Parasztpárt és radikalizmus

A parasztpárt a paraszti radikalizmus pártja, a radikális társadalmi felemelkedés pártja, a radikális földreform pártja, egyszóval vitán kívül radikális párt. Ez a radikalizmus egyik irányban riadalmakkal, más irányban pedig kötelezettségekkel jár, mindenképpen szükséges tehát világosan meghatározni, hogy mit jelent és min van benne a hangsúly.

Radikális, gyökeres politika jelenti mindenekelőtt a meg nem rettenést a kérdéseknek végső következményekig való végiggondolásától és a felismerések következményeinek a bátor levonásától. Jó radikális az, aki a meglévő politikai és társadalmi hatalmasságok közül felismeri azokat, melyek minden tényleges erejük mellett is a jövőbe átvihető értéket nem őriznek, melyekkel tehát nincs helye egyezkedésnek, hanem csak feltétlen harcnak. Ez határozta meg a parasztpártnak és szellemi előzőinek a radikális szembenállását a nagybirtok, dzsentri és vármegye uralmát konzerváló feudális úri világgal. Felismerték, hogy amíg fennáll a magyar társadalom feudális rendi hierarchiája, mely születés, vagyon és külső rang alapján adta meg ember és ember számára a megbecsülésnek és a társadalmi lehetőségeknek más-más fokát, s a magyarság többsége számára a semminél alig többet, addig a magyar parasztság felemelése egyszerűen lehetetlen; minden jámbor frázis tehát, mely az adott erőviszonyok közepett urak és parasztok testvéri szeretetéről, testvéri kézfogásáról és magyar testvériségéről beszél, nem más, mint a kérdés elkenése, aminek csakis a birtokon belül levők a haszonélvezői.

Nem jelenti a radikalizmus azt, hogy a parasztpárt ne ismerné {2-434.} és ne tudná gyakorolni a politikai óvatosságnak, körültekintésnek és kompromisszumoknak ősrégi és semmi mással nem helyettesíthető módszereit, és minden ellenféllel vagy minden tárgyalóféllel a politikai ádázságnak és merevségnek ugyanazon hangját tudná csak megütni. Csak azt jelenti, hogy nem köt olyan kompromisszumot, amely hamis feltevéseken, a valóságos helyzet elkenésén vagy a fel nem adható célok feladásán alapszik, s nem köt olyanokkal kompromisszumot, akikkel csak ilyent köthetne.

Jelent a radikális jelleg egy bizonyos tempót: azt, hogy nemcsak a problémák felismerésében, hanem azok megoldásában és az elhatározások kivitelében is ellensége a parasztpárt mindenféle félmegoldásnak és látszatmegoldásnak, melyek inkább csak átkeresztelik, átcsoportosítják vagy megpiszkálgatják a bajt, hogysem megszüntetnék. Ezért volt ellene minden félutas földreformnak, s van ellene ma is közigazgatásban vagy bárhol másutt minden olyan reformnak, mely félúton megállva, a kérdés igazán nehéz részét későbbi időre halasztja, s így a reform beharangozásával és lebonyolításával valójában csak még jobban konzerválja a bajnak azt a részét, amelyet meghagyott.

Nem jelenti ez a fajta radikalizmus azt, hogy a parasztpárt minden kérdésben a gyors és azonnali elintézést erőlteti, kellő megalapozás nélkül, s ne tudná, hogy egyes dolgok csak későbbi időpontban, más dolgok csak fokozatokban valósíthatók meg.

A radikalizmus fokának tehát a feladat természetéhez kell igazodnia. A földreform rohamtempójú megoldásának feltétlen híve volt a parasztpárt, mert tudta, hogy egyrészt egy nagyon nagy szívósságú ellenféllel van dolga, amely minden engedményben megkapaszkodik, másrészt alapjában véve idejüketmúlt és igazi mély társadalmi gyökerek híján levő társadalmi szerkezetek felszámolásáról van szó, amelyeknek egyik napról a másikra való kiiktatása a társadalom életében egészben sokkal nagyobb megkönnyebbülést okoz, mint amennyi zavart a legrosszabb esetben is jelenthet. (A valóságban még a várhatónál is kisebb zavart okozott.) Ugyanezért ellenez a parasztpárt minden {2-435.} félutas közigazgatási reformot, amely konzerválja a vármegyerendszert ahelyett, hogy eleven önkormányzatokat állítana helyébe. Viszont tisztában van vele, hogy pl. a tőke távolról sem olyan belső erejét vesztett, szerepét lejátszott tényezője a társadalomnak s a termelésnek, mint a feudális nagybirtok, s így vele kapcsolatban gondos és óvatos eljárásra van szükség, amely vigyáz a tőkés rendszerhez hozzáidegződött termelőerők épségben tartására.

A radikalizmus éles szembenállást jelent a múltat mindenáron megőrizni akaró irányzatokkal. A parasztpárt nagyon világosan tisztában van azzal, hogy politikai és társadalmi fejlődés terén a magyar múlt olyan tévutak sorozata, hogy nálunk a múltra való közkeletű hivatkozások csaknem mindig meg vannak terhelve kártékony hátsó gondolatokkal, önző érdekekkel vagy megzavart értékszempontokkal. Különös bizalmatlanságra ad okot az, hogy ma nálunk a múltra való hivatkozás csaknem mindig bizonyos jelszavak tiszteletében, frázisok ismétlésében vagy eszmei formulák proklamálásában áll, amelyek mögött nem áll ott vagy legalábbis széles területen megrontatott a társadalomnak a szóban lévő eszmével való valóságos átjártsága s a társadalom egészének a mélyen beidegzett valóságos gyakorlata, ami minden igazi tradíció lényege.

Nem jelenti tehát ez a radikalizmus azt, hogy a parasztpárt ne volna tisztában a tradíció jelentőségével. Különösen érzi és mindenekfelett magáénak tudja a szabadságeszme magyar tradícióját. Minthogy azonban erre leginkább áll az, hogy eleven társadalmi gyakorlat nélkül, merő jelszószerűségében semmit sem ér, a parasztpárt döntő fontosságú feladatnak érzi a társadalom elemi, önkormányzati, helyi érdekképviseleti, szövetkezeti egységeiben a spontán szerveződés, közös munka és demokratikus ügyintézés szabadsággal teljes gyakorlatának a kiegészítését. Nem kevésbé tiszteli és tovább is akarja mélyíteni a parasztpárt a földműves-, kézműves-, szakmunkás-, műszaki, kutató- és értelmiségi munkának magyar földön kialakult tradícióit, amelyeknek területén sokkal több őrizni való értékünk van ma is, mint politikai és társadalmi gondolkozásunk és gyakorlatunk terén.

{2-436.} Jelent a radikalizmus bizonyos értelmi keménységet a merőben érzelmeken alapuló politikai és társadalmi szemlélettel szemben. Ez következik abból az elöljáróban hangoztatott gondolatból, hogy a radikalizmus a kérdések és célok végiggondolását, nem pedig elkenését kívánja. Mindenekfelett szemben áll tehát a hamis romantika, nemzeti vagy egyéb politikai misztika mindenféle jelenségeivel.

Nem jelenti azonban a radikalizmus az emberek érzelmi, szokásszerű kötöttségeinek a semmibevevését, még kevésbé érzelmeiknek a szünetlen és programszerű megbántását. Ez sokkal inkább helyüket nem találó polgárfiak, mintsem céltudatos társadalomreformerek tempója.

A parasztpárt radikalizmusa tehát nem fellépési modorán, nem tagjainak lelki alkatán és nem taktikai elvein múlik. A modorbeli radikalizmusra nincsen különösebb szüksége, s azt a szükséglethez képest élesítheti vagy tompíthatja. Radikálissá nem ez teszi, hanem társadalmi háttere és politikai végcélja: a magyarságnak a parasztság egészére kiterjedő teljes felszabadítása. Ez pedig Magyarország esetében ma is a kérdések radikális végiggondolását követeli, gyors cselekvést és a múlttal való leszámolni tudást kíván, és az egész társadalom radikális, forradalmi változásával jár.