Báthory Kristóf érme.
A Magyar Nemzeti Múzeumban.
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET |
X. FEJEZET.
Magyarország, Erdély és a török.
A Báthoryak Erdélyben. – A hosszú háború. – A háború folytatása. Erdély pusztulása. Mihály vajda.
A Szapolyai-család történetében két hagyomány váltakozik egymással. Az egyik a Habsburgok ellenében török segítséggel az országnak vagy legalább keleti részének önálló birtoklására törekszik, a másik ugyanezt a czélt a Habsburgokkal való egyetértésben akarja elérni. János Zsigmond az 1568-iki béke után az utóbbi politikához hajlott. Megbizottja, Békés Gáspár, 1570-ben a speieri országgyűlésen megegyezett Miksa császárral a következő czikkekben: Szapolyai nem használja többé a királyi czímet, csak a fejedelmit. Erdélyt ő és örökösei birják, hűséget fogadva a magyar királynak; a magyar részek Szatmárig és Erdődig az ő halála után a koronára szállnak vissza. Debreczen és területe közös birtoka a királynak, a fejedelemnek és a töröknek. Miksa egyik unokahugát adja nőül Jánosnak, s ha elveszti fejedelemségét, Oppeln és Ratibor herczegségeivel kárpótolja. Ezen czikkekkel és azzal, hogy a király elismeri Erdély szabad fejedelemválasztási jogát, megalakult Erdély mint külön, a magyar királytól és szultántól egyaránt függő fejedelemség. Magyarország tehát ketté van osztva, de már nem két versenyző királyság osztozik rajta, hanem a királyi felsőség és így az ország egysége mindenkép elismerésre jut (1570. aug. 16.). Ezt a szerződést titokban tartották a török előtt, csak úgy, mint előbb a váradit, de az ország tanácsa elfogadta. Békés, ura megbizásából, elindult Prágába annak feleséget kérni, magának pedig a fejedelemséget biztosítani, ha János Zsigmond örökös nélkül hal meg. Mire azonban megkötötték a házassági szerződést Sibylla klevei herczegnével, a császár unokahugával, a fejedelem meghalt (1571 febr. 13.) és vele kihalt a Szapolyaiak családja.
Két trónkövetelő lép fel, Kornyáti Békés Gáspár, kit a német pártol, meg Somlyai Báthory István, ki a törökhöz való hagyományos jó viszonyt kész folytatni. Török csausz jött az országba a szultánnak Báthoryt ajánló levelével, de a rendek fenn akarván tartani a fejedelem szabad választásának elvét, a csauszt meg nem hallgatva, Báthoryt kiáltották ki «főúr, öreg nemzetet». Az új fejedelem már előbb titkon letette a hűségesküt Miksának a speieri szerződés értelmében. Jó katholikus volt, de megtartotta az ország szabadságát és alkotmányát, s azon volt, hogy császárral és szultánnal megalázkodás nélkül jó viszonyban maradjon. E czélját el is érte. Sehol sem szerették, de nyugalma, megbizhatósága mindenfelé tiszteletet parancsolt. Békés, mint János Zsigmond testamentumának végrehajtója, annak váraira, különösen Fogarasra támaszkodva, pártot akart ütni, de nemsokára kénytelen volt elmenekülni az országból. Visszatért sereggel, a magyar uraktól is segítve és a székelyeket a maga részére nyerve, de Kerelő-Szent-Pálnál nagy vereséget szenvedett. Számos pártütő halállal lakolt; akkor történt a Pókay testvérek hires esete, kiket a fejedelem halálra itélt, de aztán könyörgő anyjuknak választására bizta, melyiknek adjon kegyelmet. E csatával kezdődött Báthory nagy hadvezéri híre. Ezt különösen annak köszöné, hogy a hajduságot ő fegyelmezte és rendezte először és hogy, mint tanult katona, kitünően tudott bánni a tüzérséggel. Békés megmenekült és később Lengyelországban Báthoryt szolgálta.
Báthory Kristóf érme.
A Magyar Nemzeti Múzeumban.
Csakhogy ez a nagy férfiu, Erdély első igazi fejedelme, nem szentelhette életét a kis hazának. Már 1572-ben szóba jött Lengyelországban királylyá választatása. 1576-ban pedig, mint tudjuk, el is nyerte a Jagellók koronáját. De mint király is fenntartá befolyását az ország kormányára. Helytartójául bátyját, Kristófot rendelte, kit a porta is elismert. Semmi sem zavarta az ország nyugalmát és Kristóf 1579-ben ötezernyi hadat küldhetett Istvánnak, mely had nagy babért szerzett a magyar névnek az orosz háborúkban.
Ritka eset a hazai történetben: Báthory tekintélye még a pártviszályokat is elcsendesítette. Csak Dávid Ferencz ellen kellett fellépni, kit mint Krisztustagadót és zsidózót itéltek el és vetettek börtönbe. Egyáltalában János Zsigmonddal vége szakadt az unitárius hit túlnyomó befolyásának és terjedésének. Ellensúlyozásukra István jezsuitákat hivott az országba, kiknek részére Kolozsvártt 1581-ben akadémiát alapított, s kik ott már százával térítették az embereket.282 Ők nevelték a beteges Kristófnak kis fiát, Zsigmondot, kit az 1581. évi országgyűlés elismert utódjául, bár még csak nyolcz éves volt. Nemsokára meghalt Kristóf és fia helyett egyelőre 12 tanácsos kormányzott, kik közt Gálfi János, Kendi Sándor és az ifjú fejedelem anyai nagybátyja, Bocskay István voltak a legkiválóbbak. Az igazi uralkodó azonban a lengyel király maradt, ki a portánál is keresztülvitte Zsigmond elismerését. Hatalmas kezét, míg élt, erősen tartá Erdély fölött, benn biztosságot és jólétet, künn tekintélyt és békét, családjának óriási vagyont és előkelő méltóságokat szerezve. De nagyobb, hozzá méltó igyekvése, hogy Magyarországot vagy legalább annak keleti részét a maga főhatósága alá vehesse, eredménytelen maradt. A török elhatalmasodása óta nem maradt a nemzetnek más választása, mint a lengyelre vagy a németre támaszkodni. Báthory az előbbi politikának utolsó nagy képviselője. De előbb a lengyelek pártoskodása, aztán az ő halála megakadályozta az ő tervei végrehajtását. «Tetteinek és erényeinek nagy híre eltöltötte a világot, de még sokkal nagyobbakat forgatott lelkében, midőn elérte a halál».283 E tervei közt volt az is, hogy utána Zsigmond vagy másik unokaöcscse, Endre, kit már bibornoknak nevezett ki a pápa, legyen utóda a királyságban. De a lengyelek csak úgy megunták a király hatalmát és tekintélyét, mint a magyarok Mátyás korában. Tudni sem akartak többé a Báthory családról. Hanem példája azóta mindig Lengyelország felé vonzotta utódait az erdélyi fejedelemségben.
Báthory Zsigmond trónralépése ép azon évekbe esik, melyekben az ellenreformatió a legnagyobb erőfeszítéssel és a legmagasabban szálló reményekkel kél Európaszerte a döntő harczra. István király még végrendeletében is ajánlotta öcscsének a jezsuitákat. Voltakép ezek uralkodtak, nem a derék öreg Géczi János, kit a király 1585-ben kormányzónak rendelt. De a jezsuiták buzgósága és sikere csakhamar ellenhatást idézett elő. A rendek az 1588-iki meggyesi gyűlésen csak azon feltétellel adták át Zsigmondnak a kormányt, ha beleegyezik a jezsuiták eltávolításába. A 16 éves ifjú kezébe kapva a gyeplőt, ki is utasította az atyákat. De gyóntató atyja, Carrillo Alfonzo, mellette maradt és nagy eszével kénye szerint vezette az ifjú, hajlékony fejedelmet. Carrillo nemcsak a pápának, hanem a Habsburgoknak is eszköze volt. Előre lehetett látni, hogy a török háború megújul s ez esetre a prágai udvarnak megbízható fejedelemre volt szüksége Erdélyben. Abban az országban, mely nemcsak a protestáns hitnek, hanem az általános vallásszabadságnak egyik előharczosa, oly ifju ül a trónon ki ép úgy növendéke Loyola rendjének, mint Bajor Miksa, vagy Ferdinánd főherczeg.
Bocskay István.
Egykorú metszet Ernszt Lajos gyüjteményében.
A fejedelem vallásos meggyőződése csakhamar megváltoztatá országának politikai állását. Addig, legalább névleg, katholikus ugyan minden fejedelem, de a törökre és francziákra támaszkodnak és bent vallás tekintetében türelmesek. Ilyenek az első Báthoryak is, bár ez a család büszke arra, hogy megmaradt katholikusnak akkor is, midőn általános volt itt a reformatióhoz való hajlás, Zsigmond ellenben a vallásos érdeket elébe tette Erdélyország politikai önállása érdekének. A jezsuiták büszkén tekinthettek művökre. Erdély trónján egy testi és lelki tulajdonai által kiváló uralkodó ül, ki el van határozva arra, hogy korlátlan hatalmat gyakorol vallása érdekében és tervei keresztülvitelében nem tűr akadályt.284
Hanem ez a politika szükségkép gátat talált a tanácsban és az országgyűléseken. A régi szokású és erkölcsű tanácsuraknak és nemeseknek szemében szálka volt az udvari pompa és ledérség, a zenészek és más művészek nem épen példás élete. A renaissance képviselői annál kevésbbé tetszhettek a puritánsághoz hajló komoly magyar uraknak, mert a jezsuitákkal és a fejedelmi önkénynyel jártak együtt. Az 1591. országgyűlésen erősen felszólaltak az udvarnál folyó élet ellen. Valóban, nemcsak két hit, hanem két világnézet állott itt egymással szemben, midőn az újra kitörő török háború az ellenséges elemeknek legélesebb összeütközését idézte elő.
Huszonhárom éven át béke volt 1568 óta, de azért a portyázás nem szünt meg és a különbség csak abban állott, hogy nagyobb várakat nem igen ostromoltak és csak ritkán vívtak jelentősebb csatákat.285 Istvánffy és Petthő bőven elbeszélik ezeket a csetepatékat, melyek mindkét részről ébren tartották a vitézi öntudatot. Ezen idő alatt a török nagy és veszedelmes háborút folytatott Perzsia ellen, de azért hatalmát teljesen fenn tudta tartani e távoli határszéleken is. Természetes, hogy miután 1590-ben keleten békét kötött, itt még nagyobb erővel és gőggel léphetett fel.
A portánál Szinán nagyvezér volt a háborús párt feje. Az 1591. évben a bosnyák basa betört Horvátországba, de visszaveretett. A következő évben Sziszek vára közelében egy új várat kezdtek építeni a törökök, Petriniát, és visszaverték a támadó bánt. A törökök megfészkelése e fontos ponton nemcsak a horvátokat aggasztotta, hanem a szomszéd krajnai és stájer kormányokat is felverte nyugalmukból. A bosnyák basa 1593 juniusban Sziszek várát fogta ostrom alá. Ez a zágrábi káptalan birtoka, Jurák és Fintics kanonokok voltak kapitányai. Vitéz védelmük időt engedett a bánnak és az osztrák szélen Eggenberg alatt gyülekező felmentő hadnak a segélyhozásra. Az egyesült sereg junius 20-án a Kulpán át vezető hídnál megtámadta a törököt. A bosnyák basa a folyóba vész, a jancsárság szétveretik, majdnem mind elvész, 12 bég, 40 jancsár kapitány, 200 nemes, köztük a szultán unokaöcscse, veszett el, összesen tán 12,000-en. Fogoly csak kevés esett, annál gazdagabb volt a zsákmány.
Szinán basa.
Egykorú metszet Ernszt Lajos gyüjteményében.
Ez a nagy vereség végre arra vitte Murat szultánt, hogy Szinán nagyvezér politikáját követve, megüzenje a hadat. Erre a magyar országgyűlés és a császár is készültek. De Petrinia elfoglalása nem sikerül, sőt Sziszek is a török kezére kerül nemsokára. Maga Szinán megszállotta Veszprémet és negyednapra el is foglalta. Palotát is elfoglalta, kardcsapás nélkül. Mindenhol egyforma dühvel raboltak és öltek. A császári sereg csak akkor tünt elő, midőn Szinán Budára vonult vissza téli szállásra. Ez számra tekintélyes, több mint 30,000 gyalogból és 10,000 lovasból állott. Gróf Hardeck győri parancsnok volt a vezér, mellette harczoltak a magyar urak, Zrinyi, Thurzó, Batthyány, Forgács, ott volt Istvánffy Miklós is, a történetíró.286 Ő volt a közbenjáró a német vezér és a parancsának nem szivesen hódoló magyar mágnások közt. Sz.-Fehérvárt támadták meg. Csak a külvárost foglalták el, a város ellen nem boldogultak tűzérség hiánya miatt. A törökök vitéz védelme időt engedett a budaiaknak segélyhozásra. Ez már az ostrom 5-ik napján megindult, de egy fogoly török elárulta a dolgot Zrinyi Györgynek, Miklós fiának. A gyalogság már elvonult, csak a magyar lovasság állott szemben a törökkel, ki teljes vereséget szenvedett. A velenczei tavon uszkált a menekültek turbánjainak sokasága. Az ozmánok veszteségét 10,000-re tették. (1593 november 3.) Fehérvár ostromát nem folytatták tovább, hanem visszavonultak. A magyar had csak bizonyos időre kötelezte magát szolgálatra, az pedig letelt. Ezalatt északi Magyarországon is szerencsésen folytatta a harczot Tiefenbach kapitány. Vele volt a felföldi nemesség: Rákóczy Zsigmond, Homonnai Drugeth István és mások. Pálffy is ide jött. Rendre elfoglalták a nógrád- és hontmegyei várakat, ezek közt Füleket, Szécsényt és Drégelyt. A következő évre a császár öcscsére: Mátyás főherczegre, Németalföld volt kormányzójára bizta a magyarországi hadviselést.
A mult év eredményei a küzdelem bátor folytatására buzdították a császárt és a magyar rendeket. Pálffy már áprilisban elfoglalta Nógrád várát. Az őrség kivonult. Délen Zrinyi bevette Berzenczét és Csurgót, de Babócsa ostromában megakadályozta a járhatatlan út. Mátyás Győrött gyűjté össze hadát, mely 15,000 magyart, 10,000 lovas és 16,000 gyalog németet számlált. Még sajkákkal is el volt látva. Esztergom ostromára indultak, elfoglalták a várost és Sz. Tamás hegyét, de a vár ellen nem boldogultak, bár tüzes golyókkal lövették. A hajóhadnak nem vették az ostromlók semmi hasznát, a várbeliek akadálytalanul közlekedtek a Dunán s egyre kaptak onnan erősítést.287 Hire jövén Szinán közeledésének, ki százezernyi sereggel indult meg és kihez a tatárok számtalan nyilas hada csatlakozott, a főherczeg abbahagyta az ostromot. Ez a hír vetett véget Hatvan vára ostromának is, melyet Tiefenbach szállott meg. Csak Horvátországban értek el nagyobb eredményt, Miksa főherczeg vezetése alatt. Petriniát és Sziszeket több roham után elhagyta a török őrség.
Pállfy Miklós.
Egykoru rézmetszet Ernszt Lajos gyüjteményében.
Ismét az oszmán had lép fel mint támadó. Győr a czél, az ország megmaradt várai közt tán a legfontosabb. Útközben a török csapatok megszállották Tatát és Sz. Márton hires apátságát. Győr kitünően volt erősítve az új rendszer szerint egy urbinói mérnök által. A parancsnok, Hardeck, örvendett, hogy a török épen az ő várát tűzte ki czélul, mert ott bizonyos a veresége. Szinán nagy erélylyel tör előre, nemsokára elfoglalja a külső sánczokat és aláaknázza a falakat. A nagy sereg Mátyás alatt egész közel táborozott, de nem mert támadni, míg nem jő segítség. Körülbelől 40,000-nyi volt a sereg, de ebből csak 5000-en indultak a törökre, Pálffy alatt. Győzelmük nem volt döntő és a magyar dandárok, szokás szerint, nemsokára szétoszlottak. Így Mátyás 6000-nyi őrséget, köztük csak 160 magyart hagyván Győrött, visszavonult Óvár felé. Most Szinán még erősebben folytatta az ostromot. Aknái lerombolták a várnak egy tornyát, és Hardeck csakhamar alkudozni kezdett. A vár építője, Perlini vitte az alkut. Szinán szabad elvonulást igért, de az őrség legnagyobb részét lekaszaboltatta. A mint a várost birtokába vette, maga elé hivatott húsz fogolyt, most fölszabadított törököt, feloldotta bilincseiket, dicsérve őket, hogy szenvedtek Mohammed hitéért, meleg vizzel maga mosta meg lábaikat az egész sereg előtt, s gazdagon megajándékozva bocsátotta el őket. Nem sokára a dunántúli vidék egy más végházát, Pápát is elhagyta őrsége. A nagyvezér a fősereggel nem Bécs ellen fordult, mint várni lehetett volna, hanem Komárom ellen, hogy a Duna egész folyását hatalmába kerítse. Abba helyezte büszkeségét, hogy ő, Goletta és Győr megszállója, vegye be a keresztyénségnek ezen harmadik védbástyáját is.
Az aknázókat visszaverték a várbeliek és Mátyás főherczeg a fölmentésre sietett 40,000-nyi sereggel. Szerencsés csatát lehetett volna várni. «De a hol nincs hadi képesség és szerencse, a hol inkább a vak eset dönt, mint a vitézség és belátás, ott inkább terhül van a nagy sereg, mint segítségül, s hiába fognak a dologhoz», mondja Istvánffy. Már a sereg közeledésének hirére abbahagyta a török az ostromot. Mátyás nem üldözte, hanem visszament Bécsbe, serege pedig szétoszlott.288 Ezt a szerencsétlen 1594. évet az elbocsátott német zsoldosok borzasztó kegyetlenkedései zárták be. «Hiszszük, hogy az Isten ezek ocsmány bűnéért vonja meg seregeinktől és vezéreinktől a győzelmet, és fogja megvonni ezentúl is, míg nem támad nálunk Isten kegyelméből dicső és felséges hadvezér, ki visszaállítja a romlatlan katonai fegyelmet, megbünteti a gonosz tetteket és kibékítve az istenséget, megkiméli a föld szerencsétlen és ártatlan népét.»
Az ily hadvezér megjelenése jámbor óhaj maradt. A következő hadjáratnál még rosszabbtól kellett tartani. A veszély megelőzésére Rudolf császár a német fejedelmeknél és Lengyelországban keresett segélyt. Nagyobb eredményt diplomatiája azonban csak Erdélyben ért el.
Báthory Zsigmond érme.
A Magyar Nemzeti Múzeumban.
Oda, Báthory Zsigmondhoz, Tiefenbachot küldték. Útját előkészítették a jezsuiták. A nemesség legnagyobb része török-párti, attól féltek, hogy felkelésük és a török győzelem után teljes szolgaságba vettetnek, melyből nem menti ki őket semmi. Másokat a török uralom kérlelhetetlen ellenségeivé tett Szinán gőgje és fenhéjázása. Az erdélyi követek kérték, hogy ne emelje országuk adóját magasabbra, mint minő János Zsigmond korában volt, mire a nagyvezér azt felelte, hogy az királyfi volt, Zsigmond pedig a császár rabszolgája. Magyar hadjáratai alkalmával mind nagyobb segítséget követelt élelemben és hadi eszközben. Így természetessé lőn az elszakadási vágy. Zsigmondot még az a félelem is bántotta, hogy a török-párt Báthory Boldizsár köré fog csoportosulni. Az 1594. májusi tordai gyűlésen többségben volt ez a párt: elhatározták a török szövetség fenntartását és Boldizsárt megválasztották főkapitánynak. Az ország Kendi Sándornak vezetése alatt állott. A fejedelem nagyra szálló reményeit, melyek őt egész Konstantinápolyig vitték a török ellen felkelt népek élén, már keletkezésökben megsemmisíti a tanácsurak megfontoltsága, kik nem feledték el, hogy ez a kisérlet Martinuzzi alatt a Bánság elvesztését vonta maga után. Zsigmond már lemondásra gondolt, el sem akart menni az országgyűlésre. De a szászok és székelyek hivei maradtak és Kornis Gáspár vezetése alatt visszahivták Kolozsvárra. Magához monostori kastélyába hivatta az ellenzék vezéreit, elfogatta őket és harmadnapra egy részöket Kolozsvártt a piaczon lefejeztette (1594 aug. 30.). Első volt Kendi Sándor az áldozatok közt. Báthory Boldizsár neje férje életéért könyörgött. Zsigmond letépette ruháit és meztelenül kidobatta, azon szavakkal: öltöztesse férje fejedelmi ruhába.289 Boldizsárt néhány nap mulva szintén kivégezték. Az alkotmányos kérdést a hóhér bárdja vágta szét. Zsigmond most tanácsosainak, Gesztinek, Bocskaynak és Jósikának vezetése és befolyása alatt korlátlan ura lett Erdélynek s csatlakozhatott a magyar királyhoz.
Mennyi nemes vérnek kellett folyni e czél elérésére! Zsigmond nem bánt máskép unokaöcscsével és nevelőivel, mint Alba Egmonttal és Hoornnal, III. Henrik Guisevel, IX. Károly Colignyval. A csel készítette elő az erőszak útját. A rendi és a fejedelmi hatalom küzdelme, mely Erdélyben ép úgy vallásos szinezetet öltött, mint a többi középeurópai országokban, oly szoros összeköttetésben állott a személyes érdekekkel, hogy csak vér árán lehetett megoldani. Zsigmond, midőn sujtott, azt hihette, hogy megengedett védelmi eszközhöz fordul.
Bocskay és Carrillo mentek mint fejedelmi követek Prágába a császárhoz. Az alkuban a pápai nuncius volt a közvetítő. Megegyeztek, hogy Zsigmond aranygyapjas lovag lesz és teljes joggal birja Erdélyt, Moldvát és Havasalföldet, mely országok vajdái szintén elszakadtak a töröktől. Halála után, ha nincs örököse, országai a magyar királyra szállanak. A közösen visszafoglalt városok a magyar királyé lesznek. Ha a fejedelem elvesztené birtokát, a császár illő jövedelmet biztosít részére. Az osztrák házból kap nőt, s a császár minden módon segíteni fogja. A magyar országgyűlés is jóváhagyta ezen pontokat.290 Mária Krisztina főherczegnő, Ferdinánd nővére lett, Zsigmond neje. De ez a házasság a lehető legszerencsétlenebb volt. Ha látta nejét, gyűlölte, távollétében epedt utána.291
A török háborút most mindkét részről teljes erővel vitték. Az új szultán megigérte a janicsároknak, hogy maga indul Bécs ellen. A császár pedig Mansfeld grófot bizta meg a had vezetésével, ki helyreállította a fegyelmet. Hardecknek és Perlininek ekkor történt kivégeztetése Bécsben bizonyítá, hogy a császár lelkiismeretesebb szolgálatot követel kapitányaitól, mint eddig. Mansfeld hirtelen Esztergom előtt termett. A török erősen védte magát és visszavert egy rohamot. Először a belgák foglalták el a vizivárost, majd Pálffy Párkányt. A budai őrség felmentésre sietett, de visszaveretett. Nagy veszteség volt Mansfeldnek halála és egy dögvész iszonyú pusztítást tett, különösen az olaszok közt. Végre szeptember 2-án megadta magát a vár, miután főépületei, köztük a régi templom, romba lövettek.292 Mátyás főherczeg, az új vezér, Visegrád elé vitte hadát. Ez a vár is megadta magát. Váczot is elhagyta őrsége. Az út nyitva volt Budáig, de a haditanács nem merte ezt a vállalatot javasolni, különösen mivel az olaszok haza készültek és Mátyás visszament Bécsbe. Zrinyi is szerencsésen harczolt, elfoglalta és megerősítette Babócsát.
Még nagyobb babérokat szerzett Erdély fiatal fejedelme. Az ellenzék vezéreinek kivégzése után ura volt az országnak. «A fejedelem most gazdag és hatalmas», írja egy olasz udvari embere 1595 elején, «és erősen készül a háborúra urunk Jézus Krisztus nevének és a szent katholikus hitnek dicsőségére és kegyetlen ellenségeinek romlására.» Felszólítá Áron moldvai és Mihály havasalföldi vajdákat, hogy vele együtt rázzák le a török igát. Messze földre, a ráczok közé mentek ügynökei, az a remény töltötte el Zsigmondot, hogy a szultán keresztyén alattvalóit fellázítva, teljesen véget vethet a török európai uralmának.293 A Bánságban indította meg a hadat, vezérei elfoglalták Fácsetet, Tótváradot, Solymost és a fontos Lippát. Ezen hírre Szinán ellene készült hadjáratra. Mihály is erősen fegyverkezett, hadizenetűl leölette az országában levő törököket és zsidókat.294 Az erdélyi segédcsapattal előre nyomult és már a bolgár várakat fenyegette, midőn Szinán őt visszaszorította. Báthory nem segíthette őt elég gyorsan, mert a székelyek vonakodtak táborba szállani, míg újra nem biztosították részükre régi kiváltságaikat.
A mint ez megtörtént, 20,000 székely gyült össze és a 60,000-nyi magyar-oláh sereg leözönlött a Kárpátok szorosain, elfoglalta Tirgovistet és Bukurestet és a futó török sereget a Dunáig üldözé. Ott Gyurgyevónál Zsigmond utóléri Szinánt, kinek 5000 embere a Dunába vész, maga a vár is megadja magát. Egész Havasalföld fel volt szabadítva, Mihály hűbérese lőn Zsigmondnak, a keresztyén rája felszabadítása nem látszott csupa álomképnek és testet kezdett ölteni a dunai confoederatió erdélyi hegemónia alatt. De már is kitünt a dolog nagy nehézsége. A lengyelek pártját fogták a törököknek és megtámadták Moldvát.
A télen Zsigmond Prágába ment, megújítva szövetségét a császárral, a szultán pedig nagy készületeket tett a háborúra, elhatározva, hogy személyesen jő Magyarországba. Miksa főherczeg, Mátyás helyettese, az év elején hiába ostromolta Szolnokot, Zsigmond pedig Temesvárt. A birodalom erős segítséget küldött, Miksa főherczeg alatt szép sereg indult a szultán ellen. Utközben sikerült Hatvan elfoglalása. (Aug. 15. 1596.)
Báthory Zsigmond.
A Magyar Nemzeti Múzeumban levő metszet után.
A szultán Egert fogta ostrom alá. Ennek nagyobb volt az őrsége, mint Dobó korában, de zagyva, mindenféle nemzetből álló. Egy roham visszaverése után a németek és vallonok Nyári várparancsnok ellenére feladták (okt. 13.).295 Miután a felmentés nem sikerült, Miksának és Zsigmondnak egyesült seregei Mezőkeresztesnél nyilt csatában ütköztek meg a szultán hadával. A mohácsi vész óta ez az első eset, hogy keresztyén had Magyarországon szembeszállott a szultán személyes vezérlete alatt álló oszmán haddal. A keresztyén sereg majdnem 40,000-nyi volt 95 ágyúval, a töröknek még nagyobb volt a száma. Az első összecsapásnál 43 ágyút vettek el a töröktől. A nagy ütközetben is visszaverték a támadó ellenséget, s maga a szultán is megfutott. A győztes sereg szétoszlott a tábor kizsákmányolására. A zsákmányolókat könnyű szerrel megfutamítja egy 500 főnyi török csapat. Erre páni félelem fogja el a keresztyén hadat, s legnagyobb része megfut, úgy szólván a nélkül, hogy ellenséget látna. (okt. 26.)296 A szultán nem használta fel e nagy áldozat árán véletlenül nyert diadalt, hanem visszament Stambulba.
Zsigmondot egészen leveré ez a kudarcz. A jövő év elején Prágába ment, azon tervvel, hogy lemondjon országáról és Olaszországba vonuljon vissza. Bibornokká lenni volt vágyai netovábbja. Házasságát különben is érvénytelennek tekintette. Kész volt átadni Erdélyt a császárnak, ki azonban visszatartá és a háború folytatására buzdítá őt. A háborút Miksa indítá meg, elfoglalván Tatát, melynek kapuját petárda veté szét. Pápa elfoglalása is sikerült, de a zsákmány miatt viszály tört ki a magyarok és németek közt. A magokat megadó törököket a feltételek ellenére leölték a vallonok. Győrnek ostroma nem vitt eredményre. A török visszafoglalta Tatát és Váczot és így helyreütötte veszteségét. Zsigmond újra ostromolta Temesvárt, de hiába.
A szerencsétlen, ingadozó és kétségbeesett fejedelmet most mi sem tarthatá vissza attól, hogy rég táplált szándékát, az országlástól való visszavonulást, végre ne hajtsa. Még mindig a jezsuiták befolyása alatt állott, kik a prágai udvarral összejátszottak, s Báthory Zsigmondnak, ki oly gyermeteg elhatározással vágta ketté a török szövetséget, most nem volt annyi férfias erélye, hogy nehéz körülményekben is kövesse azt, mit kötelessége hazája irányában előírt. Kötelessége azt rendelte volna, hogy országának, ha már egyszer gyenge a háború szerencsés befejezésére, szerezze meg a békét, még ha önérzete csorbát szenved is. De ő a veszélyben elhagyá országát. Még a császári megbizottak is tartóztatták, de ő nem maradt. Erre a tanácsosok és rendek hűséget esküdtek Rudolfnak, kinek megbizottjai megigérték uruk nevében az ország kiváltságainak épségben tartását. A megbizottak közt volt Istvánffy is. Kormányzóúl Miksa főherczeg volt kiszemelve, ki Kassán várakozott és magyar ruha felvételével akarta megnyerni az uj tartomány jó indulatát. Úgy látszott, mintha Martinuzzi terve végre teljesedésbe menne, Erdély egészen a magyar király kezén volt.
A háború folytatása. Erdély pusztulása. Mihály vajda.
A keresztyén ügy diadala biztosítottnak látszott. Midőn Erdély ápr. 10-én 1598. megesküdött a magyar királynak, már újabb babér koszorúzta a keresztyén fegyvereket. Győr várát márczius 29-én elfoglalták meglepés által.
A visszafoglalás terve Schwarzenbergtől, a császár német hadai parancsnokától eredt, ki a kivitelhez Pálffynak, a próbált magyar vezérnek segélyéhez folyamodott. Egész télen át erre fordítá munkáját a két vitéz. Pontos értesítést szereztek a vár állapotáról. Schwarzenberg Komáromban gyüjtött 900 franczia, ugyanannyi vallon és 50 német gyalogot, Esztergomban 300-at, Pálffy 1000 magyar kopjás lovast, ugyanannyi puskás hajdut és valamivel kevesebb német lovast; úgy hogy az egész sereg meghaladta az 5000-et. Márczius 27-én indúltak el nagy csendben Komáromból, hallván, hogy a török őrség teljes biztosságban érzi magát, elhanyagolva a kapuzárást és őrállást, s kérkedve, hogy a keresztyének akkor veszik be Győrt, ha megszólal az érczkakas.297 Másnap a vezérek a legpontosabb utasításokat adták a seregnek és eljutottak a rácz temetőig. A fehérvári belső kapu be sem volt zárva, a külsőt 29-én kora reggel szétveté egy petárda. A zaj felkelté az ellent, ki sorakozni törekedett. A betörők az utasítás szerint egyenesen a piacznak tartottak. Onnan azonnal a várnak rontottak. Az ellenség, készületlensége mellett is, vitézűl védte magát, különösen a basa és kisérete adták el drágán életüket. A döntés pillanatában jöttek Pálffy lovasai, kik vezérük példáját követve, leszállottak lovukról és megtörték az ellenállást. Egy lőportorony felrobbantása nagy kárt tett mindkét részben, de nem akadályozhatá a törökök lekaszabolását. Óriási volt a zsákmány, különösen hadikészletben. Nemcsak a vár ágyúi kerültek keresztyén kézre, hanem a Szinán által ott hagyott tüzérség is. A hőstett jutalmáúl Schwarzenberg a császártól 100.000 aranyat kapott és Hustopeck uradalmát Morvaországban. Pálffy Miklós visszautasítá a császár jutalmát, mondván, hogy hazájáért cselekedett. Ez a férfiu, kibe az egész keresztyénség reményét vetette, mert fiatal kora óta Francziaország és Németalföld csatatérein alaposan megtanulá a háború művészetét, csak két évvel élte túl diadalát. Még nem volt 50 éves, midőn 1600-ban elhunyt. Ugyanazon évben esett el Schwarzenberg Pápa ostrománál.
Az erdélyi ügyekben most Mihály vajda személye lép előtérbe. Ez a bátor és eszes kalandor Zsigmond távozása után eljöttnek látta az időt a maga hatalmát alapítani meg a régi Dáczia földjén. Szerződésre lépett a császári biztosokkal, mely szerint ő, mint Havasalföld fejedelme, mely Magyarországnak része, uráúl ismeri el Rudolfot. Tartományát örökösen bírja, adót nem fizet. Fiága kihalása után az oláhok szabadon választhatnak vajdát, ki hűséget esküszik a magyar királynak, megtartják vallásukat és szabadságukat. A császár 5000 emberrel segíti Mihályt, ez is segíti minden ellensége ellen. E szerződésre Tirgovistban 1598 junius 10-én letette az esküt, utána az egyházi és világi főemberek.
Az erdélyi hadak a Bánságban megállották a sarat a török ellenében. Felmentették az ostrom alól Csanádot, megverték az ostromló hadat és Lugost elfoglalták. Bent az országban is nyugalom uralkodott, de rendes kormány nem volt, mert Miksa főherczeg nem jött be pénzhiány miatt, Mária Krisztina pedig csak kelletlen viselte a kormányzói méltóságot. Ezt felhasználva Báthory Zsigmond, kinek a távolban nem volt nyugta, visszatért, hogy elfoglalja a kormányt. Lefejezteté volt kanczellárját, Jósika Istvánt és újra a törökkel kezdett alkudozni.298 «Így midőn biztosítottnak látszott az ország nyugalma, egy embernek gonosz és állhatatlan lelke, mely nem bírta el sem az uralkodás gondját, sem a magánélet csendjét, mindent újra felforgatott.» (Istvánffy). A visszatérő fejedelmet szívesen fogadta az ország, a németek uralma nem tudott népszerűségre jutni még a szászok közt sem. A visszatérés hírére azt írja egy szász krónikás: adja a jóságos Isten, hogy igaz legyen, hogy megszabaduljunk a németek ragadozásától.299 Zsigmondnak leginkább régi tanácsosa: Bocskay egyengette az útját.
Hozzá állanak a székelyek Székely Mózes alatt, s a kolozsvári gyűlés felmondja a császárnak a hűséget és újra hódol Zsigmondnak. Csak Várad, mely protestáns lévén, mitsem akart Zsigmondról tudni, tagadta meg a hódolatot. De az új uralkodást csakhamar végső veszély fenyegeté, a betörni készülő török sereg által. Ez már elfoglalta Csanádot, Aradot és Nagylakot, s Váradnak tartott, Zsigmond most egészen magára volt hagyatva, egyaránt ellenségévé tette a szultánt és a császárt. Mégis az utóbbihoz hajolt, az erdélyi püspököt, Náprágyi Demetert és Bocskayt küldte hozzá követekül, ujra felajánlván neki az ország átadását. A török kénytelen volt ugyan abbahagyni Várad ostromát, de Zsigmond újra megunta a kormányzást. Az 1599. év márczius végén a meggyesi gyűlésen kijelenté a meglepett rendeknek, hogy lemond, s a maga helyébe unokaöcscsét, Báthory Endre bíbornokot, a meggyilkolt Boldizsárnak öcscsét ajánlotta fejedelmül. A rendek elfogadták Endrét, s ez Zsigmond nejével Mária Krisztinával kötendő házasság által akarta biztosítani helyzetét.300
Básta György emlékérme.
A Magyar Nemzeti Múzeumban.
Endre a török elleni háború folytatására készült. Számított Mihály vajdának és a császári sereg kassai parancsnokának, Básta Györgynek támogatására. A pápai követnek, Malaspina püspöknek állott befolyása alatt. Azt hitték, hogy Mihály Bolgáriában fog küzdeni a török ellen. De ez hirtelen, nagy gyorsasággal átkelt a havasokon és Brassóig nyomult előre. Azt állította, hogy a császár nevében küzd, attól van megbizása, követelte Endre lemondását és Zsigmond visszahelyezését. A bibornok sereget gyüjtött Szászsebesnél, de még nem hitte komolynak a veszélyt, bízva a császárral kötött szerződésében. A székelyek nagy része átpártolt Mihályhoz. Szebennél találkozott a két sereg okt. 28-án. A nemesség nagy része elesett, a fejedelem maga megfutott, de Szent-Tamásnál a székelyek által kegyetlenül megöletett. Pápai kiátkozás sujtotta azon községet, melyben a bibornok meggyilkoltatása történt. A szebeni csata Mihályt tette az ország urává; «sokszor volt szándéka Mihály vajdának, hogy Erdélyből a nemességet kigyomlálja, csak ráczot és oláht hagyjon benne.»301 Nemsokára a császár ellenében is kimutatá szándékát, nem akarta hatalmát megosztani Bástával. Az országgal kegyetlenül bánt, az volt a terve, hogy a nemeseket mind levágatja, azon ürűgy alatt, hogy eretnekek, de ebbe Malaspina sem akart egyezni. Oly hatalmasnak látszik, hogy a császár elismeri őt Erdély örökös fejedelmének, s gazdag ajándékokkal jutalmazza meg (1600. elején). Csak ez volt a módja, legalább külsőleg elismertetni vele a császári felsőséget. Azon hírre, hogy az elmenekültek Moldvában gyülekeznek és Zsigmondot készülnek behozni, elindúlt oda és a szervezkedő hadat szétveré. Erre meghódolnak előtte Erdély rendjei, pedig tudják, hogy kiirtásuk a zsarnok czélja, «hogy az ő kardja minden kiváltságuk.»
Básta.
Egykorú rézmnetszet Ernszt Lajos gyüjteményében.
«Városonkint elosztotta volt Mihály vajda Erdélyben az ő drabantit, kiket éléssel kellett tartani és noha bizonyos rendi és határa vala a tartásnak, az oláhok nem elégedvén meg az ő kosztjukkal, sarczoltatták, verték-dulták az községet, ragadoztanak, vontanak és minden boszút töltenek az szegín községen.» Az erdélyiek nem látnak más menekülést e kényuralomtól, mint Bástát és a császári sereget hívni be a bitorló ellen. A nemzeti mozgalom élén Csáky István állott. Básta és az erdélyiek Miriszló mellett a Maros mentén teljesen legyőzték a vajdának túlnyomó számú, de több különböző nemzetből álló seregét.302 (1600 szept. 18.) Mihály elmenekült hazájába és csakhamar a császári udvarhoz ment, hogy annak támogatását megnyerje. Mi sem segítette annyira elő tervét, mint az erdélyiek azon törekvése, melylyel egészen szabadulni akarván Rudolf főhatóságától újra Báthory Zsigmondot kivánták fejedelmökül. Így a vajda újra mint a császár megbizottja tér vissza Erdélybe. Azt mondták, hogy leányát Florikát a császár fogja nőül venni. Básta vele egyesül Zsigmond ellen, kinek hadát Goroszlónál (1601 aug. 3.) nagy csatában legyőzik.
Székely Mózes érme.
A Magyar Nemzeti Múzeumban.
Most Básta és Mihály kezében volt a szerencsétlen ország sorsa. A vallon csapatok versenyeztek az oláhok pusztításával, a hajdúk felülmúlták mindkettőt. Tordát, Enyedet, Fehérvárt felégették, a többi várost megsarczolták. Csak a székelyföldet kimélték meg.303 Nemsokára a konczon összeveszett Básta a vajdával. Látta, hogy Mihály a maga kezére dolgozik és csak névleg hódol a császárnak. Alkudozott a törökkel s a kiüzöttekkel és seregeinek rablása már csak azért is bántá a császári vezért, mert ez által kevesebb jutott az ő csapatainak. Végre elhatározta Básta, hogy erőszak által fog megszabadúlni vad vetélytársától. Mind világosabb lőn ennek szándéka, hogy magát tegye Erdély urává. Torda mellett táboroztak, az oláh hadak nagy része szerte fosztogatott az országban. Ekkor Básta megbizásából több vallon kapitány reáront Mihályra és saját kardjával megöli. Hivatalosan úgy adták elő a dolgot, hogy a vajda népe az egyházak ellen dühöngött és Básta őt felszólította, hogy ne rontsa Ő Felsége országát. Erre azt válaszolta, van a császárnak más országa elég, erre nincs szüksége. Ezért Básta elhatározta elfogatását. Két tiszt lépett sátorába, ő védte magát és levágatott. Most mindjobban kitünik, hogy a gyanú alapos volt.304 (1601 augusztus 19.) Básta a császárnak hírül adta tettét, bocsánatot kérve. Erdély most az ő kezében volt. Báthory Zsigmond és pártja török segítséghez fordúlt ellene. Az erdélyi ügy ismét a János Zsigmond korabeli állapotba jutott vissza. Mint akkor Castaldónak, úgy most Bástának zsarnoksága ellen török oltalomra szorúlt a nemzeti párt.
A törökök be is törtek Zsigmond segítségére. A városokat igyekeztek elfoglalni. Besztercze városának, a Hunyadiak régi fővárának visszafoglalására 1602. elején táborba szállott Básta. Vitéz védelem után szerződést kötöttek, mely szerint az ostromlott had szabadon távozhatik. De a vallonok megszegve a hitet, megtámadták és kifosztották a kivonulókat, a spanyoloknak és a törököknek követve példáját. Básta maga Beszterczén ép úgy, mint Kolozsvárott, elszedett a polgárságtól minden aranyat s ezüstöt és aztán szabad rablást engedett katonáinak. «Erdély akkor a lehető legsanyarúbb állapotban volt. Egyrészt Básta serege nyomorgatta, nem kimélve semmi szentet, semmi magánbirtokot, másrészt a török pusztított. Az első és a második közt nem volt a kegyetlenségben különbség, csakhogy az utóbbi rabszolgákúl is elvitte a népet. Ez a kegyetlenség annyira gyülöltté tette a német uralmat, hogy még a nevétől is rémültek. A nyomort még növelte a nagy éhség. Az általános zsákmányoláson felül a barmokat is elvitték és Sziléziába hajtották. A gabona mérőjeért 25 aranyat kértek, s az éhenhaló lakosok ló- és macskahússal táplálkoztak».305 Még Zsigmondnak is megesett a szive és újra kész volt az országot átadni a császárnak, ki neki igért egy nagy cseh uradalmat. Elárulta pártját, melynek vezérei, Székely Mózes és Borbély, irtóztak a német uralomtól. Ezeket Básta legyőzte, Zsigmond pedig julius 20-án kiment az országból, a nép átka által kisérve. Erdély Básta lábai előtt hevert, ki nemcsak rabolt és pusztított, hanem öldökölt is, úgy hogy a nép szabadulásnak tekinté a török jármot. Emberhúsevésért folytak perek, a nép kínosan húzta a «Básta szekerét». Mindamellett az országgyűlés kénytelen volt hódolni. Básta egészen a maga tervei szerint akart uralkodni. Az alkotmánynak nincs helye oly országban, mely annyi bajjal szereztetett meg. Az egész hatalom a kormányzónak és négy tanácsosának legyen kezében. Ők nevezzék ki a fő- és alispánokat. A szászok és székelyek kiváltságait meg kell erősíteni, hogy támaszúl szolgáljanak a nemesek ellen. Legjobb, ha a német elemet szaporítják. Az előbbi felkelések pártolói ellen szigorúan kell eljárni.306
Bethlen Gábor.
Egykorú rézmetszet Ernszt Lajos gyüjteményéből.
Minthogy senki sem érezte magát biztonságban, az urak egymásután kimentek az országból a temesvári basához. Székelyen kívül ott volt Bethlen Gábor is. A temesvári basa kieszközölte a portánál, hogy Székely Mózest, ki alacsony származású, unitárius vallású, de nagy érdemű és jellemű férfiú vala, kinevezze athnamejával Erdély fejedelmeül. A székelyek is hozzágyűltek, mint honfitársukhoz s ő török segélylyel elfoglalta Karánsebest. Básta a részeken táborozott, Gyula-Fehérvár, Kolozsvár, Szeben egymásután nyitották meg a nemzeti fejedelem előtt kapuikat. Brassó előtt meglepte táborát Radul oláh vajda, ki a császárnak volt embere, s a török hadban nagy vérengzést vitt végbe. Az erdélyiek erősen védték magukat, de eredmény nélkül. Maga Székely is elesett, serege majdnem megsemmisült (1603 jul. 17). Egy búzaföldön 13 mágnást olvastak meg. Erdély most újra a császár kezében van. Básta vaskeze uralkodik ott, ki még azon évben elfoglalta a töröktől Lugost és Lippát. Hogy nemcsak az alkotmányos szabadságnak van vége, hanem a vallásosnak is, mutatá Kolozsvár sorsa. Ide visszahozták az elűzött jezsuitákat, a városnak birságot kellett fizetni az elűzésért. Az új szerzetet az unitáriusoktól elvett nagy templomban helyezték el.307
Erdély története Báthory Zsigmond alatt és után folytatása a Martinuzzi által megkezdett problemának. Mihelyt a török oltalomtól és felsőségtől szabadultak, nem a magyar királynak jutottak uralma alá az erdélyiek, hanem a császári seregnek és vezéreinek estek zsákmányául. Míg a török uralom alatt békén és szabadon fejlődhetett az ország, az idegen soldateska gyökerében támadta meg jólétét és semmivé akarta tenni vallásos és alkotmányos szabadságát, sőt egész nemzeti életét. Be volt bizonyítva, hogy csakugyan a török felsőség a kisebb rossz és igazi magyar hazafiaknak török segítséghez kellett folyamodni a koronás magyar király eszközei ellen.
Szomorú, hogy ez épen azon időben történt, melyben mindjobban napfényre jött, hogy a török birodalom már hanyatlófélben van és mely először nyújtott alapos reményt az oszmán végleges kiűzésére hazánkból. A végzet azon kényszerű helyzetbe sodorta a hazafiakat, hogy csak a török barátság vagy a német szolgaság között lehetett választaniok.
Győr elfoglalása után a török nagy sereg, mint láttuk, Várad ellen tartott, melyet hiába ostromolt. Ezen idő alatt Mátyás főherczeg Buda ellen fordult. Magasabban doboghatott minden hazafinak szive, hogy egy félszázad mulva újra remény nyilt az ország szivének visszafoglalására. Az útat Schwarzenberg és Pálffy egyengették, kik egymásután elfoglalták Tatát, Gesztest, Veszprémet, Palotát, Tihanyt, Vázsonyt és Csókakőt. E két vezér el tudott lenni a német hadviselés hagyományos tervszerű lassúsága és megfontoltsága nélkül s ennek köszönheték nagy diadalaikat. A törökkel el akarták hitetni, hogy Hatvan ellen indúlnak, s azért a Duna balpartján mentek, elől Pálffy 5000 magyar lovassal, azután Nádasdy lovas ezredével és 1000 kozák, végre a nehéz külföldi lovasság és a 25.000-re menő német lovasság. Sz. Endrénél hirtelen átkeltek a budai oldalra. A külvárosokat azonnal elfoglalták. Október 10-én ért a város alá Mátyás főherczeg s azonnal megkezdé a viziváros lövetését. A törökök erősen védték magukat, háromszor verték vissza a rohanó németeket és vallonokat, csak a magyarok elől hátráltak. A Sz. Gellért-hegyen levő erősítést is elfoglalták. De a sok esőzés lehetetlenné tett minden hadi mozdulatot, s bár már rés volt törve a falban, kényszeríté a keresztyén sereget november 2-án az ostrom abbahagyására. Ugyanakkor a törökök ugyanazon okból eltakarodtak Várad alól, miután az ottani nagy templomot rommá lőtték.308
Az 1599. évben Ibrahim nagyvezér jött Magyarországba. Őt megelőzendők, Pálffy és Schwarzenberg Székes-Fehérvárat akarták meglepni, de ez nem sikerült. A hajdúk ellenben szerencsésen meglepték Kalocsa közelében a Dunán felvontatott nagy élelmi szállítmányt és elvettek 58 nagy, rizszsel, liszttel, zabbal és kétszersülttel, továbbá besózott juhhússal megrakott hajót és 60 kisebb sajkát. A legtöbbet, mit nem vihettek el, a Dunába sülyesztették. Bátyán kótyavetyét tartott az 1600 hajdu, a pénzt sisakjaikban mérték, egyre-egyre 1000 tallér jutott. Vezérük Csóri János vajda volt, az, kinek nevét Arany János örökítette meg.309 Nemsokára a budai basa is a lesben álló hajdúk fogságába esett. A török békealkudozásokat kezdett, de minthogy az elveszett várak visszaadását követelte, eredmény nem volt. A tatárok újra beszáguldották Magyarországot, végig nyargaltak a Vág kies völgyén, tűzzel-vassal pusztítva, s 13.000-nyi foglyot vittek rabságba. A magyar urak hiába kérték a Győrnél táborozó Schwarzenberget, adjon parancsot az összeütközésre. Csak Ibrahim és a fősereg visszavonulásakor engedé meg a császári fővezér a magyar lovasságnak a portyázást. Remegett is tőlük a török Pécsig és Fehérvárig. Kaposvár sikertelen ostroma után deczemberben mentek csak téli szállásra. Mindenesetre fontos, hogy a török hódoltság újra megtudta, hogy van még magyar sereg, melytől felszabadítását remélheti. Mert mind jobban kitűnt, hogy az idegen zsoldos csapatokban nem lehet bízni. Pápán a franczia őrség, mert nem fizették zsoldját, elfogta a magyar kapitányt, elfoglalta a várat, kifosztotta a polgárságot és e fontos végházat átadta a töröknek. Ellenök esett el Schwarzenberg (1600 jul. 26.) és csak Nádasdynak sikerült a város visszafoglalása. A fogoly hitszegő francziákat válogatott kínzásokkal végeztette ki.310
A keresztyén sereget most Mercoeur herczeg vezette. A török Esztergom visszafoglalását tűzte ki főczélúl, melynek őrsége igen veszedelmes szomszédja volt Pestnek és Budának. Dunántúl a kanizsai hajdúk pusztítottak és raboltak, le Baranyáig. Ez Ibrahimot Kanizsa ostromára ösztönözte. Előserege rövid ostrom után elfoglalta Babócsát. A fősereg maga Kanizsa előtt termett szeptember közepén. Ezen mocsárok által erősített várost Paradeiser György alatt 2000-nyi, felében magyar, felében német őrség védte. A tatárok csakhamar elpusztították a környéket, az ostromlók az árkok betöltéséhez fogtak, s egy lőportorony felrobbanása nagy kárt tett a várban. Paradeiser segítséget kért, s úgy a szomszéd Zrinyi, mint a fősereg Mercoeur és Mátyás főherczeg alatt megindúltak a felmentésre. Az egész had 25.000-re ment; ott volt Nádasdy, Batthyány, Thurzó és a vallonok közt a később oly nagy hirre jutott Tilly. Visszaverték a támadó török és tatár lovasságot s Tilly vasas lovasaival és muszkétásaival maga előtt kergette a nyilazó ellenséget. De az eleségben nagy volt a hiány és az visszavonulásra kényszeríté a keresztyén sereget. A visszavonulás, a tatárok zaklatása ellenére, szerencsésen ment végbe, de a vár sorsára hagyatott. Kanizsa ezután egy héttel megadta magát, a gyáva Paradeiser később fejével lakolt. A Dunántúl ismét nyitva volt a török pusztítás előtt. Ez békére hajtotta volna a kifáradt német és magyar rendeket, ha egy perzsa követség, mely Prágában járt, nem újítja meg a reményt, hírül hozva, hogy Abbas khán megujította a harczot az oszmánok ellen. A békealkú nem vitt semmire. A keresztyén hadnak nagy segítséget küldött VIII. Kelemen pápa, rokonának, Aldobrandininek, vezetése alatt. A császár most három felé osztotta seregét; Básta Erdélyben küzdött, Ferdinánd főherczeg és az olaszok Kanizsát támadták meg, Mercoeur pedig a fősereggel Fehérvár ellen indult. Kanizsát erős őrség védte, s az ellenségen kívül a láz is nagy kárt okozott a császári seregben. Végre novemberben kénytelen volt abbahagyni az ostromot. A visszavonulás oly sietséggel történt, hogy még a betegek és sebesültek is visszamaradtak.
Szerencsésebb volt Mercoeur serege Fehérvár ostromában. Csakhamar elfoglalták a külvárosokat és erőszakkal benyomultak a várba. Ez alkalommal égett el a Boldogságos Szűznek világhírű temploma, a magyar királyok temetkező helye. (1601 szept. 10.) A város visszafoglalására megindúlt Budáról Hasszán szerdár 100.000-nyi sereggel. Mátyás főherczeg is eljött győri főszállásáról Mercoeur erősítésére. Kisebb csatározások után október 15-én döntő ütközetre került a dolog. A keresztyén sereg előtt Brundusiumi Lőrincz kapuczinus barát járt a feszülettel, a golyózáporban buzdítva őket a harczra. A csatát a kopjás magyar lovasok döntötték el, az ágyúk is nagyon segítettek. A török 5000-nyi veszteséggel visszament Budára. A császári sereg is szétoszlott, egy része a Kanizsát megszálló had erősítésére ment, de egészen hiába. Mindenesetre Fehérvár elfoglalása és dicső megvédése némileg ellensúlyozta Kanizsa ostromának gyalázatát. A győztes Mercoeur még a télen meghalt.
Érem Tilly arczképével.
Ezüst. Eredeti nagyság. A berlini királyi éremgyüjteményben. Az első lap körirata: IO. TS(erclas) C(omes) DE. TILLY. B(aro) MAR(baiensis) D(ominus) BAL (lastensis) ET. MO(ntigny) CAP(itaneus) GEN(eralis). A hátlapon tájék, mely fölötldgömb lebeg, a földgömbön kereszt és koszorú. Körirat: SIC SORTEM VINCO FERENDO. CM. A vésnök neve: Maler Keresztély Nürnbergből. Alant: C(um) PRIVI(legio) CAE(saris) Friedländer után.
Fehérvár visszafoglalására indított hadat a jövő évben Hasszán basa. Elég idő volt ellátni a várost eleséggel és hadi készlettel, de védő falait kijavítani már nem lehetett. A németek nemsokára alkudozni kezdettek, ezalatt a janicsárok betörtek és leölve vagy elfogva az őrséget, birtokukba ejték a várat (1602 aug. 29.), épen a mohácsi csata évforduló napján. A török sereg visszafordúlt Belgrádba, a keresztyén had pedig Rosswurm marsall vezetése alatt előtört a győri sánczokból és Budát kezdte ostromolni. Lerombolta a Budát Pesttel összekötő hajóhidat és azonnal megrohanta a magyar sajkások segélyével Pest városát, melynek török őrsége, szabad elvonulás feltétele alatt, megadta magát. Buda ostroma erélyesen folyt, de a felmentésre újra eljött Hasszán. Pest alatt ütközött meg a két sereg, a török győzött és azonnal megrohanta Pestet. Ezt azonban nem sikerült bevennie, megelégedett a budai őrség szaporításával s visszatért Belgrádba. Nyomában a hajdúk, elfoglalták Adonyt, Paksot, Földvárt és Tolnát, aztán átkelve a Dunán, felgyújtották Kalocsát. Ezen portyázást felhasználta a budai őrség, kitört és nagy mészárlást vitt végbe az ostromlók közt. Rosswurm sátrában kártyajátékkal lévén elfoglalva, nem küldött segélyt a megtámadottaknak. Buda felmentésére útnak indúltak a fehérvári, kanizsai és szigeti törökök, de a magyar lovasság által visszaverettek. A remény Buda várának elfoglalására mind szilárdabbá vált, különösen miután az ágyúk lerontották a fal egy részét, úgy hogy lehetőnek látszott a roham. De korán beállott az esőzés és hideg, úgy hogy a sereg minden mozdulatát akadályozta. Még november közepéig folytatták a vár lövetését, azután elvonultak. Pest mégis a keresztyének kezén maradt, megerősítették s kellő őrséggel és eleséggel látták el. Ezen évben is körülbelől egyensúlyban maradt a két hadakozó fél, bár kétségtelenül a török jobban tartja magát, mint az előbbi években.311
Az 1603. év szigorú tele után a dunántúli őrségek tatárjai korán kezdték a pusztítást, végig dúlva a Kemenesalját, nyomukban a török had, mely egész Stájerig száguldott. A magyar csapatok a Balaton körüli török várakat nyugtalanították. A fősereg Rosswurm alatt csak szeptember végén indúlt Buda ellen. Ott legyőzte a török sereget, de nem a főváros ellen indúlt, hanem az időközben elveszett Hatvan ellen, melyet sikerült is elfoglalni. Ezzel azon évben vége szakadt a háborúnak, melyet egy részről sem folytattak már a régi erélylyel. Az alkudozást komolyan vette már mindkét fél.
Ezen hosszú háború sok tekintetben forduló pont a magyar-török harczok történetében. Már nem tisztán a török a támadó, keresztyén részen is van már mezei sereg, a mely a magyarokon kívül osztrákokból, csehekből, birodalmi németekből, vallonokból és olaszokból áll, részben kitünő vezérek alatt. Csak ritkán száll ugyan szembe nyílt csatában az oszmán nagy hadakkal, de kisebb csetepatékban majdnem mindig győznek a magyarok, s a várak ostromában is érnek el eredményeket. Mindkét rész csak későn, rendesen nyár vége felé képes táborba szállani, s az esős évszak gyorsan véget vet a hadjáratnak. Csak a könnyű-csapatok, egyrészt a tatárok, másrészt a magyarok maradnak fegyverben egész éven át. Ez a hadviselés nem ér el döntő eredményt, de a lehető legpusztítóbb a föld népére nézve.
Így a XVII. század a lehető legszomorúbb auspiciumokkal köszönt be Magyarországra nézve. A magyar nemzet egyik főfészke, az alföld, török kézen, csak egy-egy portyázó huszár- vagy hajdú-csapat juttatja eszébe, hogy van még magyar király. A dunántúli vidék és a kis alföld vidékei dúló csatáknak és még dúlóbb hadmeneteknek szinhelyei, egyre jobban oszlik a remény Budának visszafoglalására. A nemzet küzd még, de úgyszólva czél nélkül fogyasztja erejét. És ezalatt Erdélyben, mely egy félszázadon át aránylagos nyugalmat tudott szerezni népének, a legpusztítóbb háború folyik. A németek fösvénysége, a vallonok dúlása, az oláhok kegyetlensége, a törökök és tatárok vadsága voltak azon csapások, melyek egy szerencsétlen és nyomorúlt fejedelem féktelen nagyravágyása következtében érték a nemzetet. Tán soha sem állott a magyar nemzet oly közel végpusztulásához, mint akkor. De az általános pusztulás és romlás közt sarjadozni, majd fejledezni látjuk egy új élet elemeit.
A somlyai Báthoryak fejedelmi családjának nemzedékrendje.