ÉSZAK-ÍRORSZÁG TERÜLETÉNEK CSÖKKENTÉSE ÉS A KACSKARINGÓS HATÁR PROBLÉMÁJA

Észak-Írország területének csökkentése a népszavazás legvalószínűbb eredménye, s egyben egy népszavazás nélküli döntőbírósági határozat legvalószínűbb eredménye is. Ez a területi változás minden valószínűség szerint elsősorban Armagh és Fermanagh megyékre fog kiterjedni, de a részletek tárgyalása természetesen kívül esik ennek a tanulmánynak az illetékességén. Mindenesetre Észak-Írország területét annyival kell csökkenteni, hogy benne ne egyharmad, hanem valamilyen minimális katolikus kisebbség maradjon, esetleg olyan módon, hogy ugyanakkor megfelelő mennyiségű ulsteri protestáns kisebbség is kerüljön a másik oldalra. A kívánatos az, hogy akár a legkacskaringósabb határok árán is a kisebbségek kölcsönös száma minél lejjebb szoruljon. Nyugat-európai viszonyok mellett nagyméretű és pláne kötelező kitelepítési akciókat aligha lehet javasolni, de egy bizonyos spontán népmozgás bizonyára meg fog indulni.

Hogy mit kell érteni kacskaringós határ alatt, arra itt csak néhány aspektust szeretnék felemlíteni. Minthogy Észak-Írországban nincs más politikailag jelentős elválasztó vonal – a megye nem lévén ilyen –, mint az, amely elválasztja a protestánsokat és katolikusokat, azaz az ulsteri briteket és az íreket, általános elvként el lehet fogadni a községenkénti többség álláspontját. Ennek alapján nyilván egyes községek a főterülettől elszakadtan fognak elhelyezkedni. Természetesen jelentéktelen községek esetén enklávék létesítése nem indokolt; nagyobb összefüggő községi csoport esetén azonban enklávék létesítésétől sem kell feltétlenül visszariadni, s {4-708.} nem lehetetlenség az sem, hogy ezeket esetleg egy olyanfajta vasútvonal kösse az államtesthez, amelynek a pályarésze az egyik állam területéhez, a keresztező pályarész alatt keresztező utak, alagutak és átereszek pedig a másik területéhez számítsanak. Az ilyen kacskaringós, de a nemzeti tényeket pontosan fedő határvonásnál nem olyan tragikus, ha itt-ott ütközik fizikai és gazdasági tényekkel: hegyek, folyók, vasutak átvágása minden gazdasági célszerűtlenség ellenére is embervérben számítva sokkal olcsóbb megoldás, mint az emberek akaratával szemben álló határvonások létrehozása.

Külön kérdés egyes nemzethatár mentén fekvő nagyobb városok helyzete, amelyek két oldalon kétféle embercsoport számára töltik be a városi funkciót. Ilyen esetben nem kell feltétlenül visszariadni még városok kettéosztásától sem. A különböző elriasztó példáktól nem kell elrémülni, mert olyan város kettéosztása, melyben gyakorlatilag az egyikféle lakosság a város egyik felében, a másikféle a város másik felében lakik, vagyis a kettéosztott város két része egyben két külön embercsoport világosan elválasztott központja, teljesen más eset, mint homogén népességnek az elválasztása. Észak-Írország esetében az a város, ahol e kérdés leginkább fölvetődik, Londonderry, amely az ulsteri protestáns és ír katolikus nemzetcsoport elválasztási határán fekszik. Az utóbbi idők iparosodása során katolikus többséget kapott, de évszázadokon keresztül a protestáns ulsteri világ egyik fellegvára volt: Londonderryt a 17. században történt ostroma, hősi ellenállása és drámai körülmények között történő felmentése az ulsteri protestánsok számára jelentékeny történeti emlékhellyé teszi. Ezért e város kettéosztását komolyan lehet és kell mérlegelni, valahogy úgy, hogy a történeti rész inkább az egyik, a modern ipari rész inkább a másik oldalra kerüljön, ha ez topográfiailag egyáltalán lehetséges.