A BÉKESZERZŐDÉS ÉS A MAGYAR DEMOKRÁCIA | TARTALOM | A KOALÍCIÓ VÁLASZÚTON |
1. 1947. szept. 15.
2. A Baloldali Blokk a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt, valamint a Szakszervezeti Tanács részvételével 1946. március 5-én alakult meg. Élén Végrehajtó Bizottság állt, amely 1946. május végétől állandó szervként működött. A nyár folyamán kísérlet történt a Baloldali Blokk megyei, járási és helyi szintű létrehozására is, de ez, néhány megyét leszámítva, az SZDP és az NPP ellenállása miatt kudarcot vallott. A baloldali pártszövetség 1947. május végén, június elején szűnt meg, anélkül hogy hivatalosan feloszlatták volna.
3. Mivel az igazolóbizottságok csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s csak a szélsőjobboldali, nyilas és németbarát elemeket távolították el az államapparátusból, a jobboldali, demokrácia- és kommunistaellenes figurákat helyükön hagyták (l. A magyar demokrácia válsága c. tanulmány 11. sz. jegyzetét), 1945 őszén1946 tavaszán ismét előtérbe került a közigazgatás megtisztításának ügye. Az 1946. tavaszi népmozgalmaknak a földreform védelme mellett éppen ez volt a másik fő célkitűzése. Lehanyatlásuk után a közigazgatás személyi összetételeinek demokratizálása törvényes útra terelődött. 1946 májusában jelent meg a Nagy Ferenc-kormány rendelete, amely a közigazgatás megtisztítását a jobboldali elemektől összekötötte a közigazgatás leépítésével, létszámának csökkentésével. Az ún. bélistázás első hulláma július végére, két és félhárom hónap alatt lezajlott, éles politikai viták közepette. Országosan 600 tisztogatóbizottság alakult, amely a 312 ezer állami alkalmazott közül kb. 60 ezer embert bocsátott el. A kisgazdapárt nyomására azonban a bélistázásokat augusztusszeptember folyamán felülvizsgálták, s az elbocsátottak mintegy 1520%-át visszavették. A bélistázás hasonlóan az igazoltatáshoz lényegesen nem változtatta meg a közalkalmazottak társadalmi-politikai {2-862.} összetételét. (L. bővebben: Balogh Sándor: A baloldali erők küzdelme a közigazgatás demokratizálásáért. Az 1946. évi bélista végrehajtása és revíziója. Párttörténeti Közlemények, 1974. 2. sz. 5588.)
4. Az 1945. nov. 4-i országos választásokat követően a kisgazdapárti sajtó követelni kezdte az önkormányzati választások mielőbbi kiírását. A kisgazdapárt azonban hivatalosan csak az 1946. máj. 20-i, a Baloldali Blokknak átnyújtott memorandumában hozta szóba a számára politikai-hatalmi szempontból oly fontos kérdést. Hosszas pártközi tárgyalások után, 1946. júl. 16-án kompromisszumos megállapodás született. A baloldali pártok hozzájárultak ahhoz, hogy a községi választásokat megtartsák, de a pontos időpontban nem állapodtak meg. A kisgazdapárt szeptemberben egyoldalúan hozzálátott ugyan a választások előkészítéséhez, de október végén felhagyott vele, és az önkormányzati választások ügyét önként levette a napirendről. Ennek elsősorban belpolitikai okai voltak: a kisgazdapárt megkezdte a felkészülést a békekötéssel előálló új helyzetre, s a feszült politikai légkörben kerülte az összeütközésre és erőpróbára alkalmat adó lehetőségeket.
5. A választójog szűkítésének gondolata 1946 szeptemberében, az MKP III. kongresszusán merült fel. A kongresszuson elfogadott határozat felszólította a párt valamennyi szervezetét, hogy készüljön a választásokra, és utasította a Központi Vezetőséget: „…küzdjön a Baloldali Blokkal, elsősorban a szociáldemokrata testvérpártunkkal karöltve azért, hogy az új választójogi törvény zárja ki a reakciósokat, a fasisztákat és hozzátartozóikat a választójogból, tekintetbe véve az 1945. őszi választások tanulságát és azt, hogy a demokrácia nem bízhatja sorsát saját ellenségeire.” (A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 19441948. Szerk. Rákosi Sándor és Szabó Bálint. Bp., 1967. 272.)
6. A kisgazdapárt az 1945. nov. 4-i parlamenti választásokon a szavazatok 57,03%-át kapta meg.
7. Az Imrédy Béla vezette szélsőjobboldali, nácibarát Magyar Megújulás Párthoz tartozó.
{2-863.} 8. L. Magyar Távirati Iroda. Magyar Közvélemény-kutató Szolgálat. Jelentés a kenyérellátás, a svábok kitelepítése, az alkotmányrendszer és a békekötés tárgyában végrehajtott közvélemény-kutatás eredményéről. Bp., 1946. jan. 24.; Jelentés az életszínvonal, az újjáépítés és az oktatásreform tárgyában végrehajtott közvélemény-kutatásról. Bp., 1946. febr. 6.; Jelentés a földosztással és a gazdák szükségleteivel kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményéről. Bp., 1946. febr. 20.
9. Magyar Parasztszövetség (19411948) a Független Kisgazdapárt kezdeményezésére Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter támogatásával 1941 őszén létrehozott paraszti társadalmi, kulturális és érdekvédelmi szervezet. A második világháború alatt alapjában véve pozitív szerepet játszott; részt vett a nemzeti függetlenségi és háborúellenes megmozdulásokban; hozzájárult a parasztság politikai öntudatosodásához; a Dobi István vezette Földmunkás Szakosztály révén sokat tett a földmunkásság és szegényparasztság megszervezése terén; tagjai közül sokan bekapcsolódtak a németellenes ellenállási mozgalomba. A felszabadulás után szerepe megváltozott. A kisgazdapárt saját tömegbefolyásának növelésére és a szakszervezetek ellensúlyozására szerette volna kiépíteni és felhasználni, nem nagy sikerrel. Később megerősödött a jobboldal befolyása, vezetőinek egy része kompromittálódott az ún. „Magyar Közösség”-összeesküvésben. 1948-ban feloszlatták.
10. A kormány összetételében a Bibó által említetteknél nagyobb változások történtek. Létszámát 13-ról 18-ra emelték fel; államminiszteri miniszterelnök-helyettesi rangban Rákosi Mátyás (MKP), Szakasits Árpád (SZDP) és Dobi István beléptek a kormányba; két új minisztériumot állítottak fel, a közlekedésügyit és a tájékoztatásügyit. Két tábornokot (Dálnoki Miklós Bélát és Vörös Jánost) valóban kisgazdapárti politikusok váltották fel, de Faragho Gábor közellátásügyi minisztert már 1945 júliusában menesztették, utóda a szociáldemokrata Rónai Sándor lett. A Tildy-kormányban az ő helyére került Bárányos Károly, aki viszont nem volt tagja a kisgazdapártnak, de a párt {2-864.} embereként került a kabinetbe. 18 miniszterből kilenc a kisgazdapárthoz, a másik kilenc a baloldali pártokhoz tartozott. Az államtitkárok között a baloldal némi fölényre tett szert; a főispáni kar viszont pártállás szerint egyenlő arányban oszlott meg.
11. Az Ideiglenes Kormány 1945. január 4-i, a közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló rendeletében a népi önkormányzati testületek újjászervezését a nemzeti bizottságokra bízta.
12. A Barankovics-féle Demokrata Néppárt, bár a kisgazdapárt segítségével két mandátumhoz jutott, az 1945. őszi választások után 1947 tavaszáig gyakorlatilag nem működött; politikai tevékenységet nem fejtett ki; pártszervezést nem folytatott. Csupán szűkebb vezetősége tartott viszonylag rendszeresen nem hivatalos jelleggel megbeszéléseket.
13. Az 1944 őszén, 1945 tavaszán létrejött nemzeti bizottságok és más népi szervek, valamint az önkormányzati testületek (a törvényhatósági bizottságok és képviselő-testületek) a pártok száma alapján, tehát a paritás elve szerint szerveződtek. Sok helyütt a baloldali pártok 3:1 arányban fölényben voltak a kisgazdapárttal szemben. A kisgazdapárt számos községben azért hozta létre maga a Polgári Demokrata Pártot, hogy a helyi politikai intézményekben javítson saját és a polgári oldal hatalmi helyzetén, s ne lehessen könnyen leszavazni azokban.
14. Kisgyűlés a törvényhatósági bizottság szűkebb irányítótestülete.
15. Az 1886. XXI. tc. a megyei és a szabad királyi városokban felállítandó törvényhatósági bizottságokról, az 1886. XXII. tc. a megyei jogú városokról és községek helyzetéről, önkormányzatáról és berendezkedéséről intézkedik, míg az 1929-es XXX. tc. a törvényhatósági bizottságok és a képviselő-testületek újjászervezéséről rendelkezik.
16. L. A magyar közigazgatás reformja. (A Nemzeti Parasztpárt javaslata.) Szabad Szó, 1946. jún. 14. A tervezetet Erdei Ferenc és Bibó István készítették. L. részletesebben: Gyarmaty György: A pártok a közigazgatás reformjáról (19451947). Párttörténeti Közlemények, 1981. 2. sz. 154191.
A BÉKESZERZŐDÉS ÉS A MAGYAR DEMOKRÁCIA | TARTALOM | A KOALÍCIÓ VÁLASZÚTON |