{4-703.} ÉSZAK-ÍRORSZÁG TERÜLETÉNEK CSÖKKENTÉSE MINT MEGOLDÁS

Ilyen körülmények között kézenfekvő az a megoldás, hogy egy elegendő erő által fedezett pártatlan fórum, vagyis egy politikai döntőbíróság létrehozzon egy olyan döntést, mely mindkét kimérát feloldja és megvalósulásukat lehetetlenné teszi. Vagyis elveszi Észak-Írországtól a maga ír katolikus kisebbségét, s vele azt a kísértést, hogy rendőrállami módszereket és meghamisított parlamentarizmust vezessen be a maga nemzeti identitásának védelmére; ugyanakkor viszont elveszi Írországtól a jogcímet arra, hogy Észak-Írország protestáns lakosságát az Ír Szabadállam politikai szervezetével hozza kényszerű kapcsolatba. Ez nem jelent mást, mint Észak-Írországnak egy olyan területre való redukálását, mely túlnyomó részben protestáns.

Természetesen egy ilyen döntéshez a döntőbíróságnak felhatalmazással kell rendelkeznie arra, hogy a területi elhatárolás és politikai szervezés kérdéseit felvethesse és elbírálhassa, ami egyébként a pártatlan politikai döntőbíráskodás lényegéhez tartozik. Bár megállapíthattuk, hogy az önrendelkezési elvnek megfelelő elsődlegesen demokratikus eljárás a népszavazás, egyidejűleg azt is megállapítottuk, hogy a népszavazás – tekintettel sebezhetőségére és eltorzíthatóságára – esetleg mellőzhető oly helyzetekben, ahol a népek akarata teljesen egyértelmű és könnyen megállapítható kritériumokhoz kapcsolódik, és semmi különleges problémát nem vet fel. Ilyen körülmények között egy döntőbíróság minden további nélkül egyenesen a határvonás problémáihoz láthat, s az ezzel kapcsolatos egyéb politikai kérdésekhez.

A mi esetünkben a szemben álló nemzeti csoportok politikai akarata majdnem teljesen párhuzamosan húzódik a protestáns-katolikus szembenállással, így hát ez az elválasztó vonal megfelelő alapul szolgálhat egy döntőbírósági határmegállapítás számára. Vannak azonban a mi esetünkben is {4-704.} olyan szempontok, melyek amellett szólnak, hogy egy pártatlan politikai döntőbíráskodás felvesse a népszavazás lehetőségének kérdését. Akik azonban nem szeretik a túlzott aggályosságot, átugorhatják a következő fejezetet, s rátérhetnek az utána következőre, mely a határvonás problémáiról szól.