A SZEMBEN ÁLLÓ ÁLLÁSPONTOK ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN

Az egyik oldalon áll az ulsteri protestánsok álláspontja. Ők, mivel csaknem teljes többségükben semmiféle politikai közösséget nem óhajtanak az ír sziget többi részével, az Ír Szabadállammal, nagyobbrészt ragaszkodnak az 1922. évi határokhoz, s fenntartani és biztosítani akarják az ennek folytán Észak-Írországhoz került katolikus írekkel szemben többségi helyzetüket és politikai vezető szerepüket. Persze azt a logikus következtetést, hogy ebből, tekintettel a katolikus kisebbség aránylag magas számára, adott esetben a polgári jogoknak és a politikai döntésben való részvétel jogainak a megnyirbálása következik, nyilván csak egy erőszakos, de jelentős kisebbség vonja le. De komoly politikai akció, választás vagy válság esetén ez az erőszakosabb hányad a haza veszélyeztetettsége címén nyilván magával tudja ragadni a passzívabb részt is.

A másik oldalon áll a többségükben katolikus vallású íreknek, éspedig mind az Észak-Írországon belül, mind az Ír Szabadállamban élő íreknek az a minden jel szerint ugyancsak eléggé egységes álláspontja, mely végsőleg az egész ír sziget politikai egységét kívánja, ennek jegyében hangoztatja az olyan engedékenynek vélt megoldásokat, melyek keretén belül Észak-Írország és az Ír Szabadállam valamilyen federatív megoldásban egyesülnének.