| 3. A Thália Társaság | TARTALOM | 5. A szcenikai művészet megújítása |
FEJEZETEK
történetének teljes irodalmát a Magyar színházi struktúra változásai, 1873– 1908 című fejezetben közöltük.
A Király Színház történetére vonatkozó levéltári források Budapest Főváros Levéltárában találhatók: Budapest székesfőváros tanácsi majd polgármesteri ügyosztályok gyűjteményes iratai. Színházi és közművelődési iratok, IV. 1420. c. Király Színház.
A színház műsor-összeállítása: Koch Lajos, A budapesti Király Színház műsora. Bp., 1958. (Színháztörténeti füzetek, 21.)
Az alapítás, az építés és a színház történetének egyes eseményei megtalálhatók: Magyar Bálint, A Magyar Színház története, 1897–1951. Bp., 1984. című kötetében.
Az adminisztrációval, a gazdasági ügyekkel kapcsolatos dokumentum: A budapesti Király Színház törvényei. Bp., 1903. című kiadvány.
Az intézmény történetének alapvető forrásai a színház művészeinek, igazgatóinak emlékezései, illetve a róluk szóló írások: Nagy magyar színészek. Szerkesztette Gyárfás Miklós és Hont Ferenc. Bp., 1957. (Kárpáthy Gyula, Rátkay [sic!] Márton, 349–372.); Színészarcok a közelmúltból. Összeállította, az utószót és a jegyzeteket írta Illés Jenő. Bp., 1968. (Magyar Bálint, Rátkai Márton, 163–170.); Bános Tibor, Aki szelet vet… Fejezetek Fedák Sári életéből. Bp., 1986.; Fedák Sári, Útközben. II. Bp., 1928.; Vörös Tibor, A Fedák. Bp., 1990.; Szomory György, Rátkai Márton. Bp., 1988.
A színház alapvető színjátéktípusára, az operettre vonatkozó feldolgozások a Népszínház és a Magyar Színház műsorához is kapcsolódnak, ezért ott említjük őket. Az ott felsoroltakon kívül még: Julius Bistron, Emmerich Kalman. Mit einer autobiographischen Skizze der Jugendjahre von Emmerich Kalman. Leipzig–Wien–New York, 1932.; Rudolf Oesterreicher, Emmerich Kalman. Der Weg eines Komponisten. Zürich–Leipzig–Wien, 1954.; Wien–München, 1988.; Koch Lajos, Kacsoh Pongrác és „János vitéz”-e. Adalék a budapesti színjátszás történetéhez. Bp., 1941. (Különlenyomat a Fővárosi Könyvtár Évkönyvéből).; Bódis Mária, Két színházi siker a századfordulón. Előadás-rekonstrukciók. Bp., 1984.
A Népopera működésére vonatkozó levéltári iratok Budapest Főváros Levéltárában találhatók: Budapest székesfőváros tanácsi majd polgármesteri ügyosztályok gyűjteményes iratai. Színházi és közművelődési iratok, IV. 1420. c. Népopera – Városi Színház.
A színház műsor-összeállítása: Molnár Klára, A Népopera – Városi Színház műsora. Bp., 1998.
A színház adminisztrációjával és gazdasági ügyeivel kapcsolatos önállóan megjelent dokumentumok: Budapest Főváros Törvényhatósági Bizottságának {952.} közgyűlési határozata a Népopera szerződésének módosítása ügyében. Bp., 1915.; A Budapesti Népopera törvényei. Bp., 1912.; Márkus Jenő tanácsnoknak, mint a Népoperaház vezetőjének jelentése a házi kezelés első évi eredményéről. Bp., 1917.; A tanácsi XVI. (városgazdasági) ügyosztály előterjesztése a Népopera ügyében. Bp., 1915.
A színház történetéről szól: Járosy Dezső, A Népopera zenekulturális hivatása. Zeneközlöny, 1912–1913. 547–550., 601–606. és Molnár Gál Péter, Operaház a Tisza Kálmán téren. Európai Utas, 1993/13. 26–33. című írása.
A kísérleti színházak történetének összefoglalása: Tiszay Andor Magyarországi kísérleti előadások című szócikke a Színészeti lexikonban (I:476–484.) és Bálint Lajos, Kísérletek és kudarcok. In: Élő dramaturgia. Szerkesztette Gyárfás Miklós. Bp., 1963. 67–89.
A vállalkozások műsor-összeállítása: Alpár Ágnes, A fővárosi kisszínházak műsora. A Tháliától a felszabadulásig, 1904–1944. Bp., 1974. (Színháztörténeti füzetek, 56.).
Fontos forrás Bárdos Artúr, Játék a függöny mögött. Bp., 1942. és Gellért Lajos, Nyitott szemmel. Bp., 1957. című emlékezése.
A Kamarajátékokról: Gajdó Tamás, A Feld Irén vezette Kamarajátékok. Színháztudományi Szemle, 26. 1989. 64–108. – Az Új Színpadról: Gajdó Tamás, Bárdos Artúr és az Új Színpad. Színháztudományi Szemle. 26. 1988. 144–197. és Bruckner Éva–Sz. Halász Ágnes, Szélmalomharc. Egy elfelejtett színház. Világosság, 1986. 306–313. – Feld Irén 1917-ben, a Budai Színkörben megrendezett előadássorozatáról: Gajdó Tamás, Az őszi ciklus. Feld Irén társulata a Budai Színkörben. (Őszi ciklus, 1917). Színháztudományi Szemle, 29. 1992. 97–103. – Balázs Béla A kékszakállú herceg vára című művének előadásáról: Gajdó Tamás, Egy Nyugat-matiné története. Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára. Színháztudományi Szemle, 30–31. 1996. 196–200.
A kísérleti színházakról általában: Irinyi Jenő, Magyar kísérleti színpad. Világ, 1911. augusztus 8.; Innocent Ernő, Húsz éven át kísérletek Magyarországon. Magyar Írás, 1926/10. 78–79.; Színpadművészet Magyarországon. Korunk, 1927. 236–238.
A kabaré történetéről megjelent összefoglalások: Kertész Sándor, A magyar kabaré története. Színház és Filmművészet, 1955. 942–951., 1956. 69–79., 229–235.; Ján Kálina, A kabaré világa. Fordította Horváth Ferenc. A nevető Budapest című fejezetet átdolgozta Kőmíves Imre. Bp., 1968; Kozma György, A budapesti kabaré története. Bp., 1984.; Molnár Gál Péter, A kalábriász parti. {953.} Pesti mulatságok és malacságok. Budapesti Negyed, 8. 1995. Nyár. 73–89.
Szinte valamennyi budapesti kabaré műsorát feldolgozza: Alpár Ágnes, A fővárosi kabarék műsora, 1904–1944. Bp., 19792.
Több jelentős kabaréművész hagyatékát őrzi az OSzMI Kézirattára: Nagy Endre (53.47.45), Boross Géza (60.129–139, 60.304–322), Haraszti Mici (76.31–39), Medgyaszay Vilma (Adattár 775) és Hetényi-Heidelberg Albert (78.15–18).
A műfaj történetének fontos forrásai a következő emlékezések: Gyárfás Dezső, Orfeum. Bp., 1920.; Nagy Endre, A kabaré regénye. Bp., 1935. újabb kiadása: Bp., 2000.; Bródy István, Mindenki benne van. (Egy színigazgató naplójából.) Bp., 1937; Salamon Béla, Hej, színművész!… Bp., 1939.; Vidor Ferike, Kezitcsókolom. Bp., 1940.; Bródy István, Régi pesti dáridók. Bp., 1940.; Tarján Vilmos, Pesti éjszaka. Bp., 1940. Rott Sándor, „A kis Rott”-ról, Bp., 1941.; Bárdos Artúr, Játék a függöny mögött. Bp., 1942.; Boros Géza, „Folik, vagy nem folik?” Egy kupléénekes emlékei. Bp., [1941]. 1942.; Fehér Lili, A legcsúnyább pesti színésznő. Bp., 1942.; Komlós Vilmos, Hol volt, hol nem volt… S. a. r. Herczeg Jenő. Bp., 1942.; Radó Sándor, Tessék nevetni! Bp., 1942.; Boross Elemér, Velük voltam. Bp., 1969.
Egyes alkotókról: Nagy Endre: Szűcs István, Jegyzetek N. E. kabaréjáról. Színház és Filmművészet, 1954. 250–253.; Bános Tibor, N. E. Bp., 2000. – Gábor Andor: Nemes G. Zsuzsanna, „És éles penge lettem”. Párhuzamos fejlődési tendenciák a magyar kabaré történetében és Gábor Andor pályáján. In: G. A. emlékezete. Szerkesztette Laczkó András. Bp., 1986. 73–86.; Kedves Anyóli! G. A. levelei Vidor Ferikének. Válogatta, s. a. r. és a jegyzeteket írta Petrányi Ilona. Bp., 1988. (Irodalmi múzeum) – Medgyaszay Vilma: Somlyó Zoltán, M. V. In: S. Z., Párbaj és kultúra. Válogatott publicisztikai írások. Válogatta és szerkesztette Zsoldos Andor. Bp., 1986. 372–374.; Heltai Jenő, M. V. In: H. J., Utazás enmagam körül és más vallomások. Bp., [1998]. 222–227.
A kabaréról számos kisebb publicisztikai írás is megjelent: Porzó [Ágai Adolf], Budapest chez nuit. Éjjeli mulatságok. In: A Hét. Politikai és irodalmi szemle. I. 1890–1899. A kötetet válogatta, és s. a. r. Fábri Anna és Steinert Ágota. Bp., 1978. 35–39., Szász Zoltán, Magyar orfeum. Pesti Napló, 1905. szeptember 23.; [Faragó Jenő] F. J., A tízéves kabaré. Színház és Divat, 1918/28. 1–4.; Szász Zoltán, Színpad és kabaré. Színházi Élet, 1918/32. 7–8.; Szép Ernő, A tízéves magyar kabaré. Színházi Élet, 1918/25. 9–11.; Zilahy Lajos, Kabaré. Színházi Élet, 1920/15. 13–14.; Somlyó Zoltán, A magyar kabaré hőskorából. (Literatura, 1927); uő, A pesti kuplé hőskora. (Literatúra, 1928). In: S. Z., Párbaj és kultúra. Válogatott publicisztikai írások. Válogatta és szerkesztette Zsoldos Andor. Bp., 1986. 366–371., 361–366.
A kabaréban előadott kuplék, dalok, jelenetek számos kiadásban napvilágot {954.} láttak. Közülük a legfontosabbak: Tingli-Tangli az Uporban. Műsoralbum. Bp., 1908.; Magyar kabaret. I–II. Összeállította Hervay Frigyes. Gyoma, 1911–1912.; A magyar kabaré tízéves antológiája. Összeállították Balassa Emil és Emőd Tamás. Bp., 1918.; Szalonspicc. Magyar orfeum- és kabarédalok énekhangra, zongorakísérettel. Válogatta Vas Gábor. Bp., 1982.; Ugye, hogy nem felejtesz el… Dalok, sanzonok, 1900–1940. Válogatta, az életrajzi jegyzeteket és az utószót írta Böszörményi Péter. Bp., 2000.
A műfaj történetének összefoglalása: A bábjátszás Magyarországon. Írták: Kós Lajos, Németh Antal, Óhidy Lehel, Raffay Anna és Szokolay Béla. Bp., 1955. Az 1910-es évek kezdeményezéseiről megjelent emlékezések: Borsodi-Bevilaqua Béla, Bábszínház. Színház- és Filmművészet, 1955. 953–956.; Bevilaqua-Borsodi Béla Az első pesti művészi bábszínház születése, tündöklése és halála, 1910–1914. Lantos Magazin, 1930. 310–318.; Dutka Mária, Emlékezés az első magyar művészi bábszínházra. Magyar Nemzet, 1960. március 22.
A szavalás történetének összefoglalása: Kujáni János, Adalékok a magyar színjátszás és színpadi szavalat történetéhez. A Nemzeti Színház első évtizede. Pécs, 1928. A versmondásra vonatkozó elméleti és gyakorlati irodalomból válogat: A vers szószólói. Válogatta, szerkesztette és a bevezetőt írta Böhm Edit. Bp., 1989.
A szavalás és versmondás tankönyvei: Szász Károly, A versszavalás elméleti és gyakorlati kézikönyve. 3. javított kiadás. Bp., 1876.; Váradi Antal, Szavalókönyv az Országos Színészeti Tanoda I. és II. éves növendékeinek használatára. Bp., 1883.; uő, A vers és költészettan vázlata. Az orsz. színésziskola növendékeinek használatára. Bp., 1888.; 19002.; uő, Az Országos Színművészeti Akadémia új szavalókönyve. Bp., 1901.; Mártonffy Ernő, Hogyan kell szavalni? Békéscsaba, 1907.; Vende Ernő, A szavalás művészete. Pécs, 1907.
| 3. A Thália Társaság | TARTALOM | 5. A szcenikai művészet megújítása |