Baseli patricius asszony.
Ifj. Holbein (1497–1543) rajza.
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET |
II. RÉSZ.
A HARMINCZ-ÉVES HÁBORÚ KORA.
VIII. FEJEZET.
Németország az ellenreformatio korában.
Közállapotok. – A vallás ügye és a császárok. – A protestáns felekezetek küzdelme. – Az ellenreformatio Németországban. – Az ellenreformatio Ausztriában és Csehországban. – Bajor Miksa. Az unio és a liga.
A reformatio nagy változást idézett ugyan elő a német nemzet vallásos meggyőződésében, átalakította a politikai viszonyokat is, de a társadalmi viszonyokra, a fellépését kisérő forradalmak lezajlása után, inkább conservativ irányban hatott, a műveltséget pedig bizonyos mértékben visszavetette. Minthogy legalább eleinte a katholikusok igen nagy része is lényeges javításokat követelt, másrészt pedig a protestáns vallásos fejlődés korántsem volt befejezve, a két felekezet nem vált el teljesen egymástól és a nemzet egysége nem forgott veszélyben. Előfordult, hogy egy és ugyanazon pap délelőtt misézett, délután pedig két szin alatt szolgáltatta az urvacsorát.227 Sok családban különböző vallásuak voltak a testvérek: igen gyakran fordultak elő vegyes házasságok.228 Csak a jezsuiták működése, másrészt pedig a protestáns felekezetek külön kialakulása és szorosabb elválasztása élesítették ki itt is a vallásos ellentéteket.
Mialatt nyugoti Európát a legnagyobb zavarok dúlják. Németország békét élvez és gyógyíthatja a reformatio viharai által ütött sebeit. A német városok ez időben háttérbe kezdenek ugyan lépni a hollandusok és francziák mögött, de hanyatlásuk igen lassú, alig észrevehető, iparos és kereskedelmi jelentőségük alig csökken. Külsőleg is oly szépek, különösen a déliek, hogy egy olasz író templomaikat elébe teszi az olaszoknak. Ágosta még mindig megtartja jelentőségét mint pénzváltó hely, mellette Frankfurt, Strassburg, Norinberga, Basel tünnek ki gazdagságuk által. Különös hirnévnek örvendtek e városok iparosai is. A hollandus és angol verseny még nem igen csökkentette a tengerparti városok jelentőségét. Danczka városát még 1575-ben az első kikötők közé sorozták, 4-500 hajó is horgonyzott egyszerre révében. A vám jövedelmét 1583-ban, miután Báthory István meghódította, 2-300.000 tallérra becsülték.229 Itt érintkeztek a Keleti-tenger mellékei egyrészt Belgiummal és a nyugoti országokkal egész Lissabonig, másrészt a Visztula mentén Lengyel- és Magyarországgal és a Kelettel. A Hansa, bár elvesztette Skandináviában és Oroszországban politikai befolyását, mint hajózó testület még igen jelentékeny. Midőn Alba elzárta előle Németalföldet, Erzsébet Hamburg felé kezdte terelni az angol kereskedést az európai szárazfölddel.
Délen Nürnberg a kézmüipar igazi hazája. Ez a német mesterség központja. Kiválik lakóinak takarékossága, tanulékonysága és jó tüzérsége által. Az augsburgi patriciusok ellenben mutogatni szeretik nagy gazdagságukat. Kertjeik, palotáik királyokéival versenyeznek.230
Fugger Antal 1560-ban 12 millió korona örökséget hagyott. Másrészt ezek a nagy bankárok függésbe is jutottak adósaiktól, különösen a spanyol királytól, mert pénzök legnagyobb része ott volt elhelyezve és az egymást követő spanyol és franczia financialis válságok az ágostai piaczot is nagyon megrendítették. De azért az a jólét, melyet a város nagy műiparának köszönt, megmaradt, s a Fuggerek és társaik sem szüntek meg vagyonuk egy részét a város díszítésére fordítani, úgy, hogy Ágosta mai napig is megtartotta épületeiben és műemlékeiben a renaissance virágzó városának bélyegét. De míg a Fuggerek városa inkább csak megtartotta, mint növelte hírét, a Majna melletti Frankfurt nagy vásáraival (Messe), hol Kelet és Nyugot találkoztak, akkor lépett Európa kereskedő városainak sorába. E vásárokra a legtávolabbi részekből is eljöttek a kereskedők és azokból a hírekből, melyeket hoztak, állították össze a «Mess Relatió»-kat, melyek az első, bizonyos időközökben megjelenő ujságokhoz tartoztak. Magdeburg városa oly gazdag, hogy az interim miatt egymaga háborút viselt V. Károly ellen, mely nyolcz millió koronájába került. Bécs is fölvirágzik és növekedik, örökölvén a török pusztítás által tönkrement magyar városok kereskedését és egyre fejlesztvén az összeköttetést Olaszországgal, különösen Velenczével.
Baseli patricius asszony.
Ifj. Holbein (1497–1543) rajza.
Bár a Hansa politikai hanyatlását az északnémet nagy városok, különösen Lübeck, megsinylették, általában véve északi Németország ezen korban felvirágzott. A brandenburgi városok különösen a posztószövésnek köszönték jólétüket, még Berlin is kezdett gazdagodni. Akkor tették hajózhatókká a Saale és Spree folyókat és a XVII. század elején a brandenburgi választó csatornával összeköttette az Elbát az Oderával.
Igen jelentékeny volt még a bányák jövedelme. A szászországi ezüstbányák évi termését 3-400.000 tallérra tették. Csehországban maga a joachimsthali bánya négy millió tallér tiszta nyereséget hozott 44 év alatt.231 Az osztrák főhercegek hatalmát nagyban növelte a tyroli ezüstbányák jövedelme. Ezeket 1595-ig a Fuggerek birták bérben, azóta a fejedelmek magok kezelték. Schwatz városának bányái magok 40 millió korona értékű érczet adtak I. Ferdinánd uralkodása alatt. Az országban nyert vasat, de a magyar rezet is többnyire a német ipar dolgozta fel. A thüringiai Suhl városának fegyverkovácsai már ekkor ellátták puskával-karddal Németországon kívül Lengyelországot és hazánkat is.
Münster Sebestyénnek akkor megjelent kosmographiája szépen festi ezt a nyugodt, békés, bár kissé nyárspolgárias jólétet. De kezdett már hatni Amerika felfedezése, a pénz bősége az árúk és a munkabér drágaságát vonta maga után. A fejedelmek úgy akartak financiáikon segíteni, hogy rossz pénzt verettek. Sűrű volt a panasz a pénz ritkasága miatt. Még a reformatiót is okolták, mert megszüntette a bőjtnapokat, úgy, hogy sok pénz megy ki az országból magyar ökrökért.
Tánczolók.
Hans Sebald Beham (1500–1550.) fametszete.
Az akkori német udvarokat bizonyos barbár fényüzés és pompa jellemzi. Költekezésben, ha nem is finom modorban és szertartásban, a külföldi nagy udvarokkal kezdtek vetekedni. A császár udvarában 300 nemes élt, kiről lótartással együtt az uralkodó gondoskodott. Különben a bécsi udvar nevezetes volt jó erkölcséről. Anna királyné, Ferdinánd neje, nagyon vigyázott palotahölgyeire, kiket igen egyszerűen tartott és minden cselédi és házi munkához hozzá szoktatott.232 Még szigorúbb volt Miksa neje, a spanyol Mária. Egyebütt is számtalan volt a cselédség, naphosszant folyt a dinom-dánom. A szász választó az 1609-iki tartománygyűlésen 700 asztalon teríttetett mindennap, maga naponkint 7 órát töltött e lakománál és vetekedett vendégeivel az ivásban. Egy más választó menyekzőjénél 11.000 embert vendégeltek meg nyolcz napon át.233 Egy cseh főnemesnek, Rosenbergnek, lakodalma 1578 jan. 26-tól márcz. 1-ig tartott és ezalatt 1100 akó magyar és német bort, 40 tonna spanyol bort és 903 hordó sört ittak meg. Ez a nagy lakmározás áthatott a polgári osztályra is, úgy, hogy p. o. Minden városában, Westfaliában elrendelték, hogy nagy lakodalomnál csak 24 asztal lehessen 10-10 vendégre, kisebbnél pedig csak 14 asztal, az evés pedig ne tartson három óránál tovább. Geizkofler Lukácsnak, a ki pedig nem volt gazdag ember, csak tanácsosa a Fuggereknek, az eljegyzése 652 koronába, a lakodalma 11746 korona 74 fillérbe került.234 Rengeteg összegeket költöttek el a czéhek mulatságain is, minek a divatja hozzánk is átszármazott.
A nemesség, mely elvesztette régi politikai befolyását, és mely a hosszú béke idejében nem igen katonáskodott, szintén az ivásra adta magát. Nem is lehet már elképzelni azt a végtelen sör- és borfogyasztást, mely akkor a mindennapi élethez tartozott és melynek megfelelt az erkölcsök és szokások durvasága. Csak egy kedves emléke maradt e vad mulatságoknak: azok az óriási családi kupák és kancsók, melyeket Nürnberg és Augsburg ötvösei oly díszesen tudtak készíteni. Szellemi élvezetről az udvari bolond gondoskodott. Meg kell vallani, hogy a főrend ezen durva életmódjához képest, mely a protestáns udvaroknál tovább is uralkodó maradt, óriási haladást jelzett a jezsuiták nevelési rendszere, mely a szertartásosabb, de finomabb olasz-spanyol udvari életmódot honosította meg.
Nem csuda, ha a köznép mulatsága sem volt különb. Akasztásokon, felnégyeléseken kívül ott volt a boszorkányégetés, ott volt a régi római arenának utánzása, a «Hetz», a mi a szegényeket kárpótolta a vadászat élvezetéért. De az ártatlan mulatság is meglehetős durvaságról tanuskodik. Königsbergben 1553-ban a mészárosok 596 rőf hosszú, 434 fontnyi kolbászt készítettek. Tizennyolcz évvel később 1601 újév napján ugyanott 1005 rőf hosszú, 9 mázsányi kolbászt vittek végig az utczákon zenekisérettel. A pékek czéhe válaszul 12 köböl buzából 8 öt rőfnyi kalácsot és 6 pereczet sütött és ezeket vitte körül a városban. Ezen adatok fogalmat nyujthatnak a kispolgárság jó életéről és csekély izléséről egyaránt.
Boszorkánygyülés a Blocksbergen.
(HARZ.) Herr Mihály 1620-ból való rézmetszetének kisebbitett mása.
Lehetett-e ennyire megoszló, csak a legközelebbit szem előtt tartó néppel nagy politikai feladatok megoldásába fogni? Lehetett-e tovább vinni akár a protestantizmus, akár a katholicizmus ügyét annyira, hogy az egész nemzet újra egyesüljön?
Nehéz az akkori német történetnek sok apró, tartományi és vidéki érdekű eseményén eligazodni s kivonni belőle azt, mi általános érdekű és jelentőségű. Tán idegen képesebb arra, mint német. Véleményünk szerint ez érdektelennek, holtnak látszó korszak alatt dől el a német nemzet fejlődésének egyik legfontosabb kérdése: az, hogy vajon a maga vallása részére meg bírja-e nyerni a nemzet túlnyomó része az uralkodó családot? Skócziában, Angliában már eldőlt a kérdés, a protestantismus javára, ugyanazon irányban dől el Hollandiában is a spanyoltól való elszakadás által. Viszont Francziaországban a nemzet a katholikus egyházba kényszerítette vissza a hugenotta IV. Henriket. Meg lesz-e a német protestantismusnak az az ereje, hogy magához csatolja a Habsburgokat? Világos, hogy úgy az állam fejlődése, mint a dynastia jövője első sorban ezen kérdés megoldásától függ.
I. Ferdinánd jó katholikus volt, a ki lényeges reformokkal akarta volna az egyház bajait orvosolni és így sokban közeledett a protestánsokhoz, de elszakadásra nem gondolt. Követeinek a trienti zsinaton meghagyta, hogy a papi házasság megengedése és az urvacsorának két szin alatt való osztása mellett foglaljanak állást. De politikai helyzete a protestánsokhoz hajlította és így szinte természetes közvetítője lett a két felekezetnek. Az augsburgi vallásbékét ő kötötte meg és a protestánsoknak nagy része volt abban, hogy V. Károly után ő és nem Fülöp lett a császár. Akkor is küzdenie kellett IV. Pál pápa ellen, ki a Habsburgok elleni gyűlöletében megtagadta elismerését, mert az új császár nem kérte ki előre jóváhagyását. II. Fülöppel sem állott jó viszonyban. Bántotta őt, hogy Milano és Németalföld, melyek a császársághoz tartoztak, nem neki, hanem unokaöcscsének jutottak és nem akarta elismerni a spanyol királyt ezen tartományok birodalmi helytartójának. Mindebből az következett, hogy a protestáns fejedelmeknél keresett támaszt és egyáltalában nem hajlott, tulajdon országaiban sem, az üldözéshez. Közvetítő állását sikerrel töltötte be, őszinteségében mindkét fél bízott és mindkét félnél népszerű maradt. Az ő érdeme, hogy a mérsékelt katholikusok és protestánsok ismét közeledtek egymáshoz és nem mondtak le a reményről, hogy vallásos viták által, melyeket minduntalan rendeztek, megegyezésre jutnak. A mellett azért is kedvelték, mert, noha Spanyolországban nevelkedett, egészen a németekhez simult és családjában is a német szokásokat honosította meg.
Csakhogy ezek hatása alatt legidősebb fia Miksa, kit már meg is koronáztak Csehország királyának, egészen protestáns befolyás alá jutott. Udvari papja csak névleg volt katholikus, tényleg szónoklataiban jobban szidta a pápát, mint akár a «zwingliánusok».235 Szövetségeseit, barátait is a protestáns fejedelmek közt kereste az ifju fejedelem, a szász választóval és a württembergi herczeggel bizalmas barátságban állott. Egész műveltségében, fellépésében németnek mutatkozott; mint őse, Miksa, ő is mint igazi nemzeti uralkodó kereste a népszerűséget. A mellett ügyes, szellemes, nyájas, sok nyelvet értő és beszélő; még magyarul és csehül is megtanult. Ha trónra jut, arra nyit kilátást, hogy a Habsburgok német ága a protestantizmusra támaszkodva, nyilt ellentétbe helyezkedik a pápasággal és II. Fülöp politikájával.
Az öreg császárt, IV. Pius pápát és a spanyol királyt egyaránt aggasztotta Miksának ez a vallásos állásfoglalása. Hosius püspöknek, ki mint pápai nuncius 1560 tavaszán Bécsbe jött, az volt legfőbb feladata, hogy a cseh királyt az egyháznak visszanyerje. Fenyegetésen kezdte, de Miksa nem engedett, kijelentette, hogy meggyőződését nem hagyhatja és összeköttetésbe lépett a protestáns fejedelmekkel, hogy megtudja, számíthat-e segítségökre, ha nyiltan szembeszáll atyjával. Már-már azt hitték, hogy ünnepélyesen elfogadja az ágostai hitvallást, mit az örökös tartományokban, Csehországban és hazánkban egyaránt túlnyomóan protestáns rendek nagy örömmel vártak. Midőn 1561 tavaszán arról tárgyaltak, hogy mint ifjabb királyt megkoronázzák Magyarországon, Miksa tudni sem akart róla, ha az eskü formáját meg nem változtatják és nem engedik meg neki a két szín alatt való áldozást.
II. Miksa császár.
Rota Márton (munkássága javarésze 1558–1586. közé esett) rézmetszetének kisebbitett hasonmása.
Így szinte kikerülhetetlennek látszott az összeütközés magában a császári házban. Csakhogy Miksa csakhamar meggyőződött arról, hogy a protestáns fejedelmek nem hajlandók őt atyja ellen segíteni és azóta arra törekedett, hogy a katholikus egyházzal megbékéljen, a nélkül, hogy népszerűségét elveszítse.236 Kjelentette a nuncius előtt, hogy ő se nem katholikus, se nem protestáns, hanem keresztyén. Tényleg azonban elfogadta a pápa fenhatóságát, a mennyiben tőle kért engedelmet arra, hogy az urvacsorát két szin alatt élvezhesse, lelkiismeretének megnyugtatására.237 Midőn a pápa ezt megengedte, Miksa ismét katholikusnak vallotta magát és az ellentét közte és atyja közt egészen megszünt. Igy semmi sem állotta útját annak, hogy megválaszszák római királynak és hogy 1563-ban fölvegye a magyar koronát. Koronázásánál azonban elhagyta az eskü-formulából a Szűz Máriára és szentekre vonatkozó szavakat s helyettök az evangeliumot mondta.238
Véget ért tehát az a kilátás, hogy a Habsburgoknak egyik ága protestánssá lesz. Véget ért az a kilátás, hogy a túlnyomóan protestáns Németország és Magyarország királyuk alatt nemzeti egyházat alkothatnak, mint ez Angliában megtörtént. A modern német történetírók rosszalják Miksa eljárását. Pedig az politikailag ugyanaz, mint a melyet később IV. Henrik követett Francziaországban, lelkiismeret dolgában pedig teljesen menthető a pápának engedményével és azon ténynyel, hogy a trienti zsinat befejezése előtt még igen lényeges dogmatikus reformokat is reméltek a kath. egyház kebelében keresztül vihetni. De kétségtelen, hogy Miksa megtérése nagy diadala volt a katholikus egyháznak. A protestánsok politikai szervezetlenségével és vallásos egyenetlenségével szemben győzött Róma szilárdsága s a császárnak és a spanyol királynak politikai túlsúlya. Épen a spanyol befolyás oly erős volt akkor Bécsben – Miksa neje nővére volt Fülöpnek – hogy a cseh király meghódolása a pápa előtt bizonyos tekintetben a spanyol hegemonia eredményének tekinthető.
A baj csak az volt, hogy Miksa megmaradt gyöngének és határozatlannak akkor is, midőn atyjának 1564-ben történt halála után ő lett a császár és Magyarország királya. Mindenkép a tolerantiát hirdette ugyan, lehetőleg meg is valósítva országaiban, de azt csak a katholikus és ágostai hitvallás viszonyára értette. A kálvinisták üldözése és kizárása ellen nem volt kifogása. Tetszett neki, hogy úgy rendelkezhessék a papi birtokokkal, mint a lutheránus fejedelmek, de Kálvin követőinek demokratikus, forradalmi irányától visszariadt. Gyöngesége aztán azt okozta, hogy katholikusok és protestánsok egyaránt felhasználták túlsúlyukat ott, hol lehetett; zavarral, nyugtalansággal töltötték meg a birodalmat és előkészítették a későbbi nagy összeütközést.
II. Miksa császár torna-vértezete.
A bécsi cs. és kir. arsenálban.
Miksa és Ferdinánd közt tényleg meg volt az a vallásos ellentét, melyet később Don Carlos és atyja közt csak feltételeztek. Minden esetre mutatja az uj eszmék erejét, hogy a Habsburg-házba is sikerült behatolniok. Végleges győzelmöknek azonban útját állotta a család hagyományos összetartása. Fülöpnek különben a legnagyobb érdeke követelte, hogy Miksára teljes erővel hasson. Mi lesz flandriai és olasz birtokaiból, ha a császár protestáns és ellene foglal állást? Viszont Miksának, ki igen számos családdal volt megáldva és ki arra számított, hogy egyik leányát Don Carlos veszi nőül,239 nagyon szívén feküdt, hogy a jó viszonyt hatalmas unokatestvérével ne koczkáztassa. Különösen pedig az a kilátás hatott reá, hogy Don Carlost már elfogatása előtt is képtelennek tartották az uralkodásra, Fülöpnek pedig akkor nem volt más fia és így a spanyol trón egész hatalmi körével együtt újra a német ágra száll.
Ez a kilátás okozta, hogy Miksa legidősebb fiát, Rudolfot a spanyol udvarhoz küldte nevelésbe. Ezzel egyúttal zálogát adta annak, hogy sem a katholikus hittől, sem a spanyol érdektől nem engedi eltéríttetni házát. Rudolfra roppant hatással volt a spanyol udvari élet és Fülöpnek példája. Bár néhány év mulva, midőn Fülöpnek fia született, visszatért, sem katholikus hitéhez, sem az absolutismushoz való hajlandóságához többé nem fért kétség. Mint Fülöp, ő is elszigetelte magát, nem is lakott Bécsben, hanem Prágában, a Hradzsinon. Nem nősült, még csak előkelő szeretőt sem tartott. Tehetségben és belátásban nem volt nála hiány, de nagyon is érezte a különbséget méltósága, igényei és tényleges hatalmi eszközei közt s elkedvetlenedve alig törődött az országos ügyekkel. Ritkán fogadott valakit és csak komornyikja Lang Fülöp volt képes arra, hogy őt egyik vagy másik ügy befejezésére rábirja. Örömét csak az astronomiában, jobban mondva a csillagjóslásban, a vegytanban, jobban mondva a bölcsek kövének készítésében és a művészetek. ápolásában találta. A kor legnagyobb csillagászai, a dán Tycho de Brahe és Kepler János ott éltek udvarában, környezetében. Elvonultsága, a csillagok járásába vetett bizalma és az emberek iránt táplált gyanuja mind jobban elsötétítették melancholikus elméjét. Nem igen folyt be a dolgok alakulásába és midőn aztán útját akarta állani a rendi és protestáns uralomnak, hiányzott benne az erő. Uralma annyival károsabb volt a dynastiára nézve, mert tudva, mennyi bajt okoz, mindenkép óvakodott attól, hogy örökösét kijelölve esetleg még életében utat egyengessen másnak a trónhoz. Igy lehetetlen volt másként megoldani az uralom és örökösödés kérdését, mint nyilt testvérharcz és a dynastia hatalmának végső veszélyeztetése árán.
A protestáns felekezetek küzdelme.
II. Rudolf császár.
Aegidius Sadeler (1575–1629.) rézmetszetének hasonmása.
A festmény Johann von Aachen (1552–1615.) munkája.
Nagy hatása volt a német Habsburgoknak a római egyházhoz való hajlásában annak a körülménynek, hogy a német protestánsok épen nem értettek egyet, sem hit dolgában, sem politikai tekintetben. Egyes dogmatikus kérdések annyira megosztották őket, hogy sokkal ádázabb volt köztük a gyűlölet, mint az, mely az egyes sectákat a katholikusoktól elválasztotta. Csak ebből magyarázható, hogy bár a nemzet nagyobb része hozzájuk tartozott, sem az egyéni lelkiismeretnek nem nyujtották azt a szilárd, nyugalmas alapot, mint a trienti határozatok által ujra körülbástyázott katholicismus,sem pedig világi ügyekben nem nyujtottak oly erős támaszt, mint a számra nézve jóval csekélyebb katholikus rendek.
II. Rudolf alirumnája.
A bécsi császári könyvtárban. Alirumna emberformáju fagyökér, melynek varázserőt tulajdonítottak. «A nagyobbikat tartják a férfinak, a kisebbiket a nőnek; nevök Marion és Thrudacias. Mindkettő vörös selyem ingecskébe van burkolva s áha koporsóban feküdtek. Az a hit volt felőlök elterjedve, hogy minden hónapban, uj hold idején, meg kellett őket füröszteni, ha ez elmaradt, sirtak és kiabáltak, mint a kis gyermekek, a míg kivánságukat teljesítették.» (List Guido a «Sammler»-ben.)
Először is a helvét hitvallásnak befogadása egy fontos német tartományba rontotta meg az eddigi felekezeti kereteket.
III. Fridrik pfalzi választó (palotagróf) Kálvin tanához hajlott, de egyelőre arra törekedett, hogy az összes protestánsok megegyezzenek, legalább a főelvekre nézve, a mellékes kérdéseket pedig ne firtassák. De e szándék ép oly kevéssé voihető, mint Zwingli hasonló szándéka 30 évvel azelőtt. A protestáns fejedelmek nagy része hajlott volna az egyességhez, de az elűzött János Fridrik szász választó fiai fenn akarták tartani Luther tanát egész tisztaságában. A visszautasított palotagróf így országába Kálvin hitét hozta be, kiadatta a heidelbergai kátét (1563) és kiűzte a lutheránusokat.240 A lutheránus fejedelmek és városok viszont a kálvinistákat űzték ki.241 A későbbi kisérletek a két nagy protestáns felekezet egyesítésére egyáltalában nem vezettek czélhoz. Alkotmányos tekintetben annyiban volt jelentősége e szakadásnak, a mennyiben az ágostai vallásos béke csak az ágostai hitvallás követőit fogadta be, másokat nem. Miksa császár ebben is a lutheránusokkal tartott és az 1566-iki augsburgi birodalmi gyűlés határozottan kijelentette, hogy a régi hit követőin kívül csak az ágostai hitvallásúak élvezik a vallás békéjét, mások nem. Így a kálvinistákat és különösen a Pfalzot szélső ellenzékbe szorították a birodalommal és a császárral szemben, a nélkül, hogy erejök lett volna azt a határozatot végre is hajtani.
II. Rudolf császár díszvértezete.
A bécsi cs. és kir. arsenálban.
Mégis megakasztották a helvét hitvallás tovább terjedését, melynek különben, különösen a tanultak körében, sok volt a hive. Viszont a lutheránusok is iparkodtak elzárkózni, körülbástyázni magokat úgy a katholikusok, mint a svájcziak ellenében.
A wittenbergai egyetem és annak Luther által kijelölt feje, Melanchthon, közeledtek az interimhez és így a katholikusokhoz, de Luther rajongó követői elkeseredett harczot folytattak ellenök a szószéken és az irodalomban. E harcznak meg volt a maga határozott politikai iránya is. Wittenberga, hol a békét hirdették, ugyanis a wettini családnak Móricz által választóságra jutott ifjabb (albertin) ágának volt birtoka. János Fridrik és utódai ellenben (az idősb, Ernestin ág) a jenai egyetemet alapították s tartották fenn s ez lőn a túlzók székhelye. Melanchthon pártja már ajánlani kezdé a jó cselekedeteket is, Amsdorf ellenben arra a mondásra ragadtatta el magát, hogy egyenesen károsak az üdvösségre nézve.242 Az orthodox lutheránusok vezetője a tudós, de vakbuzgó Flacius Illyricus (Wlacich) volt, ki istriai születésű volt, de Németországban nevelkedett és mint az egyház történetirója, méltán nagy tekintélynek örvendett.243 Egész inquisitiót állítottak fel Jenában, nem nézve az itéletben sem a tudományt, sem a jó erkölcsöt, csak a hitelvek tisztaságát. A hit és a cselekedetek értéke fölötti vita mellett az úrvacsora kérdése sem szünt meg visszavonást okozni. Ebben Melanchthon határozottan közeledett Kálvin fölfogásához. Az egész birodalomban, de különösen Szászországban elkeseredett harcz folyt Melanchthon emberei közt, kiket kryptokalvinistáknak (rejtett kálvinisták) gúnyoltak, meg az orthodox lutheránusok közt. Vérig üldözték egymást és különösen az orthodoxok igénybe vették a világi kart is, a hol rendelkeztek vele. A szelid Melanchthont egészen megtörte ez az epés gyűlölködés, mely tulajdon tanítványaitól indult ki. Beteges volt, kivánta halálát. «Látni fogod Isten fiát és a mennyei gyülekezetet és megszabadulsz a theologusok csúnya és engesztelhetetlen haragjától».
Hasonmása II. Miksa császár egy mandátumának, Grumbach és Társai ügyében.
Kelt Augsburgban, 1566 május 13-án.
A II. Joachim által a „Kirchen-Ordnung im Churfürstenthum Brandenburg” nyomtatójának 1540-ben adott privilegium hasonmása.
Ha már a mester szelid szava és tudományos tekintélye sem birta csillapítani a felszított indulatokat, elképzeljük, mint pattantak egymásra Melanchthon halála után (1560 ápr. 19.). Nemsokára a szász választó kiűzte országából a flacianusoFlacius egy vallásos vitában kijelentette, hogy az emberi léleknek lényege az eredendő bűn, őt is elűzték. Hosszú bolyongás után Hollandiában végezte életét (1575). A szász dynastia két ága közt még egyszer háborúra is került a dolog. A szász herczeg, szövetségben Grumbach Vilmossal, az utoljára lázongó rablólovagok vezérével, megtámadta a választót, de megveretett, birodalmi átokkal sújtatott és a bécsujhelyi börtönben végezte életét. A győztes választó azután a titkos kálvinisták ellen fordult és legbizalmasabb tanácsosait is megöleté vagy börtönbe vetteté, hogy helyreállítsa országában Luther tanának teljes épségét. A hosszas tanácskozások és vitatkozások után 1580-ban a szász theologusok által megállapított concordia csakis Luthert ismerte el mesternek, Melanchthontól pedig egészen elvált. Az úrvacsora dogmájában lehetőleg közeledett a katholikus felfogáshoz, az üdvözülés kérdésében pedig az Isten kegyelmét ismeri el egyedül, mely a természetétől gonosz emberre szinte rákényszeríti az üdvösséget.244 Csakugyan megérdemelte e munka a formula nevet a lehető legellenkezőbb és össze nem férő hitelveket akarta összeegyeztetni. Mégis elfogadták északi Németország legnagyobb részében és Württembergában. Hessen, Anhalt és Norimberga városa ellenben megmaradtak Melanchthon tana mellett és minthogy Pfalzon kívül Bréma városa is elfogadta Kálvin tanát, Németországban három, egymástól külön fejlődő szervezetre oszlott a protestantizmus.
Az ellenreformatio Németországban.
Minden megoszlása mellett még sokkal a vallásbéke után is folytonos előhaladásban volt a protestantizmus. Nem valamely külön felekezete vagy iránya szerzett neki mindig új híveket, hanem az az általános tartalma, mely a Rómától való elszazeti nyelv használatát az egyházban, a szertartások elhagyását vagy legalább csökkentését tűzte ki czélúl. Bizonyos ennélfogva, hogy tisztán világi szempontoknak legalább is annyi része volt ez előhaladásában, mint a belső, vallásos meggyőződésnek.
Valóban meglepők voltak ezek az eredmények és úgy látszott, hogy már csak rövid idő kérdése az egész nemzet elszakadása a római egyháztól. Északi Németország már a schmalkaldi szövetség által nagyjában lutheránus lett, de azóta is nyert új területeket. A fejedelmi családok megszokták öröküknek nézni a püspökségeket, most is keresztül vitték ifjabb fiaik megválasztását, kiket aztán egyházi állásuk legkevésbbé sem akadályozott meg a házasságban. Lutheránus házas fejedelmek voltak Bréma és Magdeburg érsekei, sok püspök is oda tartozott, néhol pedig protestánsok és katholikusok váltakoztak a püspökségben. Délen a fejedelmek legnagyobbrészt megmaradtak ugyan katholikusoknak, de a rendek még az egyházi fejedelemségekben is keresztülvitték a vallás szabad gyakorlatát. Még ennél is fontosabb volt az egyházi fegyelem teljes elhanyatlása. A klastromokban alig maradt valaki, a papok, a káptalan nemes urainak példájára, többnyire megházasodtak és többnyire a protestáns tanokat hirdették. Még Bajorországban is, melyet a katholicismus mentsvárának szoktak tekinteni, nagyrészt protestáns volt a nemesség. A hitbeli egységére most annyira büszke Tirol városaiban szabadon hirdették az igét és számos volt a lutheranus pap és tanító.245 Szintúgy tele volt protestánssal a salzburgi érsekség. Ausztriában, Bécsben is, protestáns volt a nemesség és polgárság nagyobb része. Miksa megengedte, hogy a rendek jószágaikon tetszésök szerint hirdettessék az új tant. Nem üldözött, maga is csak 1562 óta volt nyilvánosan katholikus, de azt sem engedte, hogy a régi egyházat támadják. Midőn a rendek a jezsuiták eltávolítását követelték, azt felelte, hogy nem a jezsuiták, hanem a törökök elüzése az ő feladata. Csehországban a husziták elleni harcz megerősítette ugyan a katholikus hitet, de a lutheranizmus előhaladásával feléled a régi huszita hagyomány is, és egyáltalában alig volt felekezet, mely e királyságban nem számított volna követőket.246 Még rosszabbul állott a katholikus ügy Morvában, Sziléziában pedig a pápai követ 1560. jul. 31-iki jelentése szerint már alig 10 pap maradt meg katholikusnak és maga a boroszlói püspök is ingadozott a hitben.247 Általában úgy gondolkoztak, hogy a német nemzet kilencz tizedrésze protestáns, az örökös tartományokban és Csehországban pedig legalább kétszerannyian vannak, mint a katholikusok. Nem csuda, ha IV. Pál pápa egészen lemondott Németországról.
Ily viszonyok közt kezdte meg működését az az egyházpolitikai rendszer, melynek a pápai udvar volt legfőbb intézője, melynek a spanyol hatalom szolgált legfőbb támaszául és a melynek a jezsuita rend volt legerősebb szellemi eszköze.
A jezsuiták első collegiuma Németországban Ferdinánd által állíttatott fel Bécsben 1551. a katholikus hittan emelése czéljából. Ferdinánd reájuk bizta az egyetem visitatióját. Nemsokára két más nagy egyetem jutott befolyásuk alá: a kölni és az ingolstadti. Bécsből terjedtek át Csehországba, hol a Lobkovitz és Rosenberg családok fogták pártjukat, s Morvába, Kölnből Trierbe és Mainzba, nemsokára Würzburgba is. Mindenütt az egyházi fejedelmek székhelyei szolgáltak központúl, a világi fejedelmek közül a császáron kívül a bajor herczeg adott nekik működési kört.
Gyors terjedésüket kiválóan iskoláik sikerének köszönheték. A classikus nyelvek tanításában csakhamar mérkőztek a protestáns tudósokkal. Hittani vitatkozásaik nagy hírre kaptak; az ingolstadti egyetem versenyre kelt a protestantizmus két metropolisával, Wittenbergával és Genffel. Nem hanyagolták el a gymnasialis oktatást sem. Tőlük indult ki az az újítás, hogy a tanár élethossziglan megmarad pályáján. Még protestánsok is hozzájuk küldötték fiaikat. A szegények iskolájára, a kátéra is kiterjedt figyelmük. Csak a népiskolához nem nyúltak. Mondhatni, hogy a protestánsok fegyvereit alkalmazták az ellenük viselt harczban. Csakhogy iskolarendszerük kétségtelenül pontosabban és következetesebben volt keresztülvive, mint ellenfeleiké.248
Egy 1555-ben megjelent röpirat hasonmása, mely Dernburgban, Reyenstein am Harz grófságban történt boszorkányégetést ír le.
Eredetije, melyen a kép durván szinezve van, a nürnbergi germán nemzeti muzeumban őziztetik.
Egyik főtanuk a tekintély és engedelmesség elvének az iskolai képzésben uralkodóvá tétele. Tekintélyöket a vallásos buzgóság felélesztésére használják fel. Növendékeik Bécsben bőjti napon nem akartak enni tiltott ételt. Kölnben tiszteletben kezdték tartani az olvasót. Trierben megújult az ereklyék tisztelete. Tanítványaik az életbe is átvitték elveiket. Módszerük hatott, bár sem új nagy elv, sem kiváló személyiség nem vezette őket. «Elegendő tudomány és fáradhatatlan buzgóság, tanulmány és rábeszélés, pompa és sanyargatás, az egész világra kiterjedés a főszempontok egységének megtartásával párosultan, ily módon még nem egyesült. Szorgalmasak voltak és képzelgők, eszesek és egyszersmind lelkesültek, tisztességes férfiak, kikhez szivesen közeledett mindenki, nem vezette őket személyes érdek; az egyik előre segíté a másikat».249 Az előkelő osztályokat nemcsak az a vágy tette a jezsuiták barátaivá, hogy fiaik tanuljanak, hanem az is, hogy ez iskolákban igen nagy gondot fordítottak a testi mívelésre, a finom társalgásra, illemre, tánczra és zenére, míg a protestáns iskolák pedans és szomorú börtönökké váltak.250
A felnőttek, különösen az uralkodók fölött, a gyóntatószék által uralkodtak, a jövő nemzedék fölött az iskola által. Csakhamar politikailag is érezhető befolyásuk. Bajorországban katholikus a herczeg és a köznép, de a rendek protestánsok és mindenkép arra igyekvők, hogy a fejedelem hatalmát korlátozzák. Mint Németalföldön vagy Skótországban, itt is egyúttal vallásos és alkotmányos az oppositio és Albert herczeg annál inkább érzé hatását, mert folytonosan a rendekhez kellett fordulnia pénzsegélyért. A pápa az által segítette őt, hogy az egyházi jövedelmek tizedét neki engedte át. A városokat a maga részére nyerte, a nemes urakat pedig, kik ellenállottak, kizárta az országgyűlésből. Többé ott nem hozták elő a vallásos ügyet. Kizárólagos uralomra kellett jutnia a római egyháznak. Nemcsak a hivatalnokoknak kellett elfogadniok a hitvallást, hanem az ország minden lakójának. A többinek ki kellett vándorolni. Bajorország egyöntetű katholikus országgá vált; az ellenreformatio kivívta első nagy diadalát. Meg volt mutatva az út. A fejedelmi hatalom a mozgató erő, az egyház vele szemben lemond sok jogáról és jövedelméről s annak fejében egyedül uralkodóvá lesz. Ezek a katholikus fejedelmek majdnem úgy rendelkeznek egyházaik fölött, mint a protestánsok, de anynyiban hatalmasabbak amazoknál, a mennyiben a rendi alkotmányt is semmivé teszik. A mely ország Németországban újra katholikussá lesz, alkotmányban, műveltségben, társadalmi életben elválaszthatatlan bilincsekkel fűződik a déli, román nemzetekhez. Ez a sajátos műveltség, melyben egymásba vegyül a római vallás, a spanyol katonai és politikai hagyomány és az olasz művészet, épen a jezsuitáknak köszöni elterjedését Európa más országaiban is. München, ez az új katholikus központ, csakhamar központja lett a művészetnek, különösen a zenének.
A bajor befolyás alatt csakhamar egy más ország is visszahódíttatott a római egyháznak. A kiskorú badeni őrgrófnak Albert herczeg volt a gyámja, ki egy jezsuitára bizta a fiatal protestáns őrgróf nevelését. Minden ellenmondás mellett is keresztülvitték az ellenreformatiót, miután a császár nagykorúnak nyilvánítá a katholikus hitre áttérő 13 éves őrgrófot. Itt is elűzték a protestáns papokat, majd a világiakat is és csak katholikusnak adtak hivatalt.
A katholikus párt már annyira megerősödött, hogy az 1566. évi országgyűlésen erélyesen fenn birta tartani hatalmát. Ott a tudós és szent életű Canisius jezsuitának volt nagy befolyása. A főpapok elfogadták a trienti zsinat határozatait és seminariumokat állítottak mindenütt. Az egyetemek senkinek sem adtak oklevelet, ki a katholikus hitvallást alá nem irta. A reformatio terjedésének nem legcsekélyebb oka a német főpapok lanyhasága és rossz élete volt. Most a jezsuiták felügyelete alatt ismét vallásuk buzgó apostolai lettek. A trieri érsek fegyverrel győzte le a protestantizmushoz hajló fővárosát, azután kizárta udvarából a protestánsokat, a mi sok nemest birt áttérésre. A mainzi érsek is hasonlóan járt el, bár mérsékelte a jezsuiták buzgalmát. A fuldai apát már előbb, elsőnek kezdé meg birtokai reformatióját. Szükségtelen kiemelnünk, hogy az egyházi fejedelmek ezen eljárása egészen megfelelt az ágostai vallásbéke szellemének. Ők ép úgy fel voltak jogosítva a magok vallására hajtani alattvalóikat, mint a protestáns fejedelmek. Hiszen még Szászországban is oly erős nyomai maradtak a régi hitnek, hogy a választó még 1576-ban is tartott ellene forduló mozgalomtól.251
De másrészt erős ellenállást fejtett ki mindenütt a protestáns lovagság a katholikus fejedelmek ellen. A fuldai apátot elfogták hűbéresei, a bajor herczeg sem birt még egészen velök. Ausztriában épen akkor érte el az evangelikus felekezet virágzó korát. A rendi összeirás szerint Alsó-Ausztriában 1580-ban 250 volt az evangelikus község.252 Krajnában igen számosan voltak. Gráczban 1571-ben csak egy katholikus ült a tanácsban, bár a fejedelem, Károly főherczeg, Miksa császár öcscse, nagy pártolója volt a jezsuitáknak. A földesurak és a főbb városok az 1588-iki tartománygyűlésen kivívták a szabad vallásgyakorlat jogát.
A spanyol-katholikus eszmének nagy lendülete, mely 1580 körül észlelhető, a német ügyekre is erős befolyást gyakorolt.
Az alsó Rajna vidékén már Albának Németalföldre menése óta közvetlenül is hatott a spanyol befolyás. A klevei herczegség egészen protestáns volt, oda hajlott a herczeg is, de őt a veszedelmes spanyol szomszédság csakhamar ismét katholikussá tette. Az ő birtokaiban, Klevén kivül Jülich, Berg és Mark fejedelemségeiben is, ismét a katholikus vallás lett az uralkodó. A klevei befolyás katholizálta ujra a fontos westfaliai püspökségeket, Münstert és Paderbornt. Így a spanyol hatalom volt az, mely a katholicismusnak megtartotta azon német területeket, melyekből az mai napig legfőbb erejét meríti.
Még fontosabb siker volt az, melyet Köln ügyében ért el az ellenreformatio. Annál fontosabb, mert ez az eset mintegy erőpróbájául szolgált a két nagy felekezetnek.
Kölnben 1577-ben waldburgi Truchsess Gebhard bárót választották meg érseknek. Mindaddig katholikus volt, de élete nem volt valami épületes. Mint érsek és választó Mansfeld Ágnes grófnét tüntette ki szerelmével. A grófné testvérei, tudván a viszonyról, arra kényszerítették, vegye nőül nővérüket. Ezért az érsek 1582-ben nyiltan áttért a protestáns hitre és 1583 febr. 2-án megnősült. Fejedelemségének rendjei nem ellenezték ezt, de Köln városa és a káptalan ellenmondottak. A pápa letette az érseket. Gebhard azonban mint világi fejedelem is meg akarta tartani székét és birtokát. Összeköttetésbe lépett Orániai Vilmossal és a hollandusokkal, kiknek kedveért a református hitet választotta és sereggel készült fentartani uralmát.253
Nem csak arról volt szó, hogy egy nagy, fontos és gazdag terület, melyhez a német egyház legszebb hagyományai fűződtek, vesszen el, hanem a német alkotmányos rend gyökeres megváltozásáról. Ha a kölni választó protestáns, a választó collegiumban protestáns a többség és így a császárság is előbb-utóbb protestáns kézre jut. A mellett pedig meg van szegve az ágostai vallásbéke is. Abban t. i. ki volt kötve, hogy azon esetben, ha valamely egyházi rend elhagyja a katholikus hitet, elveszti javadalmát is, és a káptalan mást választhat helyébe. (Reservatum ecclesiasticum.)254 Mindamellett igen nehézzé válik a katholikus párt helyzete, ha a protestáns fejedelmek összetartanak. De ezeket elidegenítette Gebhardtól református vallása. Orániai Vilmos nem segíthette őt, mert maga sem birt Farnesevel, a francziák sem támogatták és így a maga erejére volt utalva. A pápa ellenben igen erélyesen lép fel, nem kimél fáradságot, sem költséget, hogy itéletét végre is hajthassa. A bajor herczegnek küld pénzt, Kölnben nunciusa által összetartja és lelkesíti a katholikus pártot és keresztülviszi a bajor herczeg testvérének megválasztatását az érseki székre. Az egész katholikus világ egyetért ebben a dologban, még Báthory István lengyel király is érvényesítette e czélra befolyását. Gebhardnak nejével menekülnie kellett, Köln pedig ezóta, mint egy pápai nuncius székhelye, egyik fővárosa lett az ellenreformatiónak.255
A kölni példa hatott. Több egyházi fejedelemről, még a mainzi érsekről is feltették, hogy esetleg követi Gebhard példáját; most ez a félelem megszünt.256 A würzburgi püspök, kit előbb gyanusítottak, hogy saecularisálni akarja fejedelemségét, 1583 óta teljes erővel szolgálatába áll a curiának. Az volt a főelve, hogy a ki gyalázza fejedelme hitét, annak nem lehet helye országában.257 A jezsuiták ott az egy 1586. évben 62.000 embert térítettek át. Maga ez a Julius püspök 900 új templomot építtetett, s főalapítványa, a würzburgi egyetem is ugyanazon szellemben működött.
Nem maradtak hátra a városok sem. Köln szerepét már láttuk. A hol katholikus volt a tanács, kezdte kizárni a protestáns polgárokat. Még Ágosta is ujra katholikus lett, bár ott még sokan megmaradtak lutheránusoknak. Valóban új hőskorát éli akkor a római egyház. V. Pius idejében Rómában már elveszettnek nézték Németországot, alig törődtek már vele, XIII. Gergely és V. Sixtus korában nem látszott lehetetlennek teljes visszahódítása. Ugyanazon 1588. évben, melyben az armada Angliát és Hollandiát akarja megtéríteni, a liga pedig Francziaországot, kelt Minucio Minucci pápai diplomatának és államtitkárnak egy emlékirata, melyben kitüzi az ezen czél elérésére vezető eszközöket.258
Először is kifejti, milyen különös, hogy annyi protestáns fejedelem közül még egy sem tért vissza az egyház kebelébe. Pedig, mondja, ezek az északi népek vallás dolgában is fejedelmeik után igazodnak. Az okát nem csupán abban látja, hogy az új hit nagyobb szabadságot engedett nekik erkölcsben és életmódban, s kiszolgáltatta nekik az egyház vagyonát, hanem abban is, hogy nem is igen fáradtak eddig a jó útra való vezetésükön. Pedig milyen üdvös lenne p. o. valamely választónak vagy más valamely előkelő fejedelemnek megtérése. E czél elérésének kell tehát a szent-szék egyik legfőbb törekvésének lennie.
Másodszor, nagy baj az, hogy a püspökségek, különösen északon, protestáns kezekre jutottak. Ezen leginkább a császár segíthet, kinek ezentúl nem szabad engednie, hogy más, mint a kit a pápa megerősített, elfoglalhassa a javadalmat. De mivel a püspököket csaknem mindenütt a kanonokok közül választják, a káptalanok pedig tele vannak eretnek, simoniakus, bujálkodó, iszákos, vagy más bűnökben leledző emberekkel, a javítást ott kell kezdeni. Nagy akadály az, hogy sok káptalan csak előkelő származásuakat fogad be, ezek pedig vallás dolgában legkevésbbé megbizhatók. Arra kell törekedni, hogy csak doctor lehessen püspök és a káptalanok tagjai közt is több legyen a tudós ember. Ezek leginkább a római collegiumból kerülhetnek ki, hol főkép nemeseket kell nevelni. A szegényebb emberek tanuljanak otthon, menjenek lelkészkedni, abban úgy is nagy a hiány és csak érdemök útján emelkedhessenek. Gondoskodni kell arról, hogy a katholikus egyetemek jobb karba hozassanak, a jezsuita iskolák pedig ne eretnekek közt működjenek, hol a növendékek mindig a rossz példa hatása alatt állanak, hanem vallásilag tiszta területen. Így ha a katholikus papság számban és erőben gyarapodik, lehet remény az elveszettek visszaszerzésére.
A papoknál nem a tudományra kell nézni, az az egyetemekre való, hanem főkép arra, hogy jó szónokok legyenek és tudjanak a néppel bánni.
Fel kell használni az eretnekek viszályait, különösen a lutheránusok és kálvinisták közti gyülöletet és azzal szemben annál erősebben fentartani a katholikusok egyetértését. Az osztrák ház mellett különösen a bajor herczegek lesznek e párt természetes vezérei. Az eretnekség következtében sok helyütt a régi barbárság tért vissza és a katholikusok sok helyütt alávetették magokat az erőszakos kisebbségnek. Most már bátran szembe szállhatnak ellenségeikkel, nem igen kell tartani attól, hogy azok egyhamar szövetségre lépnek. Legalább is azt kell követelni, hogy a katholikus fejedelmek a saját országaikban ép úgy egyedül uralkodóvá tegyék vallásukat, mint a protestánsok a magokét. Ha a császár erre nézve jó példával jár elől örökös tartományaiban, a többi bizonyára követi.
Különös súlyt helyez arra, hogy a nemeseket nyerjék meg. Tekintetbe kell venni azt a nagy tekintélyt s tiszteletet, melyet Németországban élveznek, valamint azt is, hogy a katholikus hit fentartása a nemesség érdeke. Minthogy csak neki van joga a javadalmakhoz, úgy védi azokat mint tulajdonát. Nem szabad őket egyforma mértékkel mérni a polgárokkal.
A reformatio első sikereit a nemességnek köszöné, most épen a nemesség állotta útját terjedésének. Akkor a lovagok a fejedelmeknek, különösen a püspököknek túlnyomó hatalma ellen akarták felhasználni Luther fellépését, most a protestáns fejedelmektől féltették családjuknak a gazdag javadalmak által biztosított jövőjét. Nevelésök a jezsuiták által, érdekök, a fejedelmi befolyás, mind egy irányba vonják, az ellenreformatio eszközévé teszik őket.
Még a szász választó megtérését is remélte V. Sixtus. Más eszköz a kamara-törvényszéknek katholikus tanácsosokkal betöltése. Nem sokára az volt a panasz, hogy inkább neveznek ki oda tudatlan katholikust, mint tudós protestánst. És már 1590-ben áttért az első protestáns fejedelem, a badeni őrgróf.259
A század vége felé a papi fejedelmek birtokain már keresztül volt vive a reformatio. A délnyugoti Németországban csekély kivétellel ismét katholikus volt a nép is, nemcsak az uralkodók. De ez a sokfélekép elosztott terület nem birt volna hatalmat kifejteni. A főpapoktól nem igen lehetett várni nagy politikai és katonai tevékenységet: a nagyobb fejedelmek közül pedig csak a bajor volt katholikus. Valóban világtörténeti jelentőségüvé az által vált az ellenreformatio, hogy átalakította Németország délkeleti részét: az osztrák örökös tartományokat. Ott a rendek többsége mindenütt protestáns. A császárok közül sem Miksa, sem Rudolf nem visznek erélyes politikát. A mozgalom a Habsburg-ház ifjabb ágától indul ki, mely Ferdinand császár legifjabb fiától, Károlytól származott, ki mint önálló fejedelem kormányozta atyja halála után Stájert, Karinthiát és Krajnát.
II. Ferdinánd császár.
Névtelen rézmetszet kisebbitett mása.
Károly uralkodása kezdetén Grácz városának 15.000 polgára közt csak 200 volt katholikus, de azok közt is alig volt, ki egy szín alatt vette volna az úrvacsorát, az úrnapi menetet sem lehetett megtartani. A jezsuiták 1571-ben jöttek ide, már a következő évben megtartották a processiót, s virágzó iskolájukat 200 gyermek látogatta.260 A főherczeg erőszakosan vitte volna keresztül az ellenreformatiót, de országait egyre háborgatta a török, úgy hogy rendjei segítségére volt utalva, kik minden felajánlásért új vallásos engedményeket követeltek és erőszakoltak ki. Csak midőn a török békén maradt és a pápa pénzbeli segélye függetlenebbé tette a kormányt, lehetett erőszakkal fellépni a szilárdúl szervezett és kiváltságaira hivatkozó protestantizmus ellen. Katholikus szellemben tartották a visitátiókat, nem törődve a parasztok fegyveres ellenállásával. Beszedték és elégették a protestáns könyveket, s a rendek ellenére már 1583-ban behozták a gregoriánus naptárt. Gráczban új egyetem létesült a jezsuiták vezetése alatt. A protestánsok sem engedtek. Gráczban egy izben halállal fenyegették a pápai nunciust. Midőn Károly 1590-ben meghalt és kiskorú fia, Ferdinánd helyett kormánytanács vitte az uralmat, úgy látszott, mintha a rendi ellenállás megakadályozhatná az udvar terveinek végrehajtását. Károly végrendeletében meghagyta a káros sectáknak kigyomlálását, a mennyire lehet.
A kormányt helyette Ferdinánd főherczeg, Tirol fejedelme, a hires Welser Philippina férje vezette, ki saját országában már előbb keresztülvitte a katholikus reformot. A rendek csak a vallásszabadság biztosítása után hódoltak, s az ujonnan kitörő török háború tőlök tette függővé a főherczeget. A fiatal uralkodó csak 1596-ban vette át a kormányt. Ingolstadtban nevelkedett a jezsuitáknál; anyja, Mária bajor herczegnő, mindig nagy befolyást gyakorolt reá, a legbelsőbb barátság fűzte Miksa herczeghez. A rendek ismét követelték vallásos kiváltságaik biztosítását, de Ferdinánd szilárd maradt, s a rendeknek minden ellenbiztosítás nélkül kellett hűséget esküdniök. Ferdinánd kötelességének tartá az egyedül üdvözítő hitnek kizárólagos uralomra vitelét.
Azonnal munkához fogott, vallásos kötelessége és fejedelmi joga egy utat írt neki elő. A töröktől nem tartott, hisz épen országa áttérése által lesz méltóvá az isteni segítségre.261 A császár mint a család feje előtt az által igazolá politikáját, hogy a protestánsokat egyúttal pártütőknek nyilvánítá, kik köztársaságot akarnak. Régi fogadása teljesítésére 1597 elején elment Olaszországba, Loretó nagyhírű búcsúhelyéhez, a pápával is találkozott és fogadalmat tett a katholikus hit visszaállítására, még élete veszélyével is. Országaiban a nemesség nagyobb része, a polgárságnak tán fele volt új hitű, a parasztság ellenben, mely halálosan gyülölte urait, még a régi vallásnak volt híve, kivéve Karinthiában.
Már 1598 szeptemberben elrendelte a főherczeg a protestáns papok kiüzését a majdnem tisztán protestáns Gráczból. Ez keresztülvitetett és már azon év végén az összes fejedelmi városok polgárainak áttérés vagy számüzés közt kellett választania. A nemességnek felszólalása nem használt. Gráczban a fejedelem maga vitte keresztül a reformatiót. Meghagyta, hogy az összes polgárság 1600 julius 31-én gyűljön össze a plébánia-templomban, maga is odament fényes kisérettel. Mindenkinek be kellett jelentenie állását és hitét. A többség katholikusnak vallotta magát. Az egész tanácsot katholikusokból állították össze, e hithez kötötték a polgárjog és mesterjog elnyerését. Nemsokára az egész országban hasonló eljárást követtek, hasonló eredménynyel. Az iskolákat is elvették a protestánsoktól. A protestáns főiskola tanárainak, köztök a nagy Keplernek, ki kellett vándorolniok. A rendi ellenállás meg volt törve, fegyveres fölkelést a nemesek meg sem kisérlettek.
Az ellenreformatio Ausztriában és Csehországban.
Ferdinánd saját erélyén és a pápa segítségén kívül annak köszöné a diadalt, hogy országaiban aránylag kevés a városi elem, s a nemesség és a köznép közti nagy ellentét lehetetlenné tett minden közös fellépést ellene. Nehezebben volt keresztülvihető az ellenreformatio az osztrák főherczegségben, hol számos és gazdag volt a polgárság, mely az új hithez sorakozott, bár a császár engedelme nélkül. A jezsuiták befolyása itt első sorban az egyházi élet javulásán és tisztulásán érezhető. Az egész papi rend csakhamar e rend növendékeiből állott; buzgóságban és szent életben vetekedtek egymással.
Nagyon támogatta őket Portia Benedek, ki 1578-ban mint pápai nuncius járt Bécsben s különös pártfogója volt a társaságnak. A papok és hivek száma egyre növekedett, a Rajna mellett és az Alpok tartományaiban kivívott eredmények a császárt és kormányát is buzdították. A később oly nagy hatalomra jutott Khlesl Menyhért bécsujhelyi püspök lépett fel mint a katholikus hit előharczosa.
A kormány 1589-ben elrendelte a fejedelmi városok áttérését, Bécsben eltiltotta a protestáns isteni tiszteletet. Bécsen és még két városon kívül már 1602-ben mindenütt tiszta katholikus volt a tanács. A bécsi egyetem soká szabódott, csak 1610-ben fogadta be a jezsuitákat. Ezek Linzben is alapítottak iskolát. Hivatalt nem biztak másra, mint katholikusra, ha idegen volt is, vagy alkalmatlan, úgy hogy a közigazgatás hanyatlott.262
A parasztság a főherczegségben többnyire meg volt nyerve az új hitnek és egyrészt ennek védelmére, másrészt a földesúri önkény megtorlására több izben fegyvert ragadott, úgy hogy a század végén nagy parasztlázadások pusztították Ausztriát, melyeket csak engedményekkel lehetett lecsillapítani. Ennél fogva itt sem lehetett szó belső összetartásról a rendek és a köznép közt, ép oly kevéssé, mint az alpesi tartományokban. Az evangelikus rendek a német protestánsokhoz fordultak segélyért és 1604-ben kijelentették, hogy lelkiismereti ügyben nem engedhetnek a császárnak. A katholikus rendek ellenökben szintén szövetkeznek és az udvar végre elhatározta, hogy visszavonja Miksa császárnak 1571. évi engedményét, mely szerint legalább a nemesek szabadon gyakorolhatták hitüket.
Csehországban a vallásos ellentét még élesebbé tette a cseh nemesség és német polgárság közötti versengést. A kormány főeszköze itt is a hivataloknak katholikusok kezébe juttatása vala. A császári kegy és a spanyol udvar által adott kegydíj sok családot térített már vissza a római egyház kebelébe, köztük a Lobkowitz családot. Morvában Dietrichstein Ferencz olmützi püspök volt az ellenreformatio főbajnoka. Általános főelve itt is az volt a kormánynak, hogy a városok ügyét elválasztotta a nemesekétől. A királyi városok a fejedelemnek voltak jogos birtokai, ott nem lehetett az akkori államtani fogalmak szerint kétségbevonni a kormány jogát, hogy a maga hitét tegye uralkodóvá. A nehézség abban áll, hogy a nemesség ugyanazon jogot igényli a maga uradalmaiban. Míg tehát Németországban közvetlenül a birodalomtól függő fejedelmek és városok határozzák meg alattvalóik vallásos meggyőződését, addig a Habsburg-háznak Németországhoz tartozó birtokaiban a fejedelemtől függő rendek is munkába veszik ezen jog érvényesítését. Ezen rendi és nemzeti ellenállás kiváló vezérekre talált. Morvában Zierotin Károly állott az oppositio élén, Csehországban Budowec Venczel.263
Egyáltalában azt lehet mondani, hogy az ellenreformatio a Habsburg-ház országai közt még csak Ferdinánd tartományaiban aratott határozott diadalt. A császár országaiban is felvette a támadást a jezsuiták által vezetett katholikus párt és véget vetett a protestantizmus terjeszkedésének. De végső eszközökhöz még egyik rész sem nyúlt. Ez a határozatlan politika a császárt teljesen megfosztá minden politikai hatalmától és befolyásától a külügyekre. A Habsburg-ház német ága elveszti minden tekintélyét. A további fejlődést a magyar viszonyokkal kapcsolatban kell előadnunk, a hol az osztrák példa szerint szintén a városokon, mint koronajavakon, kezdték az ellenreformatiot.
Bajor Miksa. Az unio és a liga.
A német katholikus fejedelmek közül a fiatal bajor herczeg, Ferdinánd kebelbarátja, volt egyedül azon szerencsés helyzetben, hogy vallási tekintetben tiszta ország fölött uralkodván, egész erejét kifelé fordíthatta. Azon időben, midőn a császár hatalma semmis, Ferdinándnak pedig még küzdenie kell tulajdon alattvalói ellen, ő lép fel mint a német katholicismus politikai vezetője és szervezője. Vallásos és dynastikus érdekei egybeforrtak, főigyekvése oda irányúlt, hogy elfoglalja és katholizálja a hatalma körébe eső birodalmi városokat. Rendjei segítségével pénzre tett szert és állandó, jól felszerelt és próbált vezérek alatt álló sereget tartott.
Donauwörth városa a Duna felső folyásánál elfogadta a reformatiót és a lutheránus hithez köté polgári jogát.264 Csak egy klastrom maradt a városban, de az sem mert már nyilvános körmenetet tartani. Csak 1605-ben élt ismét az apát ezen jogával és a körmenet végbement a városi tanács tilalma ellenére. A katholikusok a birodalmi törvényszékhez fordúltak és ez eltiltá a tanácsnak az isteni tisztelet zavarását. A következő évben az apát nagy pompával tartá meg a processiót, de a protestánsok azt kődobálással zavarták. Ujabb panasz; a császár Miksa herczeget bizta meg a klastrom védelmével. Ez két megbizottat küld a városba, de a tanács kijelenti, hogy a lakosság forrongása miatt nem tarthatja fenn a nyugalmat. Erre a császár 1607 aug. 3-án birodalmi átok alá helyezte a várost. Miksa már készült a végrehajtásra, de a város tanácsa elnézésért esedezett és kész volt kiadni a főczinkosokat. Hanem a polgárság nem engedett, bizott a sváb kerület segítségében. Sok húzavona után a császár meghagyta Miksának a város elleni executiót. A herczeg tekintélyes sereggel vonúlt a város elé és ellenállás nélkül elfoglalta. A katholikus pártnak ezen, különben egész törvényes terjeszkedése nagy mozgalmat idézett elő a protestánsok közt. Különösen a rajnai választó fogta pártját a városnak és követelte a birodalmi gyűlésen a Donauwörth elleni eljárás megsemmisítését. Bizott IV. Henrik oltalmában, ki épen akkor készítette elő az eszközöket nagy terve kivitelére. A katholikusok ellenben csak azon feltétel alatt akartak beleegyezni a vallásbéke megújításába, ha a protestánsok visszaadják, restituálják az 1555 óta saecularisált egyházi javakat. Szászország mindezen kérdésekben a császári párthoz hajlott és ez által visszavonúlt a protestáns párt vezetésétől, melyet a kálvinista palotagróf ragadott magához. Az 1608-iki birodalmi gyűlés eredmény nélkül oszlott el s a rajnai választó más úton igyekezett pártja és a maga érdekeit érvényre juttatni.
Egy gúnylap hasonmása, 1635 tájáról.
A harminczéves háború katonaságára vonatkozik.
A schmalkaldi szövetség mintájára unio köttetett Ahausban 1608 május 4-én. Ennek tagjai, kik közt a pártfőn kívül Württemberg és Anhalt herczegei, a brandenburgi és baden-durlachi őrgrófok voltak a főbbek, kötelezték magokat összetartásra mindazon ügyekben, melyek a rendi jogokat és a protestantizmust illetik, s közös védelemre, ha valamelyiket megtámadás érné. Békében a választó az unio feje, háborúban a megtámadott. Ez unio czéljai előmozdítására nyilt összeköttetésbe lépett a külföldi hatalmakkal: Angliával, Velenczével, különösen Francziaországgal. Bizonyos, hogy egész szervezetében alkotmányellenes és a császári tekintélyt semmibe sem veszi. Összeköttetésének első határozott czélja keresztülvitele a neuburgi palotagróf igényeinek a klevei örökségre. De épen ez választá el tőle Szászországot, melynek fejedelme szintén jogot tartott az örökségre és kit a császár is pártolt. Az unio tehát nem birta egyesíteni a német protestánsokat, sőt általa még élesebbé vált a régebbi ellentét a lutheránusok és kálvinisták közt. Míg a schmalkaldi szövetség legalább eleinte visszautasított minden szövetséget az ország ellenségeivel, az unio 1610-ben február 11-én nyiltan szövetséget kötött IV. Henrikkel. Úgy látszott, mintha Németországban már most egymás elleni viadalra kelnének ismét az ellenséges elemek.
I. Miksa bajor választó.
Sadeler rézmetszetének kisebbitett mása.
Az unio felállítására a katholikus párt hasonló szervezkedéssel válaszolt. Miksa herczeg vezetése alatt 1609 julius 10-én frigyre lépett több katholikus főpap, később Ferdinánd főherczeg is a ligához állott. Ennek nem volt más czélja, mint az unio túlkapásainak megakadályozása.265 A liga sokkal jobban volt szervezve, mint az unio, mert csak egy hatalmasabb világi fejedelem vett benne részt és az egyházi uralkodók ezt hathatósan segítették pénzzel, a nélkül, hogy politikáját beavatkozásukkal és kicsinyes versengéssel zavarták volna.
A két ellenséges tábor közt középen áll a császár. Hozzá ragaszkodnak Szászország és több lutheránus fejedelem. A fegyveres összecsapást még egyszer elhalasztá IV. Henrik halála. Németország még egy kis ideig élvezte a békét.
Így egy félszázadnál tovább nagyobb háború nem zavarta Németország belső békéjét. A landsknechtek és «Reiter»-ek, kik a franczia emlékiratokban e néven szerepelnek, Francziaországban s Hollandiában verekedtek vallásukért, Báthory alatt harczoltak a muszkák ellen vagy a magyar határszéleket védték. Egységes nagy politikáról e korban nem lehetett szó. Modern írók szemére hányják azon kor Habsburg császárjainak, hogy nem használták fel Francziaország belső zavarait és a spanyol birodalom elfoglaltságát Hollandiával s Angliával nagy hódítások véghezvitelére.
Feltéve, hogy erre meg lett volna az anyagi erő, a mi kétséges, mert hisz még a törökkel szemben sem birtak semmire menni, hiányzott volna a hódításhoz egy még annál is fontosabb tényező. Mert más országnak alávetése csak valamely politikai, vallásos vagy társadalmi rendszer átültetése útján lehetséges: a nélkül nem hódítás, hanem merő rablás. Már pedig Németország nem mutatott akkor mást, mint politikailag teljes feloszlást, vallásilag teljes szakadást s egyenetlenséget, társadalmilag pedig a középkori kiváltságos rendek legteljesebb és legridegebb érvényesülését. Még sokat kellett szenvednie és változnia, hogy ismét nemzetté válhasson és mint első rangú politikai tényező részt vehessen Európa fejlődésében.