mindent győzni akarására, hogy mire költőileg teljesen megérik, négy nyelven - magyarul, latinul, németül és franciául - egyformán versel.

Huszonkét éves fővel túl van az egyetemen is, jogi diplomát szerzett. Ettől kezdve nem jobbágy, hanem honorácior. A kor törvénye szerint, ha nem nemesember diplomát szerez, és ennek alapján folytatja élethivatását, akkor ugyan nem nemes, de személyében kivételezett a jobbágyokra vonatkozó jogszabályok alól. Ez a nem nemes értelmiségi volt a honorácior.

Mint joggyakornok kerül Orczy Lőrinc pesti házába, ahol egyben a ház fiának nevelője. Orczy megkedveli a kiváló ifjút, és szívesen látja szalonjában, ahol a felvilágosodott ifjúság találkozik. Bacsányi megismeri a színháztervezgető lelkes Ráday Pált, részt vesz mellette a színházi próbálkozásokban, amelyek megelőzték Kelemen László színházalapítását. Bacsányi maga is fellép egy Voltaire-drámában. A kora időktől fogva verselő ifjú ebben a körben érik költővé.

De a tanítvány meghal, Bacsányinak nincs dolga a gyászba borult házban. Orczy azonban gondját viseli: beajánlja vejéhez, aki magas rangú hivatali ember Kassán. Így lesz Bacsányi Kassán közhivatalnok. Fontos mozzanat ez a magyar irodalom történetében. 1787. november 13-án Baróti Szabó Dávid lakásán Bacsányi János, Baróti Szabó Dávid és Kazinczy Ferenc megalapítja a Kassai Magyar Társaságot, amely a kezdete minden hazai irodalomszervezésnek. Hamarosan országszerte sokan csatlakoznak hozzájuk, ők pedig megindítják a Magyar Museum című folyóiratot, minden magyar irodalmi folyóirat mintáját és elődjét. Ennek számaiban jelennek meg Bacsányi országszerte feltűnő és nagy hatású versei, izgalmasan érdekes tanulmányai és első Osszián-fordításai. Az Osszián-fordítás abban az időben egész Európában költői közfeladat. A híres angol epikahamisítvány a nemsokára megszólaló romantika egyik előhírnöke volt.

Bacsányi költői értékei már ekkorra kiderültek. Szellemében Bessenyei és a franciások folytatása, ő maga is lelkes híve és népszerűsítője Bessenyeinek, de az alulról jött, indulatos költő továbblép mesterénél, nagy pátosszal köszönti a Párizsban kitörő forradalmat, és a század végére az egész világ megváltozását jósolja.

Verselésben túllép a franciásokon, megtanulja Baróti Szabótól a deákos verselést, Ráday Gedeontól és Kazinczy első kísérleteiből a nyugat-európai rímes jambusokat, de azonnal jobban, biztonságosabban, könnyedebben és mégis súlyosabban versel, mint a mintaképek.

Költői erényeit egyre többen veszik tudomásul, de emberileg sokan nem kedvelik. Nehezen fér össze az emberekkel: sértő és sértődékeny. A nem nemesember gyanakodva néz, figyel, idegenkedik a nemesi körökben. Előbb Kazinczyval nem fér össze. Sokféle súrlódási felület van közöttük, alighanem még szerelmi vetélkedés is egy szépasszony körül. Bacsányi és Kazinczy szakít egymással. Bacsányi egyedül, illetve Baróti Szabó támogatásával szerkeszti tovább a Magyar Museumot. Később hivatali felettesével tűz össze. Kiteszik állásából. Alig talál új hivatalt. Majd nemsokára letartóztatják. Pesten elkezdődött a Martinovics-ügy. Bacsányi pedig versben üdvözölte a francia forradalmat, még azzal is rettentve a hazai urakat, hogy: "Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, / Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!" De a perben nincs elegendő bizonyíték ellene: rég nem élt Pesten, nincs bizonyítható kapcsolat az összeesküvők és közte, Kassán Kazinczyval is régóta szakított. Egyetlen vádpont a vers, és súlyosbító körülménynek tekintik öntudatos védekezését. De mindössze egy évre ítélik. Kiszabadulása után Bécsben szerez állást. Ott magyar könyvsorozatot tervez Magyar Minerva címmel. Ebben adja ki a fiatalon elhunyt Ányos Pál munkáit. Később is szeret felfedezni elhalt költőket. Ő hívja fel majd a figyelmet a felvilágosodás előtti évtizedek legjobb magyar költőjére, Faludi Ferencre. Közben folytatja az Osszián-fordítást.

Itt éri a nagy szerelem, Baumberg Gabriella ünnepelt osztrák költőnő. Szinte első látásra egymásba szeretnek, majd összeházasodnak, és az asszony híven kitart a férje mellett a nagy megpróbáltatások során keresztül. Mert a nehéz idők csak most következnek. Jön Napóleon; Bacsányi, mint sokan mások is, benne reméli a szabadítót. A franciák mellé áll, és lefordítja Napóleon kiáltványát, amely arra szólítja a magyarokat, hogy szakadjanak el Ausztriától. Ezért a békekötés után életveszélyes lenne nemhogy Bécsben maradni, de akár Magyarországra hazajönni. A francia katonákkal együtt Párizsba megy, ahol francia hivatalnok lesz. Napóleon bukása után megint elfogják, és kétévi újabb börtön letöltésével életfogytig az ausztriai Linzet jelölik ki szálláshelyéül, ahol mindhalálig rendőri felügyelet alatt áll. Felesége híven követi.

Élete ettől kezdve szüntelen rendőri ellenőrzés mellett telik. Megélhetési gondja nincs, mert a francia állam, amelynek évekig tisztviselője volt, nyugdíjat fizet neki. Közben levelezés útján kapcsolatot tart az irodalompártoló keszthelyi gróffal, Festetics Györggyel, aki ellensége Kazinczynak és az új irodalomnak. Bacsányi maga sem szereti Kazinczyt, és ez a közös érzelem a forradalmár költő és a reakciós arisztokrata között lehetővé teszi, hogy a gróf sok mindenben hallgasson a költőre. Így elősegíti Bacsányi sürgetésére Faludi Ferenc műveinek kiadását, támogatja olyan irodalmi törekvések megszólalását is, amelyek sokkal haladóbbak, mint ahogy azt a gróf észreveszi. De ami fontosabb: Festetics fedezi Bacsányi verseinek több kiadását is.

A hazai élettől azonban akkor már rég elszakadt Bacsányi János. Túlélte önmagát. A reformkor nagyszerű küzdelmeiről tudomást sem vesz. Az egykori forradalmár csaknem megéri az újabb forradalmat, csak sejtelme sincs, hogy ez készül. 1845-ben halt meg, nyolcvankét éves korában.

Bacsányi sajátos jelenség. Ő maga jelenti a felvilágosodás fényében végre megszólaló plebejus hangot. Az irodalomban ő megy el legtovább a forradalom idézésében. A költészetben egyesíti mindazt az eredményt, amelyet addig a felvilágosodás előkészített. Mint költő jelentékenyebb, mint Csokonai fellépéséig bármelyik kortársa.

Ugyanakkor hamar kiesik az irodalmi közösségből, majd a nemzeti közösségből is. Annak ellenére, hogy nemzedékét túléli, és fizikailag a reformkornak is kortársa, valójában költői jelentősége csak a Martinovics-perig tart, később is csak a Kiáltvány körüli magatartásával vesz részt cselekvően a történelemben. És ha idős korában még némi hatást gyakorol a keszthelyiekre, és verseinek kötetei is csak akkor jelennek meg - ez időben már túlélte korát, és idegenben élve egy elmúlt korszak emléke maradt. A felvilágosodás eredményeit nem ő vitte tovább a megváltozott körülményű következő korszakokba. A továbbvivők főalakja éppen az, akivel életében sehogyan sem tudott összeférni: Kazinczy Ferenc.