{4-709.} KERESZTÜLVITEL, ENYHÜLÉS ÉS SEGÍTSÉG

Utolsó kérdésként következik a döntőbírósági határozat keresztülvitelének kérdése, ami, mint mondottuk, Észak-Írország esetében Nagy-Britannia problémája. A döntőbírósági döntés keresztülvitele nem lesz könnyű dolog, ha az általunk valószínűnek tartott eredménnyel végződik, mely feltehetően mindkét fél elképzeléseit meg fogja hiúsítani. Valószínű, hogy első intrádára Észak-Írország megkisebbítése és a federációs tervek meghiúsulása a polgárháborús jelenségek és a politikai terrorizmus fellángolására fog vezetni. Ezzel a csaknem szükségszerű vagy legalábbis nagyon valószínű következménnyel számolni kell, megelőzésére minden lehetséges eszközt, politikai, katonai és lélektani készenlétet számításba kell venni. Bizonyosak lehetünk azonban abban, hogy egy aránylag rövid átmeneti idő után a kedélyek mindkét oldalon gyors tempóban meg fognak nyugodni; és hamarosan Észak-Írország normális, többségi és kisebbségi jogokat egyaránt respektáló politikai élete is újból el tud indulni. Egy ilyen világos elhatárolás igen gyors megbékélést tesz lehetővé: ezt sok példa bizonyítja. Ettől kezdve a boyne-i csata megünneplése éppúgy nem lesz probléma, mint ahogyan a svájciaknak az osztrákok feletti győzelmeit is nyugodtan lehet ünnepelni anélkül, hogy ez diplomáciai bonyodalmakat okozna Ausztriával.

Az így kialakuló kacskaringós határ esetleges gazdasági hátrányainak a kiegyenlítésére azután érdemes volna igénybe venni az Egyesült Államok fölajánlott gazdasági segítségét. Persze azok, akik ezt a segítséget felajánlották, ipari és agrárberuházásokra és munkaalkalmakra gondoltak, s mindazokra a gazdasági módszerekre, melyek a vagyonosodás, életnívó-emelkedés és prosperitás eszközeivel vélik minden nemzeti nehézség méregfogát kihúzni. Valójában elsősorban a döntőbíráskodáson alapuló új határ hátrányait kellene orvosolni, főleg iparok áttelepítése, utak, vasútvonalak pótlása, áthidaló utak, vasútvonalak építése, az esetleges {4-710.} önkéntes áttelepülés megkönnyítése stb. útján. A kacskaringós határok megvonása során a politikai döntőbíráskodás is tekintettel lehet az anyagi eszközökkel való helyreállíthatóság vagy orvosolhatóság szempontjára olyankor, amikor nagyon élesen nem számol vagy szembefordul gazdasági szempontokkal.

1977