{3-565.} KÖZIGAZGATÁSI TERÜLETRENDEZÉS ÉS AZ 1971. ÉVI TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ

1. A gazdaságirányítás 1968. évi reformja a településfejlesztés korábbi merev, központi tervezését is időszerűtlenné tette. Ezért új településhálózat-fejlesztési koncepciót dolgoztak ki, és megváltoztatták a településirányítás mechanizmusát. Szemben a régebbi elképzeléssel, amely elsősorban termelői célokat követett, a területfejlesztést iparfejlesztésnek tekintette, s mellőzte a szociális szempontokat, az új koncepció a termelőerők célszerű területi elrendezése mellett nagy hangsúlyt helyezett a lakosság életkörülményeiben mutatkozó egyenlőtlenségek megszüntetésére, a város és falu közelítésére s az infrastruktúra fejlesztésére. Megállapította a települések hierarchikus rendjét, világosan körvonalazta azok szerepét, funkcióját, és részletesen kidolgozta az egyes települési formák fejlesztésének útját. Az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepciót a kormány 1971-ben hagyta jóvá, (1007/1971. [III. 16.] Korm. számú határozat az országos településfejlesztési koncepcióról. Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. 1971. Bp., 1972. 549–551. A továbbiakban Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. 1971.) Azóta a településhálózat fejlesztése és az államigazgatás korszerűsítése terén számos fontos intézkedés született. Ezek közül kiemelkedett a járások megszüntetése, amely 1984. jan. 1-én lépett életbe. (L. az 1983. évi II, törvényt az alkotmány módosításáról. Magyar Közlöny, 1983. dec. 27.)

2. A megyék nevének, székhelyének és területének megállapításáról szóló 4343/1949. (XII. 14.) M. T. sz. rendelet az aránytalanul kis megyéket megszüntette, Pest megyét kettéosztotta, s járások átcsatolásával 25 megye helyett 19 megyét alakított ki. Néhány megyeszékhelyet áthelyezett. A megmaradt megyék határait is korrigálta oly módon, hogy jobban összhangban legyenek a népgazdaság és a lakosság érdekeivel. (Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. II. Minisztertanácsi és miniszteri {3-566.} rendeletek. 1949. Közzéteszi a Minisztertanács elnökének Hivatala. Bp., 1950. 548–550.)

3. Tervezési-gazdasági körzetek – A 2006/1971. (II. 17.) Korm. számú határozat 14. pontja felhatalmazta az Országos Tervhivatal elnökét, hogy az építési és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben határozza meg azokat a tervezési-gazdasági körzeteket, amelyeket a közép- és hosszú távú tervezéskor figyelembe kell venni. Az ennek alapján kiadott 101/1971. OT-ÉVM számú rendelet (l. Építésügyi Értesítő 1971. évi 19. számát) a következő tervezési-gazdasági körzeteket állapította meg:

1. Központi körzet: Budapest és Pest megye.

2. Észak-magyarországi körzet: Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék.

3. Észak-alföldi körzet: Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyék.

4. Dél-alföldi körzet: Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyék.

5. Észak-dunántúli körzet: Győr-Sopron, Vas, Veszprém, Komárom és Fejér megyék.

6. Dél-dunántúli körzet: Zala, Somogy, Baranya és Tolna megyék.

4. L. Erdei Ferenc: Magyar város. Bp., 1939.

5. A felsorolt szerzők műveinek jegyzékét l. a tanulmány végén.

6. L. az 1005/1971 (II. 26.) Korm. számú határozatot a Budapest főváros és környéke általános rendezési tervének jóváhagyásáról. (Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. 1971. 542–544.)

7. Országos Keretterv – az Építésügyi Minisztérium Város- és Községrendezési Főosztálya és az É. M. Városépítési Tervezővállalat által 1963-ban készített, első átfogó jellegű településhálózat-fejlesztési terv, amelyet 1965-ben „Magyarország településhálózat-fejlesztő tanulmányterve” címen közreadtak.

8. Utalás arra, hogy az 1971-es tanácstörvény megszüntette a járási tanácsokat, ill. azokat járási hivatalokká alakította át. {3-567.} (L. Hatályos jogszabályok gyűjteménye. 1945–1972. I. Törvények és törvényerejű rendeletek. Bp., 1973. 306–314.)

9. Eszláry Károly cikkének pontos bibliográfiai adatait l. a tanulmány irodalomjegyzékében.

10. Város környéki község – A 11/1971 (III. 31.) Korm. számú rendelet 12. §-a szerint: „Községi tanácsot város környéki községi tanáccsá akkor lehet nyilvánítani, ha a város és a község között kölcsönösen szoros társadalmi, gazdasági, ellátási, munkaerő-foglalkoztatási, földrajzi és közlekedési kapcsolatok vannak, továbbá a község és város összehangolt fejlesztése különösen indokolt.” (Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. 1971. 426.)

11. L. a tanulmány irodalomjegyzékét.