SYLVESTER JÁNOS
(1504 körül-1551 után)

Vele kezdődik a magyar értekező próza, úgy is mondhatjuk, ő írt először magyarul esszéket, valamivel előbb, mint hogy Montaigne Franciaországban kitalálta az esszé műfajelnevezést. Vele kezdődik a magyar nyelvtantudomány és a törekvés az egységes helyesírásra. Ő készíti el az első teljes, korszerű, tudományos kritikát kiálló magyar Újszövetség-fordítást. Ennyi is elegendő volna, hogy a hazai kultúra és tudomány történetében halhatatlan hely illesse meg. De mindezek közben ő fedezte fel, hogy a magyar nyelv alkalmas a görög-latin időmértékes versformákra, és a XVI. században oly hibátlan hexametereket és pentametereket írt, hogy a deákos verselés klasszikus korszakában, tehát a XVIII. század végén is csodájára jártak. Úgy verselt, ahogy csak két és fél évszázaddal később lett divatos a magyar költészetben. Ez pedig egészen sajátos helyet biztosít neki irodalomtörténetünkben.

Lehetséges, hogy családneve Erdősi volt, és a kor humanista-reneszánsz szokása szerint ezt latinosította Sylvesterre, lehetséges, hogy kurtanemesi családból származott; az azonban bizonyos, hogy a szamosháti Szinyérváralján született, nyilván arrafelé töltötte ifjúkorát is, mert onnét hozta magával jellegzetes i-ző tájszólását, amelyet következetesen használ akkor is, amikor dunántúli tanítómester, akkor is, amikor Bécsben egyetemi professzor. Leghíresebb verssorában, az első hibátlan magyar hexameterben is "régen" helyett "rígen"-t ír ("Próféták által szólt rígen néked az Isten"). Bizonnyal így is beszélt, ami Sárvárott fura-idegenül vagy éppen mucsaiul hangozhatott a tisztelt tudós szájából, aki mindenkinél jobban tudott még abban a művelt Nádasdy-körben is latinul, görögül, héberül és németül.

Ifjúkora a Jagellók vészterhes, az ország romlását előkészítő évtizedeiben telik el. Mohács évében, 1526-ban indul el a nagyvilágba, hogy minél több tudást szívjon elméjébe, amely korlátlanul képes minden ismeret befogadására. Első állomása Lengyelország. A krakkói egyetemen igyekszik elsajátítani a "három szent nyelv"-et, ahogy a reneszánsz tudománya a latint, görögöt és hébert együtt nevezte. Itt találkozik Rotterdami Erazmus eszméivel és műveivel. Erazmus a kor haladó elméinek példaképe: mint nyelvész, a klasszika-filológia (a latin és görög nyelvek tudományos vizsgálata) egyik megteremtője; mint gondolkodó, a türelem és kölcsönös megértés hirdetője; a latin nyelvű humanista irodalom legválasztékosabb stilisztája; társadalomkritikájának ironikus-szatirikus hangja mintha már Voltaire vagy Anatole France elődje volna. Erazmusért nemzedékek lelkesednek, szabad szellemét nemzedékek korlátoltjai és maradijai gyűlölik. Sylvester mindhalálig lelkes híve a nagy kortársnak, mindiglen is az ő tanítványának tudja magát. Még azt is Erazmustól tanulja, hogy a Biblia közkeletű latin fordítása, a Vulgata (amelyet még az ókor és középkor határán Szent Jeromos ültetett át héberből és görögből az akkor még élő latin nyelvre) tele van félreértésekkel, pontatlanságokkal, torzításokkal. Aki tehát érteni akarja a szent iratokat, annak vissza kell nyúlnia a héber és görög eredeti szövegekhez. Ez a felismerés pedig akkor, a reformáció századában napi probléma. Hiszen a Bibliát már az előző században a husziták is fordították különböző nemzeti nyelvekre, hogy a nép kezébe adhassák. Ismerjük a magyar nyelvű huszita biblia részleteit is. De ennél is fontosabb példaként állt az új nyelvtudomány előtt, hogy Luther nemrégen németre fordította a bibliát. Sylvesterben alighanem már Krakkóban érlelődött a nagy terv, hogy legalábbis az Újtestamentumot magyarra fordítsa. Ehhez azonban nem volt elegendő a "szent nyelvek" alapos ismerete, tisztáznia kellett a maga számára a magyar nyelv törvényszerűségeit is. Már Krakkóban ír magyar nyelvű magyarázatokat és kísérőszövegeket magyar diákok számára különböző tankönyv jellegű nyelvtudományos művekhez (ezek a legelső magyar nyelven kinyomtatott szövegek).

De nem érzi magát még eléggé felkészültnek. Hívják-vonzzák a német egyetemek. Fő állomása Wittenberg, a lutheri eszmék akkori tudományos központja. Egyelőre nem is Luther tanai érdeklik, hanem a nagy hírű professzor, Philippus Melanchton, aki egyszerre barátja és híve az indulatos reformátor Luthernek és a türelmet hirdető Erazmusnak. A nagy rotterdami után Sylvester a személyesen is megismert Melanchtont tartja másik példamutató mesterének. Mellette ér fel a kor nyelvtudományának magas grádusára. Amikor harmincéves korában hazaérkezik a Mohács után szétszaggatott hazába, alighanem ő a legműveltebb magyar ember. Közben itthon atyafisága kiforgatta atyai örökségéből. Munkából kell megélnie. De azonnal akad, aki illő munkát adjon neki. Ez Nádasdy Tamás, aki nemcsak befolyásos nagyúr, akit a vetélkedő királyok - Ferdinánd is, János is - a maga oldalán akar tudni, s akárhová áll, válogathat a főméltóságokban, hanem ez a nagyúr tudós módjára művelt, és fejedelmi udvarnak is beillő sárvári otthonában úgy pártolja a költészetet, művészeteket, tudományokat, mint az olasz reneszánsz uralkodók. Nádasdy Tamásnak valami olyanféle igénye van magamagával szemben, hogy a hazai reneszánsz kultúra Lorenzo Medicije legyen. Máig sem mérték fel eléggé ösztönző és pártfogó jelentőségét a XVI. század magyar kultúrájában. Nádasdy alkalmas arra, hogy felismerje Sylvester értékét. Azonnal rábízza a sárvári iskolát, vállalja az Újtestamentum-fordítás anyagi támogatását, nyomdát szervez a Sárvár melletti Újszigeten, amelynek úgyszintén Sylvester lesz a vezetője. Ez időben pedig a nyomda egyben könyvkiadó vállalatot is jelent. Sylvester tehát taníthat, bővítheti az alárendelt tanítómesterek tudását is, írhat, fordíthat, könyveket adhat ki. Nádasdy Sárvára a kor magyar szellemi központja, és ott Sylvester János a szellemi vezéralak. Ő hívja meg a nyomda műszaki vezetőjének a legképzettebb és legjobb ízlésű akkori nyomdászmestert, a külföldön tanult Sásdi Benedeket. Tíz év telik el, amíg az első kísérletektől kezdve megvalósul a nagy közszükséglet, a tudományos igényeknek is megfelelő, magyar nyelvű teljes Újtestamentum. Volt már addig is magyar bibliafordítás, amelyről ugyan nem tudjuk, mennyi készült el belőle (a huszitáké még az előbbi században), Komjáti Benedek Szent Pál leveleiből készült magyarítása és Pesti Gábor jóízű magyarsággal fogalmazott négy evangéliumfordítása, de ezek nem is állhatták ki az erazmusi színvonalú nyelvi kritikát, és nem is adták a keresztény-keresztyén hitvitában nélkülözhetetlen teljes Újtestamentum-szöveget az olvasók kezébe. Sylvester óriási és a kor tudományos színvonalán álló teljesítménye lett a legfontosabb előkészítője a teljes magyar Bibliának, amelyet majd a század végső évtizedére készít el Károli Gáspár. Sylvester nyelve tudományosabb, nem olyan ízesen szépséges, mint majd Károlié (Pesti Gábor evangéliumainak is olvasmányosabb a hangütése), ráadásul Sylvester egyszerre tudományosan pontos, ha kell, még terjengős is, nehogy bármit félreértsen az olvasó, de közben is megtartja szamosháti i-ző tájszólását. A fordítás így is fordulatot jelent a magyar irodalmi nyelv történetében. Már csak azért is, mert munka közben a fordítónak tisztáznia kell a magyar nyelv törvényszerűségeit és a nyomtatott szöveg egységéért a helyesírás szabályait. Így válik Sylvester a magyar nyelvészet tudományos előfutárává is. - És ami költészettörténeti szempontból a legérdekesebb: a fordító az egyes részekhez magyarázó szövegeket ír versekben, felismervén a nyelv prozódiai (szöveghullámzásbeli) törvényeit. Ráismer a nyelv vizsgálata közben, hogy magyarul ugyanúgy lehet antik verslábakban verseket írni, akár görögül és latinul. Sikeresen kísérletezik az ókori elégiaformával, a disztichonnal, vagyis a hexameter és pentameter váltogatásával. És a fordítás elkészülte után így, disztichonban írja meg Újtestamentumának híres előszavát. És ha sikerült, példaadását a sárvári műveltek közül egyesek utánozzák is, ez az eredmény mégis elzárt kísérlet marad, különös kivétel a magyar költészetben, amely csak jó két évszázaddal később folytatódik a "deákos" versformákkal. Ebben Sylvester János túlságosan előreszaladt az időben. Ráday Gedeonnak több mint két évszázad múlva újra fel kell találnia a magyar hexametert, hogy a felvilágosodás deákosai felismerhessék és ünnepelhessék Sylvester Jánosban a legrégebbi, az igazi úttörő elődöt.

A sárvári évek után azután alig tudunk sorsának további fordulatairól. Ismerjük még néhány érdekes esszéjét, többek között a "képes beszédről", vagyis a költői képekről és hasonlatokról szóló elmélkedését, amelyben elismerően szól a "virágénekek", vagyis a szerelmes tárgyú dalok és népdalok fordulatairól is, holott az időben ezeket a dalokat közmegvetés sújtotta: katolikus és protestáns papok, minden rendbéli tanítók és tudósok alantas, illetlen szövegeknek tekintették. Sylvester még ha óvatosan el is utasítja szerelmes tárgyukat, méltányolja költői kifejezésmódjukat. Ízlésben is évszázadokkal kora előtt járt. De azután 1543-ban (39 éves korában) - nyilván Nádasdy ajánlatára - a bécsi egyetem meghívja a héber nyelv professzorának, később görögöt és ókori történelmet is tanít. Ez időkből ismerjük néhány latin nyelvű verses és prózai írását, a legkésőbbi 1551-ből való. Hogy meddig élt, meddig tanított még, nem tudjuk. Sírhelyét sem ismerjük. Magánéletének körülményeiről sem tudunk. De ennyire hiányos életrajz ellenére is kétségtelen, hogy ő a hazai nyelvtudomány első főszereplője, és vele kezdődik az időmértékes magyar verselés. Túl korai előfutár volt, s habár hatott kortársaira is, egy évezred negyede kellett, hogy tudósként is, költőként is időszerű legyen.