KÖZIGAZGATÁSI TERÜLETRENDEZÉS ÉS AZ 1971. ÉVI TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ | TARTALOM | NÉMETH LÁSZLÓ KELET-EURÓPAI KONCEPCIÓJA ÉS SZEKFŰ GYULÁVAL FOLYTATOTT VITÁJA |
1. Borbándi Gyula (1919) író, publicista. Tanulmányait a budapesti tudományegyetem jogi karán végezte, 1942-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. Érdeklődését korán felkeltette a népi és falukutató irodalom; látogatta a népi írók előadásait, irodalmi estjeit. Egyetemi hallgatóként a Széchenyi Szövetség egyik vezetője, melynek kezdeményezésére részt vett több falukutató kiszállásban; majd minden népi megmozduláson megjelent. A háború alatt három évig (1942. okt.-től 1945. aug.-ig) katona, ill. hadifogoly volt. Hazatérte után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban helyezkedett el, s belépett a Nemzeti Parasztpártba. Egy ideig kerületi párttitkár, a Nagy-budapesti Intézőbizottság tagja, majd a Népi Ifjúsági Szövetség nagy-budapesti titkára. A pártban a Kovács Imre vezette jobbszárnyhoz tartozott. 1949 januárjában elhagyta Magyarországot; két és fél éves svájci tartózkodás után, 1951 nyarán Münchenben telepedett le, ahol azóta is él. 1951-től 1984-ig a SZER munkatársa. 1950-ben a Látóhatár c. emigráns-folyóirat alapító tagja, majd főmunkatársa, ill. egyik szerkesztője; 1958-tól az Új Látóhatár felelős szerkesztője.
{3-568.} 2. Borbándi Gyula: Der Ungarische Populismus. Studia Hungarica. Schriften des Ungarischen Instituts, München. Nr. 7. Mainz-München, 1976. 358. Bibó István levelében erre a kiadásra hivatkozik. Borbándi könyvét Bibó észrevételeit is figyelembe véve alaposan átdolgozva, kiegészítve magyarul is kiadta. L. Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. Püski. New York, 1983. 538.
3. The Paralysis of International Institutions and the Remedies. Harvester Press, Sussex, 1976. Magyarul: A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai Bibó István összegyűjtött munkái. Sajtó alá rendezte: Kemény István és Sárközi Mátyás. Bern, 1984. 4. k. 9671189.
4. Ekés mozgalom az 1933-ban alapított parasztpárt, az ún. Ekésfront által indított politikai mozgalom; vezetőjévé Petru Grozát (18841958) választották; bázisát a kis- és középparasztság, valamint a paraszti származású értelmiség adta. Programjának középpontjában a nagybirtok megadóztatása, a parasztoknak 5 hektár földdel való ellátása, az állami monopóliumok, a bürokrácia és a közfunkciók csökkentése, a termelés megszervezése, az ingyenes orvosi kezelés és a demokratikus szabadságjogok biztosítása állt. Az Ekésfront a népfrontpolitika szellemében 1935 szeptemberében szövetségre lépett az erdélyi magyarság szervezetével: a Romániai Magyar Dolgozók Szövetségével (a MADOSZ-szal). 1944-ben csatlakozott az antifasiszta erőket tömörítő Nemzeti Demokratikus Arcvonalhoz. A romániai demokratikus fordulat és a második világháborúból való kiugrás után (1944, aug. 23.) tevékenyen részt vett a politikai életben, 1945. márc. 6-tól 1952. jún. 2-ig az Ekésfront elnöke, P. Groza töltötte be a baloldali koalíciós kormányban a miniszterelnöki tisztet. A párt 1953-ban szűnt meg. (L. Lipcsey Ildikó: A MADOSZ és az Ekésfront [Frontul Plugarilor] 19351944. Történelmi Szemle, 1982. 3. sz. 458483.)
5. Zveno nevezetű katonatiszti párt értelmiségi politikai kör 19271944 között Bulgáriában, majd 1944-től 1949-ig politikai párt. 1927-ben alakult, a Zveno (Lánc) c. folyóirat körül gyülekező {3-569.} köztársasági érzelmű, ellenzéki beállítottságú, francia és jugoszláv orientációjú katonatiszteket és polgári értelmiségieket tömörítette. 1934. máj. 19-én a hadsereg támogatásával katonai puccsot hajtott végre, vezetője, Kimon Georgiev (18821969) lett rövid időre (1935. jan. 22-ig) a miniszterelnök. Nyílt fasiszta diktatúrát vezetett be, a parlamentet feloszlatta, a politikai pártokat betiltotta, a községi önkormányzatot megszüntette; hajtóvadászatot indított a baloldaliak, elsősorban a kommunisták ellen. Ugyanakkor külpolitikai téren Németországgal szemben Bulgária Franciaországhoz és Jugoszláviához közeledett, és felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval (1934. júl. 23.). A harmincas évek végén s különösen a világháború kirobbanása után a Zveno-csoport balra tolódott; 1943-ban csatlakozott az antifasiszta erőket összefogó Hazafias Fronthoz. Az 1944. szept. 9-i demokratikus fordulat után K. Georgiev elnökletével jött létre az első koalíciós kormány. 1944. okt. 1-én a Zveno-kör Zveno Népi Szövetség néven párttá alakult, s végig részt vett a kormánykoalícióban. 1949-ben feloszlott, és beolvadt a Hazafias Frontba.
6. Nyugat-európai és amerikai ún. populista mozgalmak. Az ún. populizmus amerikai jelenség. A populista mozgalmak a múlt század végén és a századfordulón az Egyesült Államok déli, nyugati és középnyugati, iparilag kevéssé fejlett, mezőgazdasági jellegű államaiban bontakoztak ki. A kisbirtokos parasztság, a farmerek elégedetlensége váltotta ki azokat, mivel a nyugati területek meghódítása után megszűnt az olcsó föld, a nagy piaci központoktól távol a mezőgazdasági termékek értékesítése sok nehézséggel járt; az agrárolló szélesre nyílt, áruikat magas szállítási költségek terhelték, s érdekeik védelméről sem tudtak gondoskodni. A nyolcvanas évektől kezdve farmerszövetségeket alapítottak, sőt egy országos politikai szervezetet, az ún. populista pártot (hivatalos nevén: az Egyesült Államok Népi Pártja) is létrehoztak, amely 1891-től 1912-ig állt fenn. Fő követelései közé tartozott a közföldek visszavétele állami kézbe a vasúttársaságoktól és a korporációktól, a vasút, a telefon és a távírószolgálat {3-570.} államosítása, az adók csökkentése, az „olcsó pénz” megteremtése és a 8 órás munkaidő bevezetése. A populista mozgalom a századfordulóra lehanyatlott, az első világháború előtt meg is szűnt. Tagjai zömmel a Demokrata Párthoz csatlakoztak, vagy azt támogatták. Az európai populizmus, amely Franciaország mellett elsősorban a kelet-európai országokban terjedt el, nem politikai, hanem jobbára irodalmi mozgalom volt. (Romániában pl. a poporanisták [popor = nép], Csehszlovákiában a ruralisták, nálunk a népiek.)
7. Erdélyi József (18961978) jobboldali fordulata amint erre a későbbiekben Bibó is rámutat Solymosi Eszter vére c. antiszemita versével kezdődött, amely 1937-ben jelent meg (Virradat, 1937. aug. 2.). Korábban, a 20-as évek elején, majd 1930 körül is írt antiszemita verseket, de azokat nem publikálta. 1938-tól rendszeresen írt az Egyedül Vagyunkba, s annak külső munkatársa lett. A politikailag jobboldalinak számító Turul Szövetség vette szárnyai alá, az rendezte meg első szerzői estjét a Zeneakadémián, s adta ki műveit. A háború alatt írt emlékiratában beismerte: „Egy szélsőjobboldali pártba is beléptem, bírálati jogomat fenntartva. Tréfa volt az egész, de ha már beléptem, ígéretem szerint egy évig álltam a sarat, segítettem a pártot.” (Fegyvertelen. Önéletrajz. Bp., 1942. 201.) Ez a párt a Matolcsy-Baky-féle Nyilaskeresztes Front volt. A német megszállás idején éppen azokban a hetekben, amikor a magyar zsidóság százezreit hurcolták koncentrációs táborokba antiszemita verseket írt, s a régieket újraközölte. A felszabadulás után, 1947-ben mint háborús uszítót népbíróság elé állították, s három évre elítélték, csak 1954-ben térhetett vissza az irodalmi életbe. (Erdélyi háború alatti irodalmi működésére vonatkozóan l. bővebben: Juhász Gyula: A barbár hullám [A magyar szellemi élet és a zsidókérdés a második világháború előtt és alatt 19381944]. Új Írás, 1984. 7. sz. 6897.)
8. Matolcsy Mátyás (19051953) agrárközgazdász; jobb-, ill. szélsőjobboldali politikus. 1935-ig a Magyar Gazdaságkutató Intézet munkatársa. Korának egyik legjobb mezőgazdasági {3-571.} szakértője; főként a földreform problematikájával foglalkozott; több tervezetet dolgozott ki és adott közre e tárgyban. 1935-től kormánypárti képviselő; 1936-ban átlépett a Független Kisgazdapártba, amelyből 1938. márc. 21-én öt képviselőtársával együtt távozott. 1939 elején Nemzeti Szocialista Nyilaskeresztes Front néven önálló szélsőjobboldali pártot alapított, amelynek listáján az 1939-es választáskor bejutott a parlamentbe. 1942-ben azonban szakított a nyilasokkal, s egy év múlva ismét csatlakozott a kormánypárthoz, a Magyar Élet Pártjához (MÉP). 1946-ban a népbíróság háborús bűnösként 10 évi börtönbüntetésre ítélte. Főbb művei: Az új földreform munkaterve (Bp., 1934); Agrárpolitikai feladatok (Bp., 1938); Harcom a földért (Bp., 1938).
9. Darvas József (19121973) 1971-ben Tasi Józsefnek adott nyilatkozatában azt mondotta, hogy „…én 1932-től kommunista voltam”. (A valóság pedagógiája. Közösségi nevelés a népi kollégiumokban. Szerk. Pataki Ferenc. Bp., 1974. 341.)
10. Zsindely Ferenc (18911963) kormánypárti politikus, miniszter, író. 1919-től különböző miniszteriális tisztségeket töltött be. 1931-től 1944-ig kormánypárti képviselő; egy ideig a NEP alelnöke. 1939. márc. 8-tól 1939. márc. 24-ig miniszterelnökségi államtitkár; 1943. márc. 29-től 1944. márc. 22-ig a Kállay-kormány kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere. 1942 és 1944 között a Györffy István Kollégium Pártfogó Testületének elnöke. Felesége: Tüdős Klára (18951980) ruha- és jelmeztervező, tagja a Györffy Kollégium Pártfogó Testületének.
11. Donáth György (19041947) tisztviselő, imrédysta politikus. Budapesten szerzett jogi diplomát. 1932-től 1938-ig a Központi Statisztikai Hivatalban miniszteri fogalmazó. 1938-tól az Imrédy Béla által indított Magyar Élet Mozgalom egyik vezetője. 1939-től 1944-ig kormánypárti képviselő; 1943 őszétől a MÉP alelnöke. A felszabadulás után részt vett a Magyar Közösség köztársaságellenes összeesküvésében, a népbíróság 1947. ápr. 16-án halálra ítélte, és kivégezték.
{3-572.} 12. Szabó Zoltán l. az I. kötetben az Erdei Ferenc munkássága a magyar parasztság válságának irodalmában c. tanulmány 1. sz. jegyzetét.
13. L. Erdei Ferenc: Királyhegyes. Művelődési, gazdasági és társadalmi rajza. Századunk, 1931. 1. sz. 2535.
14. Cion bölcseinek jegyzőkönyve Müller von Hansen német katonatiszt által a múlt század végén készített hamisítvány, amely a kereszténység ellen irányuló világméretű szervezkedéssel vádolta meg a zsidóságot. A szerző szerint a szervezkedés középpontjában Cion bölcsei állnak, akik titkos üléseiken meghatározzák a világhatalomért folyó küzdelem módozatait. A titkos ülésekre százévenként kerül sor, a legutolsót 1897-ben tartották Bázelben, cionista kongresszus ürügyén. A titkos tanácskozás lefolyását örökíti meg a jegyzőkönyv. Cion bölcsei természetesen nem léteznek, így nem tarthattak titkos tanácskozásokat sem, és nem készülhetett semmiféle jegyzőkönyv sem. A hamisított jegyzőkönyv a modern antiszemitizmus egyik kútforrásává vált.
15. A „Megkísértésem órái” c. sorozat 1939 októberében indult az Egyedül Vagyunkban. Abba Veres Péter nem írt, eltérően Erdélyi Józseftől és Szabó Páltól. Az utóbbi írása azonban nem volt antiszemita jellegű. Veres Péter a paraszttehetségek kiválasztásáról közölt egy rövidebb cikket az Egyedül Vagyunk első számában. (Egyedül Vagyunk, 1938. 1. sz. 3033.)
16. Oláh György (19021981) újságíró, főszerkesztő, kormánypárti képviselő. 1920-ban részt vett a nyugat-magyarországi fölkelésben, Endre László rohamcsapatának tagjaként. Ott volt az Ébredő Magyarok Egyesületének létrehozásánál. 1924-től a Magyarság, 1934-től az Új Magyarság munkatársa. Imrédy kormányra kerülésekor belépett a kormánypártba, s csatlakozott a Magyar Élet Mozgalomhoz. 1938-tól az Egyedül Vagyunk főszerkesztője. 19391944-ig parlamenti képviselő MÉP-programmal. A német megszállás idején is folytatta újságírói tevékenységét; a visszavonuló náci hadsereggel hagyta el az országot. A II. világháború után Dél-Amerikában telepedett le.
{3-573.} 17. Az írók, művészek és tudósok nyilatkozata a zsidótörvény ellen 1938. máj. 5-én jelent meg a Pesti Naplóban. Újraközli: A magyar népfront története. Dokumentumok. 19351976. Főszerk. Szabó Bálint. Bp., 1977. I. k. 192194.
18. A tanulmányt l. a II. kötetben.
19. L. a II. kötetben A Nemzeti Parasztpártról c. cikksorozatot.
20. Veres Péter: A Parasztpárt és parasztkultúra. Hozzászólás Bibó István cikkéhez. Szabad Szó, 1947. febr. 9.
21. Muhoray Elemér (19011960) népművelő, színházszervező, a magyar színházművészet népi szellemű megújításának fő képviselője; a népi mozgalom tagja. 1936-ban a Kelet Népe budapesti szerkesztője, s mindvégig munkatársa. Írt a Szabad Szóba is. 1938-ban megalakította az avantgárd Művészeti Stúdiót; 1939-ben útnak indította a faluszínpad-mozgalmat Fóton. 1940-től a Vasas Székházban rendez népijáték-bemutatókat. 1942-től a leventék központi színjátszó csoportjának vezetője. A német megszállás után a Békepárt irányításával ellenállási csoportot szervezett. A felszabadulás után népi színjátszó társulatot hozott létre. 1951-től a Népművelési Intézet osztályvezetője. Főbb művei: Magyar játékszín (Bp., 1940); Hagyományunk, műveltségünk, életünk (Bp., 1943); Mesejátékok (Bp., 1957). Bibó által említett cikke: Népi kultúra és a parasztság. Szabad Szó, 1947. febr. 16.
22. L. a II. kötetben A magyarságtudomány problémája c. tanulmányt.
23. Szekfű mint Bibó is utal rá a két háború között legitimista volt, a Habsburgok híve. Álláspontja csak a felszabadulás után, 1945 őszén1946 tavaszán, főként a köztársaság kikiáltása nyomán (1946. febr. 1.) változott; tudomásul vette a realitásokat. 1918-ban Szekfű nem lényeges változtatásokkal szerette volna fenntartani az Osztrák-Magyar Monarchiát. Jászi ugyan ragaszkodott a területi elvhez, a történelmi határokhoz, de elismerte a nemzetiségek egyenjogúságát s a Monarchiát igaz, Habsburg vezetésű alkotmányos királyság keretében demokratikus {3-574.} konföderációvá akarta átalakítani, amely öt szövetséges államból: Ausztriából, Magyarországból, Csehországból, Lengyelországból és a délszlávokat egyesítő Illyriából állott volna. (L. Jászi Oszkár: A Monarchia jövője. Bp., 1918.)
24. A 200 holdas birtokhatárt eredendően a Magyar Kommunista Párt javasolta, abból a politikai megfontolásból, hogy a tőkés parasztgazdaságot semlegesítse a nagybirtokok felosztásakor.
25. Nagy Ferenc miniszterelnök az MKP nyomására 1947. jún. 1-én mondott le tisztségéről Svájcban, ahol szabadságát töltötte.
26. A bányák államosítására már 1946-ban sor került; a nehézipari nagyüzemeket 1946 végén csak állami kezelésbe vették, ami nem érintette a tulajdonjogot; a bankok államosításáról szóló 1947. XXX. tc.-et az országgyűlés 1947. szept. 29-én fogadta el.
27. L. az előző, 26. sz. jegyzetet.
28. L. Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Bp., 1934.
29. Mitran, helyesen Mitrany, David (??) román származású amerikai történész, egyetemi tanár.
30. L. Szekfű Gyula: Forradalom után. Bp., 1947. Újabb kiadás: Forradalom után. Sajtó alá rendezte, a bev. tanulmányt írta és jegyzetelte Glatz Ferenc. Bp., 1984.
31. Vámbéry Rusztem (18721948) ügyvéd, büntetőjogász, 1903-tól a budapesti egyetemen a büntetőjog tanára. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja. Az ellenforradalom hatalomra jutása után megfosztották katedrájától; 1922-től ügyvéd Budapesten. Politikai perekben (népbiztosper, Rákosi-per) baloldaliak, kommunisták védőügyvéde. 1926-tól 1938-ig a polgári radikális Századunk szerkesztője. 1938-ban a nácizmus elől, Londont érintve, az USA-ba emigrált. 1947. szept.-től 1948. máj.-ig Magyarország washingtoni követe. Fontosabb munkái: Büntetőjog III. (Bp., 1913); A bűnvédi perrendtartás tankönyve (Bp., 1916); Háború és jog (Bp., 1933); Rákosi-per (Bp., 1933); A háborútól a békéig (Bp., 1938).
{3-575.} 32. Darányi Ignác (18491927) nagybirtokos, agrárpolitikus, 1895. nov. 2-től 1903. nov. 3-ig, majd 1906. ápr. 8-tól 1910. jan. 17-ig földművelésügyi miniszter.
33. Zsilinszky Gábor (18881953) vegyészmérnök, vezérigazgató. Bajcsy-Zsilinszky Endre testvéröccse. A két Zsilinszky fivér és Áchim L. András között támadt vita során, 1911. máj. 14-én ő lőtte le a parasztpolitikust. Bátyjától eltérően politikával nem foglalkozott, a gazdasági életben helyezkedett el. 1920-tól a jobb- és szélsőjobboldali lapokat kiadó Stádium Sajtó Vállalat vezérigazgatója. 1934-től a Nitrokémia Ipartelepek és a Péti Nitrogénművek Rt. vezérigazgatója, 1940-től alelnöke. Betöltötte a GYOSZ alelnöki tisztét is. 1944-ben Németországba menekült, majd kivándorolt Brazíliába. Az Áchim-gyilkosságra l. Domokos József: Két per egy kötetben (Tények és tanúk). Bp., 1978
34. Áchim L. András (18711911) parasztpolitikus, képviselő. 1904-ben csatlakozott a Mezőfi Vilmos vezette Magyarországi Újjászervezett Szociáldemokrata Párthoz, amelynek programjával 1905-ben képviselővé választották. Mezőfivel szakítva, 1906-ban megalakította a Magyarországi Független Szocialista Pártot. 1906. máj.-ban ismét képviselő lett, de mandátumát a Kúria megsemmisítette. 1910-től ismét képviselő. Halálának körülményeire l. az előző, 33. sz. jegyzetet.
35. Nagyatádi Szabó István l. a II. kötetben a Vita demokráciánk válságáról c. cikk 5, sz. jegyzetét.
36. Pikler Gyula (18641937) jogtudós, szociológus, pszichológus 1903-tól 1919-ig egyetemi tanár a budapesti tudományegyetemen; 1920-ban nyugdíjazták. A pozitivista állam- és jogbölcselet egyik legkiválóbb képviselője. A polgári radikálisok által kezdeményezett Társadalomtudományi Társaság alapító tagja, 1901-től alelnöke, 1906-tól 1919-ig elnöke. Fontosabb munkái: A büntetőjog bölcselete (Bp., 1892); Bevezető a jogbölcseletbe (Bp., 1892); A jog keletkezéséről és fejlődéséről (Bp., 1897); A lélektan alapelvei: az élmény megmaradása és ellentétessége (Bp., 1909).
{3-576.} 37. Braun Róbert (18791937) tanár, könyvtáros, társadalomtudós. 1911-től a Fővárosi Könyvtár munkatársa, majd 191819-ben igazgatója. Később lektorként dolgozott. A Huszadik Század rendszeres cikkírója volt. A szociográfia hazai úttörői közé tartozott. Főbb művei: A falu lélektana (Bp., 1913); Magyarország feldarabolása és a nemzetiségi kérdés (Bp., 1919); Régi és új milliomosok Amerikában (Bp., 1920).
38. Magyar Kultura konzervatív szemléletű katolikus folyóirat, 1913-ban indult, 1944-ben szűnt meg. Szerkesztői Bangha Béla, Czapi Gyula és Nyisztor Zoltán voltak.
39. Farkas Ferenc (19031966) könyv- és lapkiadó, parasztpárti politikus. A Nemzeti Parasztpárt alapító tagja; a Szabad Szó kiadója és szerkesztője (19381944). A felszabadulás után az NPP gazdasági osztályának vezetője, 1947. máj. 4-től a párt Végrehajtó Bizottságának tagja. 1945. ápr.-ban beválasztják az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, 1945. nov. 4-től 1951-ig parlamenti képviselő. 1945-től a gazdasági és pénzügyi életben több fontos pozíciót töltött be. 1956 októberében a Petőfi Párt egyik alapító tagja és főtitkára. 1956. nov. 24-ig a második Nagy Imre-kormányban államminiszter.
40. L. Magyar Nemzet, 1956. nov. 2.
41. Sztambulinszki helyesen: Sztambolijszki, Alekszandar (18791923) bolgár politikus és államférfi. 1902-től a Bolgár Népi Földműves Szövetség (BNFSZ) egyik vezetője, 1908-tól képviselő. 1915-ben letartóztatták, mert bírálta Ferdinánd király és a kormány németbarát politikáját. 1918 szeptemberében kiszabadult, és részt vett az antimonarchista katonai felkelésben. Az 1919. augusztusi választások után a koalíciós kormány miniszterelnöke (1919. okt. 1920. máj.), majd 1920. máj. 21-től a BNFSZ által alakított kormány feje. Az 1923. jún. 9-i fasiszta puccs után meggyilkolták.
42. Vitos helyesen: Witos, Wincenty (18741945) lengyel politikus, publicista. A múlt század kilencvenes éveiben kapcsolódott be a lengyel népi mozgalomba. 1908-tól 1918-ig a galíciai szejm, 1911-től az osztrák birodalmi parlament tagja. 1913-ban {3-577.} az egyik alapítója és alelnöke, 1918-tól 1931-ig elnöke az egységes parasztpártból kiváló Piast nevű lengyel parasztpártnak. Az önálló lengyel állam megalakulását követően 192021-ben, 1923-ban és 1926. máj.-ban miniszterelnök. J. Pilsudski tábornok katonai államcsínye (1926. máj.) után ellenzékbe vonult; pártjával részt vett a parlamenti „balközép” frontban. 1930-ban ezért bebörtönözték, majd emigrálni kényszerült. 1933-tól 1939. márc.-ig Prágában él, amikor is visszatér Lengyelországba. 1931-től 1939-ig a Piast és más kisebb parasztpártokból alakult Néppárt elnöke. 1939 őszén a német megszálló csapatok letartóztatták, és egy év börtön után a felszabadulásig rendőri felügyelet alatt áll. A felszabadulás után haláláig a Lengyel Néppárt (PSL) elnöke; 1945. jún.-ban a parlament alelnökévé választották, de tisztét betegsége miatt nem tudta ellátni.
43. Radic, Stjepan (18711928) horvát, ill. jugoszláv politikus, publicista. 1904-ben bátyjával, Ante Radiccsal megalakította a Horvát Parasztpártot, amely az 1910-es választáskor 9 mandátumot szerzett. 191112-ben a magyar hatóságok bebörtönözték. 191819-ben önrendelkezési jogot követelt Horvátország számára és szövetséget Szerbiával, valamint Montenegróval. A szerbekkel való ellentétek miatt 191920-ban börtönbe került. Pártjával ellenzékbe vonult. 192324-ben látogatást tett Londonban és Bécsben, Moszkvában pedig csatlakozott a Parasztinternacionáléhoz. 1926-ban a Pasic-kormányban közoktatásügyi miniszter, azonban rövidesen le kellett mondania. Átvette az ellenzék vezetését. 1928. jún. 20-án merényletet követtek el ellene a parlamentben, s aug. 8-án meghalt.
44. Maniu, Juliu (18781955) román államférfi, miniszterelnök. 1906-tól 1910-ig parlamenti képviselő Budapesten; az Erdélyi Román Nemzeti Párt s a román nemzeti mozgalom vezetője, amely Erdélynek Romániához való csatlakozását kívánta. 1919-től 1939-ig képviselő Bukarestben. 1926-ban a Nemzeti Parasztpárt megalapítója, 1926-tól 1933-ig, ill.1937-től 1947-ig elnöke. 192830-ban és 193233-ban miniszterelnök. A II. világháború alatt a I. Antonescu marsallal szemben álló nyugati {3-578.} orientációjú ellenzék egyik vezetője. 1947-ben jobboldali politikai tevékenysége miatt életfogytiglani börtönre ítélték.
45. Román Nemzeti Parasztpárt (RNP) 1926 októberében jött létre, a J. Maniu vezette Erdélyi Román Nemzeti Parasztpárt és Ion Mihalache Parasztpártja egyesülésével. Társadalmi bázisát a falusi módosabb parasztság és a városi kis- és középpolgárság alkotta. Programjában demokratikus reformok bevezetését ígérte. Az 1928-as választások megnyerésével (77,76%-ot kapott) a párt egyedül alakított kormányt J. Maniu elnökletével. Megszüntette az évek óta tartó rendkívüli állapotot, visszaállította a régi közigazgatást, a földosztás korrekcióját és nemzetiségi törvény megalkotását ígérte; megnyitotta a kapukat a külföldi tőke előtt. Hasonló politikát folytatott másodszori kormányalakításakor is, nagyobb figyelmet szentelve az ország gazdasági érdekei védelmének. Keményen fellépett a munkásmozgalom ellen. Külpolitikai téren a parasztpárti kormányzat hozzájárult a kisantant feltámasztásához; megújította a barátsági szerződést Lengyelországgal; szorosabbra fűzte kapcsolatait a balkáni országokkal. A gazdasági válság idején a párt meggyengült, több csoport kilépett, és önálló pártot alapított; Grigore Ionian létrehozta a baloldali Radikális Parasztpártot (1932), Alexandru Vaida-Voevod megszervezte a jobboldali jellegű Romániai Frontot (1935). Az RNP a harmincas évek második felében szembefordult II. Károly és az udvar diktatórikus törekvéseivel és a fasiszta csoportokkal; kiállt a polgári demokrácia mellett; kereste az együttműködést a demokratikus erőkkel. A királyi diktatúra bevezetése után (1938. febr. 10.) a pártot más pártokkal együtt feloszlatták; illegálisan folytatta a küzdelmet II. Károly antidemokratikus intézkedései ellen. Bár kezdetben támogatta Ion Antonescu tábornok hatalomra kerülését (1940. szept. 6.), később szembekerült vele; helytelenítette a szovjetellenes háborúban való részvételt; kifogásolta a német csapatok beengedését az országba; tiltakozott a Vasgárda fasiszta-terrorista akciói ellen. Az Erdélyre vonatkozó második bécsi döntést nem fogadta el. A kommunisták vezette antifasiszta népfrontmozgalomban {3-579.} hosszú ideig nem vett részt, 1944. jan. 20-án azonban közreműködött a Nemzeti Demokratikus Blokk létrehozásában, tevékeny szerepet játszott az 1944. aug. 23-i demokratikus fordulat végrehajtásában s Románia háborúból való kilépésében. A párt képviselői tisztséget vállaltak az első hónapok koalíciós kormányaiban, de a P. Groza vezette baloldali kormány megalakulásával (1945. márc. 6.) a párt kiszorult a hatalomból, s az ellenzék egyik hangadójaként egyre inkább szembekerült a népi demokratikus forradalommal és a Szovjetunióval. Az 1946. novemberi választásokon súlyos vereséget szenvedett (12,62%-ot kapott csak), s fokozatosan elszigetelődött. 1947. jún. 29-én feloszlatták.
46. Sárközi György l. a II. kötetben A Márciusi Front tíz esztendeje c. tanulmány 4. sz. jegyzetét. Dózsáról írt drámáját l. Dózsa. Történelmi dráma 3 felvonásban és 6 képben. Bp., Kelet Népe. 1939.
47. L. Illyés Gyula: Dózsa György. Dráma. Bp., 1956.
48. L. Féja Géza: Dózsa György. Bp., 1939. 242.
49. Szép Szó (19361939) báró Hatvany Bertalan anyagi támogatásával 1936-ban alapított szépirodalmi folyóirat. Fejtő Ferenc, Ignotus Pál és József Attila szerkesztették, s a Cserépfalvi kiadó adta ki. József Attila halála után szerkesztőbizottság, majd Gáspár Zoltán (19101945) vette át a lap irányítását.
50. Dékány István (18861965) filozófus, szociológus, az MTA lev. tagja. 1920-ban a kolozsvári egyetemen történelemelméletet adott elő, 1922-ben a budapesti egyetemen a történetfilozófia magántanárává habilitálták; 1932-től egyetemi nyilvános rendkívüli tanár; 1942-től 1946-ig a társadalomelmélet tanára. Főbb művei: Bevezetés a társadalom lélektanába (Bp., 1923); A társadalomfilozófia alapfogalmai (Bp., 1933); A mai társadalom (Bp., 1943).
51. A Bethlen Gábor Kör 1902-ben alakult Kolozsvárott; a trianoni békeszerződés után az egyetemmel együtt Szegedre került át. 1946-ig működött.
52. Hilscher Rezső (18801957) jogász, szociálpolitikus. Az egyetem elvégzése után Újpest város tisztviselője, az Újpesti {3-580.} Főiskolai Szociális Telep munkatársa, majd a budapesti Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán egyetemi magántanár. Később a Szociálpolitikai Intézet egyik megszervezője, az intézet népvédelmi osztályának vezetője. 1944-től a Miskolci Jogakadémia tanára, 1949-től 1954-ig a pécsi tudományegyetem oktatója, tanszékvezető docens.
53. Hont Ferenc (19071979) rendező, színháztörténész. Tagja a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. 1933-ban kezdeményezte a Szegedi Szabadtéri Játékok megrendezését. A harmincas évek elejétől illegális kommunista. 1937-től a Független Színpad társulatával, majd a Művészek, Írók, Kutatók Szövetkezete keretében antifasiszta kulturális műsorokat szervezett. A felszabadulás után 1949-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola igazgatója. 194952-ben a Népművelési Minisztérium osztályvezetője. 1952-től 1957-ig az Országos Színháztörténeti Múzeum, 1957-től 1969-ig a Színháztudományi Intézet igazgatója. Fő műve: A cselekvés művészete (Bp., 1972).
54. Joó Tibor (19011945) történetfilozófus, könyvtáros. 1929-től 1933-ig a szegedi Egyetemi Könyvtárban dolgozott, majd az OSZK-ba került. 1939-től a budapesti tudományegyetem magántanára. Fontosabb munkái: Bevezetés a szellemtörténetbe (Bp., 1935); A magyar nemzeteszme (Bp., 1939); Magyar nacionalizmus (Bp., 1941).
55. Buday György (1907) grafikus, fametsző. 1926-tól 1930-ig a szegedi egyetem joghallgatója; elnöke a Bethlen Gábor Körnek. Elindítója, irányítója és ideológusa az agrársettlement mozgalomnak. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának alapító tagja és elnöke. Drámai erejű fametszet-illusztrációkkal vált neve ismertté (Arany János balladái, 1933; Székely népballadák, 1935). 1934-től 1937-ig a Válasz szerkesztőségének tagja. 1938-tól Angliában él.
56. L. e tanulmány 13. sz. jegyzetét.
57. Erdei Ferenc: Egy parasztváros társadalmi szerkezete. III. Népünk és Nyelvünk. 1934. évf. 89100., 167173. l.; uo.: Területi csoportok egy mezőváros társadalmában. (Adalékok {3-581.} Makó társadalmához.) Uo. 1935. évf. 244252. l. L. még: Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. Makó, 1972. (A Makói Múzeum Füzetei. 27.)
58. Népünk és Nyelvünk (19291939) a szegedi Alföldkutató Bizottság néprajzi, társadalomrajzi és nyelvészeti szakosztályának folyóirata. Id. Bibó István 1929 és 1933 között szerkesztette.
59. Rézler Gyula (1911) közgazdász, szociográfus, az empirikus munkásszociográfia és szociológia első hazai művelői közé tartozott. 193738-ban az Árelemző Bizottság előadója. 1938-tól a Miniszterelnökség gazdaságtanulmányi osztályának munkatársa. 1943-ban megszervezte a Magyar Ipari Munkatudományi Intézetet. 1945-től az Újjáépítési Minisztérium osztályvezetője. 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált. A Loyola Egyetem (Chicago) tanára, 1964-től 1969-ig ugyanitt az Ipari Kapcsolatok Intézetének igazgatója. Fontosabb munkái: A magyar nagyipari munkásság kialakulása (Bp., 1938); Magyar gyári munkásság. Szociális helyzetkép (Szerk., Bp., 1940); Bevezetés a szociológiába (Bp., 1948).
60. Bibó itt téved. Rézler általa említett tanulmánya: A magyar társadalomleírás kialakulása az elmúlt évtizedekben a Közgazdasági Szemle 1941. 6. sz.-ban jelent meg, míg saját tanulmánya Erdei Ferenc munkássága a magyar parasztság válságának irodalmában 1940-ben, egy évvel korábban látott napvilágot a Társadalomtudományban. (A tanulmányt l. a II. kötetben.) Rézler a maga cikkét némileg átdolgozva önálló kiadványban is megjelentette: Falukutatók és szociográfusok. A magyar társadalom önvizsgálata az elmúlt évtizedben. Bp., 1943.
61. Aldobolyi Nagy Miklós (19111973) földrajztudós, hidrogeológus. Szegeden és Szamosújvárott volt tanár, 1942-ben habilitálták magántanárrá. 1945 és 1957 között Szegeden a Pedagógiai Főiskola földrajzi tanszékének a vezetője. 1957-ben a Szegedi Vízügyi Igazgatóságon dolgozott, innen az Országos Vízkutató és Fúró Vállalathoz (Bp.), majd a Vízkészletgazdálkodási Központba került.
{3-582.} 62. Reitzer Béla-Rostás Ilona: Ezer munkás a szabadidőről. Munkaügyi Szemle, 1940. 5. sz. 216225. l.
63. Társadalomtudomány (19211944) tudományos szakfolyóirat, 1926-ig a Magyar Néprajzi Társaság Társadalomtudományi Szakosztályának, 1926-tól a Magyar Társadalomtudományi Társaságnak kiadványa. 19211925 között id. Bibó István szerkesztette. 1933-ban a német fasizmus uralomra jutása után ideológiai-politikai beállítottsága megváltozott, a tradíciók védelme mellett egyre inkább németellenessé vált, felkarolta és támogatta a hazai szociológiai és néprajzi kutatásokat. 1944-ben, a német megszállás idején betiltották.
64. Napkelet (19231940) konzervatív irodalmi és művészeti folyóirat. Alapítója és kiadója a gr. Zichy Rafaelné elnöklete alatt álló Magyar Irodalmi Társaság volt azzal a céllal, hogy tömörítve a konzervatív és „nemzeti” szemléletű írókat, ellensúlyozza a Nyugat hatását. Szerkesztői közé tartozott többek között Tormay Cecil, Horváth János és 19381940 között Kállay Miklós.
65. Tóth László (18951964) kecskeméti nyomdász. A kecskeméti jogakadémián tanult. 1918-ban belépett az MSZDP-be. Az őszirózsás forradalom idején tagja lett a helyi Nemzeti Tanácsnak. A Tanácsköztársaság alatt a direktórium vezetője; a város képviselője a Tanácsok Országos Testületében. A Tanácsköztársaság után másfél évet töltött börtönben. 1922-től a kecskeméti nyomdavállalat tisztviselője, később igazgatója. Számos baloldali kiadványt jelentetett meg; ő adta ki többek között Németh László Tanúját. A felszabadulás után 1944. dec.-től 1948 közepéig Kecskemét polgármestere. Ezt követően visszavonult a közéletből. 1956. nov.-től 1958 végéig a Városi Tanács V. B. elnökhelyettese; később a Hazafias Népfront Városi Bizottságának elnöke. (Romsics Ignác közlései alapján.)
66. Magyar Élet (19361944) irodalmi és politikai folyóirat. Formálisan a Honszeretet Egyesület lapja volt, valójában azonban a Magyar Közösség nevű konzervatív, erősen nacionalista, fajvédő alapon álló titkos szervezet ellenőrizte és tartotta fenn anyagilag. Felelős szerkesztője 1938. márc.-tól 1944. jan.-ig {3-583.} Fitos Vilmos, a segéd-, ill. társszerkesztők pedig Gombos Gyula (19391942) és Kristó Nagy István (1943) voltak. A folyóirat a Magyar Közösség szellemiségének megfelelően politikailag mérsékelt hangot ütött meg, de a háború alatt fokozatosan balratolódott, s határozottan németellenes vonalat vitt. Ugyanakkor a népi írók szinte minden árnyalatát megszólaltatta, még a kommunistákkal kapcsolatot tartó írókat is. A német megszállás idején, új szerkesztőséggel, de 1944. okt.-ig megjelent. L. bővebben: Fitos Vilmos: A „Magyar Élet” című folyóirat. (A szerkesztő emlékezete.) Literatura. 1984. l. sz. 89103. l.
67. Nagy István (19041978) erdélyi magyar író, kommunista politikus. A háború alatt kapcsolódott a hazai szellemi életbe; összeköttetésbe lépett a népi írókkal; írt a Kelet Népébe, a Magyar Csillagba és a Szabad Szóba; részt vett a szárszói konferencián (1943); dolgozott a Népszavának.
68. Fitos Vilmos (1913) tanár, tisztviselő. A budapesti egyetem bölcsészkarán tanári oklevelet szerzett, 1931-től 1935-ig Eötvös-kollégista. 1933-tól kapcsolatban állt az ún. Turulellenzékkel. Belépett a bölcsészkari Turul szervezetbe, az Árpád Bajtársi Egyesületbe, majd annak vezére lett. Később az ellenzék jelöltjeként a Turul kulturális vezérévé választották. 1937-től 1939-ig a Bartha Miklós Társaság főtitkára, majd ügyvezető alelnöke. 1938. márc.-tól 1944. jan.-ig a Magyar Élet c. folyóirat szerkesztője. 1938 végétől tagja a Magyar Közösség nevű titkos szervezetnek. A világháború alatt az egyetemi és főiskolai hallgatók németellenes egységmozgalmának szervezője, a Magyar Ifjúság Nagybizottság elnöke. 1944. márc. 19-e után az ellenállási mozgalomban a Szabad Élet Diákmozgalom vezetője. A felszabadulást követően különböző vállalatoknál tisztviselőként dolgozott. 1946. dec. 30-án, a Magyar Közösség összeesküvése kapcsán letartóztatták, de 1947. aug.-ban szabadlábra került. 1949-től a NIKEX-nél, 1953-tól 1964-ig a KOMPLEX külkereskedelmi vállalatnál volt állásban. 1956. nov.-től 1972-ig tagja az MSZMP-nek. 1973-tól nyugdíjas.
69. Magyar Élet Könyvkiadó (19391947) Püski Sándor {3-584.} által alapított könyvkiadó, amely főként a népi írók műveit adta közre.
70. Magyar Út (19341944) a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetségének hetilapja. Felelős szerkesztője 1942-ig Pap Béla református lelkész volt, utóda Gombos Gyula lett, kinek révén a lap fokozatosan a Honszeretet Egyesület, ill. a Magyar Közösség ellenőrzése alá került. Kissé jobbratolódott, de igyekezett népszerűsíteni a népi írókat.
71. Exodus (19391944) a népi mozgalomhoz tartozó könyvkiadó, főként Karácsony Sándor munkáit adta ki. 1941-ben közölte Szabó Dezső Elfelejtett arc c. elbeszélését és Ajno c. versét.
72. Magyar Parasztszövetség (19411948) a Független Kisgazdapárt által 1941-ben a kormány támogatásával létrehozott paraszti kulturális, társadalmi és érdekvédelmi szervezet. Tevékeny szerepet vállalt a függetlenségi és a németellenes ellenállási mozgalomban. Vezetői szoros kapcsolatban álltak a népi írókkal és szociáldemokrata politikusokkal.
73. L. bővebben: Lackó Miklós: Az Új Szellemi Front történetéhez. Válságok választások. Történelmi tanulmányok a két háború közötti Magyarországról. Bp., 1975, 52171.
74. Az 1935-ös parlamenti választásokról van szó. Gömbös Bajcsy-Zsilinszky Endrével szemben Tarpán (Szabolcs-Szatmár m.) egy Kenyeres (Kaufmann) Miklós nevű politikai szélhámost léptetett fel, akit a helyi közigazgatás erőszakos támogatásával és csalások sorozatával meg is választottak. A választási bíróság azonban a tiltakozások miatt kénytelen volt Kenyerest a mandátumától megfosztani. Az újból kiírt választást minimális különbséggel, de ismét elvesztette Bajcsy-Zsilinszky. (L. bővebben: Dernői Kovács László: Bajcsy-Zsilinszky. Bp., 1966. 2844.)
75. L. Tanú. 19341935. 10. sz. 285288.
76. Kozma Miklós (18841941) katonatiszt, konzervatív politikus. Az ellenforradalmi rendszer egyik meghatározó csoportjához, az ún. szegediekhez tartozott. 1919-ben Szegeden az {3-585.} ún, nemzeti hadsereg propaganda- és védelmi osztályának vezetője, majd Horthy kabinetirodájának katonai referense. 1922-től az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke. 1935. márc. 4-től 1937. febr. 3-ig a Gömbös-, majd a Darányi-kormány belügyminisztere. 1940. szept. 12-től 1941. dec. 8-ig Kárpátalja (ma Kárpát-Ukrajna) kormányzói biztosa.
77. Gömbös Gyula 1933. jún. 17-én utazott kétnapos, nem hivatalos villámlátogatásra Mecsér András kíséretében Berlinbe, Hitler kancellárhoz.
78. Donáth Ferenc (1913) jogász, kommunista politikus. 1934-től az illegális KMP tagja. Részt vett a baloldali egyetemista és értelmiségi mozgalmakban; a Márciusi Front egyik szervezője. 1939-től a Szabad Szó munkatársa, 1940-ben letartóztatták, majd internálták. 1942-ben illegalitásba vonult. 1943-ban részt vett a Békepárt létrehozásában, s a Központi Bizottság tagja lett. 1944 őszén ott volt a kommunista párt újjászervezésénél is, s szerkesztette a Szabad Népet. A felszabadulás után, 1945. márc.-tól az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyettese,1945, nov. 15-től a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára. 1945. máj.-tól az MKP, majd az MDP Központi Vezetőségének tagja. 1948, jan. 1-jétől 1951. febr. 1-jéig a Központi Vezetőség titkárságának a vezetője. 1951, febr. 15-én koholt vádak alapján letartóztatták, és 15 évi fegyházbüntetésre ítélték; 1954 nyarán rehabilitálták. 1954. dec.-től az MTA Közgazdaságtudományi Intézet igazgatóhelyettese. 1956. okt. 23-án távollétében kooptálták a Központi Vezetőségbe, és megválasztották a Központi Vezetőség egyik titkárává, de másnap lemondott. Az MSZMP egyik alapító tagja. 1958-ban, a Nagy Imre-perben, az ellenforradalom idején kifejtett tevékenységéért 12 évi börtönre ítélték; 1960-ban amnesztiával kiszabadult. Különböző tudományos intézetekben dolgozott, 1976-tól nyugdíjazásáig, 1983-ig az MTA Közgazdaságtudományi Intézet munkatársa. Főbb művei: Demokratikus földreform Magyarországon. 19451947. (Bp., 1969); Reform és forradalom. A magyar mezőgazdaság strukturális átalakulása, 19451975. (Bp., 1977).
{3-586.} 79. Egyetemi Kör (18751944) ún. kebelbeli, tehát a rektor fennhatósága alá tartozó egyetemi ifjúsági szervezet. Irodája a budapesti egyetem bölcsészkarán volt. Rendezvényeit valamennyi egyetem diákjai látogathatták.
80. Kállai Gyula (1910) újságíró, kommunista politikus. 1931-től az illegális KMP tagja. A harmincas években részt vett a budapesti és a debreceni baloldali egyetemista mozgalmakban; a Márciusi Front egyik szervezője. 1939 és 1944 között az KMP megbízásából a Népszava munkatársa. Tevékeny szerepet játszott a háború alatt a nemzeti függetlenségi és az ellenállási mozgalomban. A párt képviselője a Magyar Front Intéző Bizottságában és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságában. A felszabadulás után az MKP, majd a MDP Központi Vezetőségének tagja; 19461948-ban a KB kulturális osztályának vezetője. 1945. jún. 16-tól 1945. nov. 23-ig az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a miniszterelnökség államtitkára, majd 1945. nov. 23-tól 1946. máj. 27-ig a Tájékoztatásügyi Minisztérium államtitkára. 1949. jún. 11-től 1951. máj. 12-ig külügyminiszter. 1951. máj.-ban koholt vádak alapján letartóztatták; 1954 őszén rehabilitálták. 1955. febr. 19-től 1956. okt. 31-ig népművelési miniszterhelyettes. 1956. júl.-ban visszakerült az MDP KB kulturális osztályának élére. Október 2324-én éjjel beválasztják az MDP Politikai Bizottságába. Az ellenforradalom leverése után részt vett a párt újjászervezésében, az MSZMP KB és 1975. márc.-ig a PB tagja. 1957. febr.-tól a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban különböző tisztségeket töltött be, 1960. jan. 15-től 1965. jún. 30-ig a minisztertanács elnökhelyettese, 1965. jún. 30-tól 1967. ápr. 14-ig miniszterelnök. Ezt követően 1967. ápr. 14-től 1971. máj. 12-ig az országgyűlés elnöke, majd 1971-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. 1956 után beszédeiben, írásaiban élesen bírálta Nagy Imre politikáját. Főbb munkái: A magyar függetlenségi mozgalom. 19361945. (Bp., 1948); Életem törvénye. (Bp., 1980); Két világ határán. (Bp., 1984).
81. Utalás a Nemzeti Parasztpárt megalakulására.
{3-587.} 82. Kodolányi a Turul Bajtársi Szövetség hetilapjának, a Nemzetőrnek lett rövid ideig a főszerkesztője (1939. júl.-tól 1940. márc.-ig); Féja 1934-től 1944-ig a kormány esti lapjának, a Magyarságnak volt a belső munkatársa.
83. MEFHOSZ (19201945) Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége, egyetemista és főiskolás ifjúsági szervezetek egyik csúcsszerve, amely magába tömörítette a különböző egyetemek diáksegélyező, szociális jellegű egyleteit és egyesületeit, valamint a területi alapon szerveződő szövetségeket. A harmincas évek második felében szerepet vállalt a baloldali ifjúsági és népi mozgalmakban; támogatta a Márciusi Frontot, képviseltette magát a szervezet összejövetelein. Kiadta a népi írók műveit.
84. Magyar Nemzeti Diákszövetség (19341944) egyetemista és főiskolás diákszervezetek másik csúcsszerve, amely a kormánypárti jobboldali, állami és egyházi szervezeteket, bajtársi egyesületeket fogta át. Ide tartozott a Turul is. A MEFHOSZ ellensúlyozására hozták létre.
85. Nemzetpolitikai Társaság, helyesen. Magyar Nemzetpolitikai Társaság (19261946) 1926-ban, Antal István elnökletével alakult jobboldali ifjúsági egyesület. A jobboldali egyetemi ifjúsági mozgalmakból kinőtt, de azokkal szoros kapcsolatot tartó keresztény-nemzeti gondolkodású értelmiségieket tömörítette. 1930-ig nem fejtett ki tevékenységet, 1930. okt. 7-én fuzionált a Bartha Miklós Társasággal és a Wesselényi Reform Clubbal. Jelentős szerepet játszott a harmincas évek elején a bethleni kormányzati rendszerrel elégedetlenkedő, de jobboldali beállítottságú fiatal értelmiségi mozgalmakban; egyik elindítója az ún. reformnemzedék mozgalmának, amelynek vezetői Gömbös Gyula táborába álltak, és politikai szerepet is vállaltak. A harmincas évek második felében jelentőségét vesztette. 1946-ban Rajk László belügyminiszter feloszlatta.
86. Dobossy László (1910) irodalomtörténész. A harmincas években az egyik vezetője volt a csehszlovákiai magyar főiskolások haladó mozgalmának, a Sarlónak. 1936 és 1939 között tanár {3-588.} a kassai magyar gimnáziumban. 1938-tól ösztöndíjas Párizsban; részt vett az ellenállási mozgalmakban; a Franciaországi Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik megalapítója, majd elnöke. A párizsi Magyar Intézet igazgatója. 1950-ben tért haza. Különböző felsőoktatási intézményekben tanított, 1955-től az ELTE docense, majd 1966-tól professzora; 1980-ban nyugdíjba vonult. Főbb művei: Cseh-magyar szótár III. (Bp., 1960); Karel Capek (Bp., 1961); Romain Rolland, az ember és az író (Bp. 1961); A francia irodalom története III. (Bp., 1963); Hasek világa (Bp., 1970); A közép-európai ember. Tanulmányok (Bp., 1973); Két haza között. Esszék, tanulmányok (Bp., 1981).
87. Dobossy Imre (19081981) jogász, Dobossy László testvére. Brnóban végzett jogi egyetemet. Részt vett a csehszlovákiai magyar fiatalok Sarló-mozgalmában. 1938-tól ügyvéd Érsekújvárott. 1945-ben Magyarországra költözött. A Jócsik Lajos vezette áttelepítési kormánybizottság lapját, az Új Otthont szerkesztette. 1948-tól az Orsz. Fordítóirodában dolgozott, majd igazgatóhelyettes volt, 1968-ban innen ment nyugdíjba. Később nyugdíjasként az Országos Vezetőképző Intézet munkatársa lett.
88. A Sarló delegációja 1931-ben helyezett el vörös szalagos s valamennyi dunai állam nemzeti színeit viselő koszorút Táncsics Mihály sírján.
89. Jócsik Lajos (19101980) közgazdász, író, publicista. A csehszlovákiai magyar fiatalok Sarló-mozgalmának egyik vezetője. Egyetemi tanulmányait Párizsban, Brnóban és Prágában végezte. 1938-tól Budapesten élt. 194042-ben Móricz Zsigmond mellett a Kelet Népe segédszerkesztője. Részt vett az 1943-as balatonszárszói konferencián. A német megszállás alatt bujkálni kényszerült. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárthoz csatlakozott. 1945. nov. 4-től parlamenti képviselő. 194549-ben a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium államtitkára s a magyar-csehszlovák lakosságcsere kormánybiztosa. 1949-től az Országos Szervestrágyázási Vállalat vezérigazgatója. 1956 októberében részt vett a parasztpárt újjászervezésében, {3-589.} a Petőfi Párt ideiglenes vezetőségének tagja, az Új Magyarország felelős szerkesztője. Az ellenforradalom leverése után a gazdasági életben helyezkedett el, egy talajjavítással foglalkozó vállalat, a Fővárosi Talajerő-gazdálkodási és Értékesítő Vállalat igazgatóhelyettes főmérnöke lett. Főbb művei: Iskola a magyarságra. Egy nemzedék élete húszéves kisebbségben (Bp., 1939); Idegen igában. Húsz év cseh elnyomás alatt (Bp., 1940); A Közép-Duna-medence közgazdasága (Bp.; 1944); A közösség gazdasági élete (Bp., 1946); Gazdasági és társadalmi rendünk kialakulása (Bp., 1947); A világ kenyere ma és 2000-ben (Bp., 1964); Az öngyilkos civilizáció (Bp., 1971); Környezetünk védelmében (Bp., 1976); Egy ország a csillagon (szociográfia, 1977). Írt regényeket is: Anna és Mária (Bp., 1943); A fekete kecske (Bp., 1948); Hét ember meg egy fél (Bp., 1965).
90. Milotay István (18831963) publicista, jobboldali politikus. 1920-tól a legitimista Magyarság szerkesztője. 1920-tól 1922-ig parlamenti képviselő a Keresztény Nemzeti Egységpárt programjával. 1934. aug.-ban Gömbös egyetértésével új kormánylapot indított Új Magyarság címmel. Az 1930-as évek végén Imrédy Béla híveihez csatlakozott. Az 1944. okt. 15-i Szálasi-puccs után is tagja maradt a nyilas parlamentnek. 1944 végén Németországba menekült, majd Dél-Amerikában telepedett le. Az ötvenes években Svájcba költözött. Fontosabb munkái: A függetlenség árnyékában (Bp., é. n.); Az ismeretlen Magyarország (Bp., é. n., [1930]); Új világ felé III. (Bp., 1940); Népi válság, népi Magyarország (Bp., 1944).
91. Makkai János (1905) publicista, kormánypárti politikus. A húszas évek elején a Magyarságnál kezdte újságírói pályáját. 1934-ben Milotayval megalapította az Új Magyarságot. 1935-től 1944 nyaráig parlamenti képviselő NEP-, ill. MÉP-programmal. A második zsidótörvény (az 1939. IV, tc.) előadója a parlamentben. 1937-től az Esti Újság c. kormánypárti lap felelős szerkesztője. Politikai tárgyú publicisztikája tette ismertté nevét. A felszabadulás után, 1947-ben a felelősségre vonás elől Nyugatra szökött. Munkái: A háború utáni Magyarország {3-590.} (Bp., 1937); A természetes béke Európában (Bp., 1940); Szép közélet (Bp., 1941).
92. L. Makkai János: Urambátyám országa (Bp., 1942); uő: Politika isten rabságában (Bp., 1943).
93. A Solymosi Eszter véréről szóló vers 1937-ben jelent meg. A német megszállás után írt verse: l. Erdélyi József: A zsidókról. Az Ország, 1944. júl. 8. Emellett többször újra közölte Solymosi Eszter vére c. hírhedt versét (Az Ország, 1944. ápr. 22.; Toldi-kéz, Versek. Bp., 1944. 5354.; Harc, 1944. aug. 19.), amelyet Kiss Ferenc a rádióban is elszavalt (Magyarság, 1944. máj. 6.). Számos új antiszemita verset is írt és publikált, még az 1944. okt. 15-i Szálasi-féle nyilas puccs után is. (Pl.: Sárga kereszt. Harc, 1944. okt. 29.) Dicsőítette a németek oldalán harcoló magyar katonákat. (Magyar katona. Egyedül Vagyunk, 1944. aug. 25.)
94. L. a 82. sz. jegyzetet.
95. A Parasztszövetség 1941 őszén alakult meg.
96. Püski Sándor (1911) jogász, könyvkiadó. 1938-ban tankönyvüzletet nyitott, 1939-ben megalapította a Magyar Élet Könyvkiadót, amely zömmel a népi írók műveit jelentette meg. 1943-ban a szárszói konferencia egyik szervezője. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpártba lépett be. 1950-ben könyvkiadóját és könyvkereskedését államosították. Az 1956. októberi események idején a Petőfi Párt (Nemzeti Parasztpárt) élén álló irányítótestület titkára. 1961-ben államellenes tevékenység miatt letartóztatták és elítélték. A hetvenes évek elején hivatalos engedéllyel New Yorkba költözött, könyvkereskedést nyitott, és ismét nyomdát alapított.
97. A cikk A szabadság fogalma címmel a Népszava nevezetes 1941. karácsonyi számában jelent meg.
98. L. e tanulmány 17. sz. jegyzetét.
99. Kerék Mihály (1902) agrárközgazdász. 1924-től a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél dolgozott, 1930-ban a Faluszövetséghez, 1933-ban a Magyar Gazdaszövetséghez került. 1936-tól a Pénzintézeti Központ tisztviselője. 1938-tól Pest megyében szociális tanácsadó. A Magyar Nemzet belső munkatársa. {3-591.} Jó kapcsolatok fűzték a népi írókhoz; írt a baloldali lapokba, folyóiratokba. A felszabadulás után a kisgazdapárt agrárszakértője és a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ ügyv. alelnöke. Fontosabb tanulmányai: Földbirtokpolitika (Bp., 1934); A telepítés fél évszázada (Bp., 1935); A magyar földkérdés (Bp., 1939); A magyar föld (Bp., 1941); A földreform útja (Bp., 1942); Milliók milliókért. Új magyar szociálpolitika (Bp., é. n.).
100. Kiss Sándor l. a II. kötetben a Válság után válság előtt c. tanulmány 3. sz. jegyzetét.
101. A 8 osztályos kötelező általános iskola bevezetésére az Ideiglenes Kormány rendelete (6650/1945. M. E.) 1945. aug. 18-án jelent meg.
102. Keszthelyi Nándor l. a II. kötetben a Vita a demokrácia válságáról c. cikk 20. jegyzetét.
103. L. Bibó: A magyar demokrácia válsága c. cikkét a II. kötetben.
104. L. Teherán, Jalta, Potsdam. Dokumentumgyűjtemény. Bp., 1969. 400.
105. L. a belügyminiszter rendeletét a német nemzetiségű személyekkel kapcsolatos intézkedésekről (20.100/1945. 7. B. 14. I. sz., 1945. jún. 28. Magyar Közlöny, 1945. júl. 1.).
106. Időközben az történt, amiről Bibó, úgy látszik, nem tudott, hogy a potsdami konferencia után, 1945. nov. 20-án a Szövetséges Ellenőrző Bizottság utasította a magyar kormányt, hogy tegyen előkészületeket a német nemzetiségűek kitelepítésére, s viszonylag magasan, kb. 500 ezer főben jelölte meg a kitelepítendők létszámát. Ezzel a magyarországi németek és a csehszlovákiai magyarok átköltöztetésének ügyét szétválasztotta.
107. Nagy Imre (18961958) kommunista politikus. Hadifogolyként bekapcsolódott az oroszországi forradalmi mozgalomba; részt vett 1918-ban a polgárháborúban. 1921-ben visszatér Magyarországra. 192527-ben az MSZMP tagja. 1928-ban Bécsbe, majd a Szovjetunióba emigrált, ahol az Agrártudományi Intézetben dolgozott. A háború idején a Kossuth Rádió egyik {3-592.} szerkesztője. 1944. nov. elején hazatért, nov. 5-től az MKP, majd az MDP KV és PB tagja. 1944. dec. 22-től 1945. nov. 15-ig az Ideiglenes Kormány földművelésügyi minisztere, 1945. nov. 15-től 1946. márc. 20-ig belügyminiszter a Tildy-, ill. a Nagy Ferenc-kormányban. 1947. szept. 16-tól 1949. jún. 8-ig az országgyűlés elnöke. Az MDP KV 1949. szept. 3-i ülésén a népi demokratikus átalakulás jellegével és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos helytelen álláspontja miatt visszahívták a PB-ből, de mivel önkritikát gyakorolt, 1950-ben visszakerült a PB-be, s 1950 és 1953 között előbb élelmezési miniszter, azután begyűjtési miniszter, majd miniszterelnök-helyettes. Az MDP KV 1953. június 2728-i, új politikát meghirdető ülése után júl. 4-től miniszterelnök. 1955. ápr. 14-én politikai nézetei miatt kizárták az MDP PB-ből és KV-ből, s leváltották a kormány éléről (1955. ápr. 18.), s dec. 3-án párttagságát is megszüntették. 1956. okt. 13-án visszavették az MDP-be, okt. 23-án ismét beválasztották a KV-be és a PB-be. 1956. okt. 24-től nov. 4-ig miniszterelnök. Az MSZMP megalakítását előkészítő bizottság tagja. Nov. 4-e után Romániába internálták, kormányának több tagjával együtt. 1958 júniusában, az ellenforradalom idején folytatott politikája miatt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa halálra ítélte, és kivégezték.
108. L. a Tildy-kormány rendeletét a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről (12.330/1945. M. E. sz.), Magyar Közlöny, 1945. dec. 22.
109. 1941-ben.
110. Végül is kb. 170 ezer német nemzetiségű magyar állampolgár kitelepítésére került sor.
111. A szlovákiai magyarok kitelepítése l. A magyar demokrácia válsága c. tanulmány 41. sz. jegyzetét.
112. Manuilszkij, Dimitrij Zaharovics (18831959) szovjet közéleti személyiség. 1903-tól tagja az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártnak, 1913-ban csatlakozott a bolsevik párthoz. 1918-tól 1922-ig az Ukrán Kommunista Párt vezetője, 1922-től a Kommunista Internacionálé munkatársa, 1928-tól {3-593.} 1943-ig titkára. 1943-tól diplomata, 1944-től Ukrajna külügyminisztere, 1946-tól miniszterelnök-helyettes is. 1946-ban a párizsi békekonferencián Ukrajna delegációját vezette.
113. Az MSZMP Központi Bizottsága Kulturális Elméleti Munkaközösségének állásfoglalása a „népi írókról” (1958. június). A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai, 19561962. Bp., 1964.
114. Válasz (19341939, 19461949) szépirodalmi, kritikai és politikai folyóirat, a népi írók orgánuma. 1946-os újraindulásakor Illyés Gyula mellett Sárközi Márta látta el a szerkesztői feladatok nagy részét; zömmel a Nemzeti Parasztpárt körül tömörülő népi írók, fiatal értelmiségiek írtak bele.
115. Sárközi Márta Sárközi Györgyné Molnár Márta (19071966) szerkesztő, műfordító. Molnár Ferenc leánya. 1933-tól Sárközi György felesége. A felszabadulás után férje szellemében névleg kiadóként, a valóságban társszerkesztőként gondozta Illyés Gyulával a Válasz c. irodalmi folyóiratot. Ekkor mélyült el barátsága Bibó Istvánnal. Az általa alapított Fehér Holló kiadóvállalat vezetője, annak államosításáig.
116. Valóság (19451948) a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség által indított, majd 1947-től a NÉKOSZ által fenntartott irodalmi és kritikai folyóirat. Főszerkesztője Szabó Zoltán, szerkesztője Márkus István, ill. 1947-től Lukácsy Sándor volt.
117. Szabó Lőrinc: Vezér (1928) Szabó Lőrinc összes versei. Bp., 1982. I. k. 544545. (Magyar Remekírók.)
118. George, Stefan (18681933) német költő. Kiadta a Blätter für die Kunstot (Művészeti Lapokat, 18921916). A költészet és az irodalom elszakításával a társadalomtól és a politikától, a latin kultúrától a germán mítosz felé fordulásával, hőskultusz teremtésével és a német szélsőséges nacionalizmusnak tett engedményekkel szellemi előkészítője volt a hitleri fasizmusnak.
119. L, a II. kötetben Bibó: A Nemzeti Parasztpártról c. cikksorozatát.
120. Magyar Közösség l. a II. kötetben az Összeesküvés és köztársasági évforduló c. tanulmány 4. sz. jegyzetét.
{3-594.} 121. Fitos Vilmos közlése szerint (1985. márc. 25.) Kodolányi és Szabó Pál, Barsi Harcsa Dénes tagjai voltak a Magyar Közösségnek.
122. A köztársaság elleni összeesküvésben részt vevőket, akik között sok magyar közösségi tag is volt, népbíróság elé állították. A per 1947. febr. 27. és ápr. 16-a között zajlott le Budapesten. A két egykori magas rangú katonatisztet, Dálnoki Veress Lajos vezérezredest és András Sándor vezérőrnagyot, valamint Donáth Györgyöt halálra, Szent-Iványi Domokost és Arany Bálintot életfogytiglanra ítélték. A Népbíróságok Országos Tanácsa fellebbezés nyomán Donáth György halálos ítéletét jóváhagyta, de Dálnoki Veress ítéletét 15 évi fegyházra, Andrásét 10 évi kényszermunkára változtatta. Szent-Iványi ítéletét 14 évi, Arany Bálint ítéletét 12 évi kényszermunkára mérsékelték.
123. Kovács Bélát a szovjet hatóságok szovjetellenes szervezkedés, kémkedés hamis vádjával 1947. febr. 25-én tartóztatták le. Kovács Imre 1947. febr. 24-én lépett ki a Nemzeti Parasztpártból.
124. Az ún. „százalékarány”-megállapodásra brit kezdeményezésre Churchill és az angol kormányküldöttség 1944. októberi moszkvai látogatásakor került sor, s nem Teheránban vagy Jaltában. A Magyarországra vonatkozó százalékarányt Eden és Molotov megbeszéléseinek eredményeként nyolcvanhúsz százalékban állapították meg a Szovjetunió javára. L. részletesebben Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 19191945. Bp., 1975. 382383.
125. Hegedűs András (1920) közgazdász, szociológus. 194144-ben Bolyai-, majd Györffy-kollégista. 1942-től tagja a KMP-nek. 1944 nyarán a Nemzeti Ellenállás Diákmozgalmának egyik vezetője. 1944. szept.-ben letartóztatták, elítélték, szökése után az illegális KISZ titkárságának tagja. 194548 között a MADISZ titkára. 1948-tól az MDP KV osztályvezetője. 195254-ben az állami gazdaságok és erdők minisztere, majd földművelésügyi miniszter; 195355-ben a minisztertanács első elnökhelyettese; 1955. ápr. 18-tól 1956. okt. 24-ig miniszterelnök. {3-595.} 1958-ban tért vissza a Szovjetunióból, majd a Statisztikai Hivatal elnökhelyettese lett. 1963-tól 1969-ig az MTA Szociológiai Kutatócsoport igazgatója. 1973-ban az MSZMP politikájával való szembefordulása miatt kizárták a pártból. Fontosabb munkái: A modern polgári szociológia és a társadalmi valóság (Bp., 1961); A szocialista társadalom struktúrájáról (Bp., 1966); A szociológiáról (Bp., 1966); Ember, munka, közösség (Márkus Máriával, Bp., 1966).
126. Horváth Béla (19081975) költő, műfordító, publicista. 1927-től Budapesten újságiró. 1935-ben megalapítója s 1944-ig egyik szerkesztője a Vigilia c. katolikus folyóiratnak. 193639-ben szerkesztőségi tagja a Szép Szónak. 1944-ben büntetőszázaddal került Nyugatra, és amerikai fogságba esett. 194548 között Rómában, 1952-től 1962-ig Münchenben élt. A Látóhatár c. emigráns-folyóirat egyik szerkesztője (1953-tól), s megmaradt a lapnál azután is, hogy a szerkesztőség 1958-ban kettészakadt, s Borbándi Gyuláék Új Látóhatár címmel külön folyóiratot alapítottak. 1962-ben visszatért Magyarországra, s az itthon megjelenő Látóhatár szerkesztője (19621971). Fontosabb munkái: Hol vagy, te nép. Összegyűjtött versek (Bp., 1942); Nyugati szél (műfordítások, Bp., 1943); Versek (München, 1955); A régkor (versek, Bp., 1962).
127. AczélMéray Aczél TamásMéray Tibor: Tisztító vihar. Adalékok egy korszak történetéhez (London, é. n., 1961).
128. MolnárNagy Molnár Miklós-Nagy László: Két világ közt, Nagy Imre útja. Brüsszel, 1963.
129. Kondor Imre (1911) könyvtáros, parasztpárti politikus. 1934-ben végzett a debreceni egyetem bölcsészkarán, ahol 1932-től 1939-ig díjtalan gyakornok. 1941-től az egyetem magántanára, majd a Filozófiai Tanszék vezetője. A felszabadulás után 1945. ápr.-tól 1946. márc.-ig a Nemzeti Parasztpárt ideiglenes vezetőségének, 1946. márc.-tól 1947. máj.-ig a Politikai Bizottságának, 1947. máj.-tól 1948. ápr.-ig az Országos Vezetőségének tagja. 1951 és 1957 között a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának főigazgatója. 1956 októberében {3-596.} bekerült a Petőfi Párt ideiglenes vezetőségébe. Az ellenforradalom leverése után az Országos Pedagógiai Könyvtár osztályvezetője 1975-ig, nyugállományba vonulásáig.
130. Helyesen: Németh László; Pártok és egység. Új Magyarország, 1956. nov. 2.
131. Szigethy Attila (19121957) parasztpárti politikus, 1944 decemberében egy Kapuvár melletti fegyveres ellenállási csoport szervezésében vett részt a kommunista Iliás Ferenccel és másokkal együtt. A felszabadulás után a parasztpárt kapuvári szervezetének titkára. 1947-től országgyűlési pótképviselő, 1953-tól képviselő. 1950. jún. 15-tól 1954. dec. 7-ig a Győr-Sopron Megyei Tanács VB elnökhelyettese, majd a Kapuvári Állami Gazdaság igazgatója. Az ellenforradalom idején (okt. 25-től) a Győr-Sopron Megyei Ideiglenes Nemzeti Tanács elnöke, majd a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökségének tagja. A Petőfi Párt ideiglenes vezetőségének tagja. Az ellenforradalom leverése után letartóztatták; öngyilkos lett.
132. Mindszenty József esztergomi érsek beszéde, amelyben nem ismerte el a Nagy Imre-kormányt, s követelte az egyházi intézmények visszaállítását s a korábbi vezetők felelősségre vonását, 1956. nov. 3-án este hangzott el.
133. A munkástanácsok működéséről szóló rendeletről van szó. L. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 25/1956. (XI. 16.) sz. rendelete a munkástanácsok működéséről. Magyar Közlöny, 1956. nov. 20. Az Elnöki Tanács 1957. évi 63. sz. törvényerejű rendelete ezt az intézkedést hatálytalanította. Magyar Közlöny, 1957. nov. 17.
134. L. Bibó István: Tervezet a magyarkérdés kompromisszumos megoldására. Harmadik út. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Szabó Zoltán. London, 1960. 359361.
135. Varga István (18971962) közgazdász, egyetemi tanár. 1927-től 1949-ig a Magyar Gazdaságkutató Intézet munkatársa, majd igazgatója. 1944-ben a Gestapo letartóztatta, s csak 1945 májusában tért vissza. A felszabadulás után a Független Kisgazdapárt gazdasági szakértője, bár nem tagja a pártnak. 1945-től, {3-597.} megszakítással (19511957), egyetemi tanár. Az Újjáépítési Minisztérium államtitkára, 1946-tól az Anyag- és Árhivatal elnöke. 1954-től az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében dolgozott. 1957-ben az új gazdaságpolitika kidolgozására életre hívott Közgazdasági Szakértőbizottság elnöke. Fontosabb munkái: The National Income of Hungary 19241925 and 193637 (Magyarország nemzeti jövedelme… London, 1938); Az újabb magyar pénztörténet és egyes elméleti tanulságai (Bp., 1964).
136. Menon, Kumar Padna Sziveszankava (1898) indiai diplomata. 1921-ben lépett külügyi szolgálatba. Számos országban képviselte hazáját. 1948-tól 1952-ig külügyi államtitkár. 1952-től 1961-ig nagykövet Moszkvában, Magyarországon és Lengyelországban. 1979-ben Nemzetközi Lenin-békedíjat kapott.
137. Die Lage Ungarns und die Lage der Welt. Vorschlag zur Lösung der Ungarn-Frage. Die Presse, Jahrgang 1957, Nr. 2695. (Wien, 8. September 1957.) 56. és 3940.
138. L. Veres Péter: Paraszti jövendő. Bp., 1948.
139. Újhelyi Szilárd (1915) jogász, kommunista politikus. 1933 és 1937 között jogot tanult a debreceni Tisza István Tudományegyetemen. 1933-tól részt vett az ifjúsági mozgalomban, 1935-től Zöld Sándor révén kapcsolatba került az illegális KMP-vel, ami döntően befolyásolja politikai fejlődését. 193637-ben a debreceni baloldali ifjúsági értelmiségi csoport meghatározó egyénisége, a Márciusi Front szervezője, a Tovább c. baloldali lap egyik szerkesztője. 1938 és 1940 között az Újpesti Szociálpolitikai Intézetben dolgozott, majd egy takarékpénztár tisztviselője lett. A háború alatt kétszer is letartóztatták. A felszabadulás után, 1945. márc.-tól előbb a Népjóléti Minisztérium osztályvezetője, azután államtitkára. 194849-ben az MDP Kulturális Osztály helyettes, majd megbízott vezetője. 19491951 között a Magyar Rádió vezérigazgató-helyettese.1951-ben koholt vádak alapján 8 évi fogházbüntetésre ítélték; 1954 őszén rehabilitálták. 195556-ban a Népművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője. {3-598.} 1956. okt. 25-től Lukács György mellett miniszterhelyettes a Nagy Imre-kormányban. 1956. nov.-ben Romániába internálták. 1959-től 1962-ig az MTA Történettudományi Intézet munkatársa, 1962-től 1967-ig a Filmtudományi Intézet igazgatója. 1967 és 1972 között ismét a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője. 1973-tól 1977-ig magyar nagykövet az UNESCO-nál. 1977 óta nyugdíjas.
140. Losonczy Géza (19171957) újságíró, kommunista politikus. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte. 1936-tól 37-ig a Márciusi Front egyik szervezője s a Tovább c. lap szerkesztője. 1939-tól az illegális KMP tagja; 1940-től a Népszava munkatársa. 1941-ben letartóztatták és elítélték. A felszabadulás után a Szabad Nép munkatársa, 1946-tól előbb az MKP, azután az MDP Központi Vezetőségének póttagja. 1948. dec. 4-től 1949. szept. 5-ig miniszterelnökségi politikai államtitkár, 1949. szept. 5-től 1951. jan. 27-ig népművelésügyi államtitkár a Dobi-kormányban.1951. máj.-ban koholt vádak alapján letartóztatták; 1954-ben kiszabadult és rehabilitálták. A Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja, majd főszerkesztője lett. 1956. okt. 23-án beválasztották az MDP KV-be, s a PB póttagja lett. Az MSZMP megalakítását előkészítő bizottság résztvevője. 1956. okt. 30-tól nov. 4-ig a Nagy Imre-kormány államminisztere. Az ellenforradalom leverése után letartóztatták; a börtönben meghalt.
141. E levél magyarországi publikálása Bibó István életében már felvetődött, de ő ez elől határozottan elzárkózott azzal, hogy a népi mozgalomról több és részletesebb mondanivalója van. Bibó István halálával a helyzet megváltozott, a levél dokumentum értékűvé vált. Időközben Bibó István műveinek berni kiadásában nagy része megjelent. A levelet ifjú Bibó István engedélyével aki Borbándi Gyula hozzájárulását is megszerezte teljes terjedelmében közreadjuk.
KÖZIGAZGATÁSI TERÜLETRENDEZÉS ÉS AZ 1971. ÉVI TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ | TARTALOM | NÉMETH LÁSZLÓ KELET-EURÓPAI KONCEPCIÓJA ÉS SZEKFŰ GYULÁVAL FOLYTATOTT VITÁJA |